A kora tavaszi időszakban szokatlanul sok, több mint négyszáz jéghegy sodródott az Atlanti-óceán északi részének hajózási útvonalaira.

A hajók az irányuk megváltoztatására, sebességük csökkentésére kényszerülnek.

Szakemberek szerint a jelenség okát az óramutató járásával ellentétes, szokatlanul erős szelek jelentik, amelyek délre sodorják a jéghegyeket, és valószínűleg a globális felmelegedés, amely felgyorsítja a grönlandi jégtakaró olvadását, leválását és elsodródását.

Hétfőn 450 jéghegyet észleltek az új-fundlandi Nagy-padok vidékénél, egy héttel korábban még csak 37-et – közölte az amerikai parti őrség nemzetközi jéghegyfigyelő szolgálata.

Ilyen sok jéghegy általában május végére, június elejére sodródik a térségbe. Kora tavasszal átlag 80-at szoktak észlelni. Az Atlanti-óceánnak ebben a térségében, ahol 1912-ben a Titanic jéghegynek ütközve elsüllyedt, a jéghegyek megjelenése elővigyázatosságra inti a hajókat: útvonal-változtatásra kényszerülnek, ami akár 640 kilométernyi kerülőt is jelenthet, egy-másfél nappal hosszabbítva meg több teherhajó menetidejét.

Gabrielle McGrath, a parti őrség parancsnoka, aki a jéghegymegfigyelő szolgálatot vezeti, közölte: még soha nem tapasztalta, hogy ilyen rövid idő alatt ilyen drámaian nőjön a jéghegyek száma a térségben. A veszélyt növeli, hogy három jéghegyet is észleltek azon a térségen kívül, amelynek elkerülését tanácsolták a hajósoknak. McGrath szerint ez lesz a negyedik egymást követő jégszezon több mint 600 jégheggyel a hajózási útvonalakon. 2014-ben 1546, 2015-ben 1165, 2016-ban 687 jéghegy volt a hajózási útvonalakon. A nemzetközi jéghegyfigyelő szolgálatot a Titanic elsüllyedése után, 1914-ben hozták létre az Atlanti-óceán északi térségében úszó jéghegyek figyelésére és a hajók riasztására. Az elmúlt 104 évben a figyelmeztetésüket megfogadó egyetlen hajó sem ütközött jégheggyel.