SAJKOD – Római és bronzkori épületmaradványokat, utakat és egy elsüllyedt szigetet is rejthet a Balaton.

A búvárrégészek régóta tudnak a tó kincseiről, de nincs anyagi fedezetük arra, hogy feltárják a mélység titkát. Pedig szerintük a turizmusra is kedvező hatással lehetne egy-egy lelőhely bemutatása. A Balatonba süllyedt sziget titka címmel jelent meg a veol.hu-n Varga Róbert cikke a Sajkodnál és Szántódnál folyó búvárrégészeti kutatásokról.

A Balaton mélye épületmaradványokat, különböző értékes leleteket rejt.

Ezeknek egy részéről említést tesznek könyvek, tanulmányok, ám a régészeti feltárásokra, kutatásokra eddig soha nem jutott pénz. A legkorábbi időszakra vonatkozó leletek, kerámia-darabok, településnyomok a bronzkorból kerültek elő.

Sajkodnál és Szántódnál a búvárrégészek régen megpróbálták feltérképezni, mit is rejt a mélység. Ekkor találtak a mederben útmaradványokat. Mivel a tó vízszintje különböző korszakonként változott, akár 2-3 méter is volt az ingadozás, így sok minden lehet most a víz alatt, ami egykor a felszínen volt. Például Balatonalmádi és Örvényes közelében római kori épületmaradványokat rejt a víz. Az akkori Balaton medencéje a római előkelőségek kedvelt üdülőhelye volt, és nagy területen építették fel villáikat.

Egyes írások szerint ekkor már HAJÓZÁS is folyt a tavon.

fotó © Örvények Titkai

Keresték a szakemberek a Losta nevű szigetet, illetve falut is, amelyet egy XIII. századbeli oklevélben említenek meg a Tihanyi-félszigettől nyugatra.

Többen úgy vélik, ez a település valóban létezett, csak meg kellene keresni a nyomait a mélyben. Ami hátráltatná ezeket a merüléseket, az az, hogy a magyar tenger nagyon iszapos. Az iszapréteg pedig könnyen felkavarodik, így a látótávolság csekély a tóban, és ez lényegesen megnehezíti a kutatást, a feltárást.

Azt a tényt meg tudom erősíteni, hogy a Balaton rejt római és bronzkori, sőt, Árpád-kori leleteket is.

Több mint tíz éve végeztünk víz alatti kutatásokat Veszprém és Somogy megye területén, és ez idő alatt találtunk a mélyben épület- és útmaradványokat – mondta dr. Tóth János Attila búvárrégész, a ráckevei Árpád Múzeum kutatója, az Argonauta kutatócsoport vezetője, aki mindenkit óva int attól, hogy felcsapjon amatőr kincsvadásznak.

Magyarországon ugyanis bármilyen régészeti feltárás – így a víz alatti is – engedélyhez kötött. Minden régészeti érték, amit a földben vagy a víz alatt találunk, az állam tulajdona. A leleteket a területileg illetékes megyei múzeumban vagy a helyi jegyző-nél kell bejelenteni. Aki muzeális értéket kutat fel és vesz birtokba, az bűncselekményt követ el.

A búvárrégész szerint azért nehéz a balatoni leletek feltérképezése, feltárása, mert nincs, aki finanszírozza mindezt.

A céllal – hogy jó lenne a tó mélyén rejlő régészeti le-leteket feltérképezni, esetleg a nagyközönség elé tárni – annak idején is sok önkormányzat, múzeum, hatóság, szakmai szervezet, egyesület egyetértett, ám anyagi forrást erre senki nem tudott biztosítani a víz alatti régészeknek.

Jó példaként viszont megemlítette, hogy a dunaújvárosi Szalki-sziget térségében zajló kutatási program keretében újabb római kori feliratos, illetve faragott köveket hozhattak felszínre a Duna medréből. A dunaújvárosi Intercisa Múzeum és a ráckevei Árpád Múzeum együttműködésében tavaly egy több mint 10 000 négyzetméteres kiterjedésű, víz alatti építményrendszert dokumentáltak. A kutatásokat a dunaújvárosi önkormányzat 10 millió forinttal támogatja.

– A víz alatti kutatásoknak viszont csak az egyik oldala a történelmi ismeretek bővítése. Következtethetünk a meder feltérképezése során az éghajlati változásokra, az ősi klímaviszonyokra is. Ezek pedig bőven túlmutatnak a régészeten, hiszen olyan válaszokat kaphatunk, amelyek a túlélésünk szempontjából igazán fontosak – hangsúlyozta Tóth János Attila, aki szerint a tóhoz köthető turizmusra pozitív hatást gyakorolhatna például az, ha valamilyen formában be lehetne mutatni, hogy a víz miként konzervált szobrokat, oszlopokat, házfalakat, s milyen kincseket is rejt a magyar tenger mélye.

A látványossággal együtt a búvárturizmus is megjelenhetne.

Igaz, mindezekhez először arra lenne szükség, hogy feltérképezzék, dokumentálják a tó fontosabb víz alatti lelő- helyeit. Ez a merülésekkel együtt 1-2 millió forintból finanszírozható, a további fel-tárások, illetve a megtalált anyag konzerválása, restaurálása, bemutatása viszont már jelentős összegbe kerülne.

Mert a mélység nem adja olcsón a titkait a régészeknek sem.