A második világháború után a tó fenekéről kellett előhalászni szinte a teljes flottát, de a tömegek nyaraltatásával együtt újra fejlődésnek indult a balatoni hajózás.

Jöttek az alumínium vízibuszok, fokozatosan megújultak a tihanyi kompok. Negyven évvel ezelőtt pedig igazi csodabogarat terveztek a magyar tengerre, dupla hajótesttel és kockaházra emlékezető felépítménnyel.

A magyar gyártmányú, kéttörzsű hajótípus megér egy misét.

Félkészen érkeztek a Dunán és a Sión

A máig közlekedő vízibuszokból, mindössze három katamarán épült. A minisorozat első tagját, a Siófokot negyven évvel ezelőtt tervezték és kezdték építeni az Újpesti Hajógyárban, majd 1978. április 14-én érkezett a Sió zsilipjén a magyar tengerre.

Mint arról a Dunántúli Napló korabeli riportja is beszámolt, a katamaránt felső felépítményszint és kormányállás nélkül vontatták végig a Dunán és a Sió csatornán, és miután készre szerelték, már ’78 nyarán „mélyvízbe” dobták: próbaüzembe állt a legtöbb utast szállító Fonyód-Badacsony járaton. A mérlege egyáltalán nem volt rossz: őszi szezonzárásig összesen 270 ezer utast szállított.

A felépítményt vonalzóval tervezték

Bár a korabeli tervek új szovjet hajókat és gyors flottamegújítást vizionáltak, végül összesen további két kockahajó készült el: 1979-ben a már említett Badacsony, majd két év múlva némileg áttervezve, hat méterrel megnyújtva (így kevésbé farnehéz kialakítással) és megnövelt sebességgel a Füred. Az alaptípusok közel 30 méter hosszúak, 10 méter szélesek és korukban rengeteg újdonságot hordoztak.

A Siófok, még eredeti kivitelében. Két darab, alapvetően az Ikarusokéhoz hasonló Rába dízel főgép hajtja, de az ablakok és a műszerek is mutatnak némi buszrokonságot. fotó © MTI/H. Szabó Sándor

Ezek közül két dolog a laikusoknak is rögtön szembeötlik.

Egyrészt szögletesek, hiszen a szocialista divat a Balaton környékét sem kerülhette el, lásd az Ezüstpart szállodasorát, a tapolcai Y-házakat vagy éppen a lapos tetős nyaralókat. Másrészt kéttörzsűek, vagyis az egyforma úszótestekre van ráépítve a hajók felépítménye, ami fokozott stabilitást ad a jókora hajóknak, viszonylag kicsi merülés mellett.

Ha manapság katamaránt említünk, akkor vitorlásra gondolunk – ilyen hajók uralják a Kékszalagot, fotó © HAJOZAS.HU

A Kékszalag első 10 helyezettje katamarán volt, részletesen a verseny hajókról IDE KATTINTVA >>>

Sosem látott műszaki újdonságok

Ezek igen fontos szempontok a sekély, viharban viszont szeszélyes Balatonon, beleszámítva a gyakori zsúfoltságot is – hiába igyekeztek eltussolni, sokan emlékeztek még a Pajtás hajófüredi tragédiájára.

A dupla hajótestnek volt még egy előnyös tulajdonsága,

a csekély hidrodinamikai ellenállás,

vagyis elvileg a két darab, egyenként 200 lóerős Rába-MAN dízelmotorokkal is fürgének kellene lennie.

Csakhogy a gyakorlatban mindössze 13 km/h-s (Füred: 15-16 km/h) sebességükkel a magyar tenger leglassabb nagyhajói közé tartoznak a Z-hajtású katamaránok, ami főleg a farrész szögletes, áramlási szempontból előnytelen kialakításából adódik. Viszont ügyes manőverezők: úszótestenként egy-egy hajócsavarját függőleges tengely mentén teljesen körbe lehet forgatni (180 foknál van a hátramenet).

A joystickos hajtóműmozgatás remekül kiegészíti a lassabb kormánylapátot, főleg kikötésnél tesz jó szolgálatot,

de volt még egy trükkje is a hajóknak: az elektromágneses rögzítés.

Ezt a badacsonyi és fonyódi mólónál lehetett használni néhány évig, a partfalhoz rugalmasan rögzített acéllemezekhez kikötésnél gombnyomásra odahúzta magát a katamaránok első és hátsó mágnesfala. Végül aztán tartóssági gondok miatt vissza kellett térni a jó öreg kötelekhez.

Balatonbogláron a kicsit viseletes Badacsony nevű katamarán, 2017. szeptember 6. fotó © HAJOZAS.HU

Utasszempontból ezek a szögletes, alapesetben 400 férőhelyes hajók tudtak más csodát is:

Az alsó szint barna füstüveges (Füred) és légkondicionált volt, még jóval azelőtt, hogy ilyennel szédítettek az Ikarus 350-es luxusbuszok. Bár csak a felső szintjük nyitott részben, aminél sokan többet elvárának egy nyári hajókázásnál, a zárt óriásteremnek voltak ám előnyei is: évtizedekig ezek voltak a Balaton menő diszkóhajói.

Mostanra legtöbben megszokták kissé drabális látványukat, sőt igazából retrónak számítanak.

Kakukktojás a flottában: régi-új Siófok

Siófok Katamarán, fotó © Balatoni Hajózási Zrt.

Összességében azonban a nagy befogadóképességű és stabil katamaránok fontos mérföldkövet jelentettek és jelentenek ma is a balatoni hajózásban és a hazai járműiparban, ugyanakkor felvetődik a kérdés, mi lesz velük a jövőben. Erre részben már megadta a választ a Siófok teljes átépítése a névadó város kikötőjében: ha nem lenne kéttörzsű, szinte rá sem ismernénk.

Többé nem olyan a felépítménye, mintha egy kisgyerek púpozna egymásra építőkockákat, mert a fontos részeit lekerekítették – többek közt a jobb súlyeloszlás miatt előre költöztetett kormányállást is. A korábban javarészt teljesen zárt utasterű katamarán végre részben nyitott és körbejárható lett,

az esélyegyenlőség jegyében liftet is szereltek bele,

és a régies barna-vajszínű kombináció helyett már fehérben pompázik a második legforgalmasabb, Siófok-Balatonfüred járaton.

Kérdőjelek a badacsonyi katamarán körül

Felvetődik persze a kérdés: ugyanilyen megújulás vár-e a másik két, elég viseltes katamaránra is? Erre nem tudjuk még a választ, és azt bonyolítja egy régi terv is: pont az általuk bejárt Badacsony-Fonyód útvonalra terveznék a második balatoni kompjáratot, amihez a legutolsó hírek szerint a rávezető új utakkal és kikötőátépítéssel együtt hatmilliárd forintnyi forrás lenne szükséges.

Tény, hogy a tihanyi komp idén rekordforgalmat bonyolított, miként az is, hogy Badacsonynál a nyolc perces ottani menetidő háromszorosával – és magasabb díjjal – számolhatnának az autósok. Ha elindulna az új kompjárat, feleslegessé válnának itt a régi katamaránok, ami nem azt jelenti, hogy le is kéne selejtezni őket, hiszen

hajóviszonylatban nem számítanak aggastyánnak.

Ha marad a mostani személyforgalom, akkor a kéttörzsű borkóstoló-jártoknak is egy dolog marad: a teljes felújítás.

(via origo.hu)