Balatoni sziget – ahova tilos a belépés

A sziget egyébként a Balatoni Hajózási Zrt. tulajdona, információnk szerint 1,5 milliárd forintra taksálják az értékét.

siofok-kikoto-gat-zsilip-balaton-sziget-balatoni-hajozasi-zrt-bahart-hajozashu

Véget ért a 170. balatoni hajózási szezon, a hajók fölsorakoztak téli pihenőhelyükön a siófoki kikötőben, mögöttük azonban dong a kalapács, szikrákat szór a lemezvágó.

A Balaton egyik legjobb fekvésű ingatlana – ahol évtizedek óta fúrnak, faragnak, hegesztenek, hajókat építenek, festenek lévén, hogy ez a Balatoni Hajózási Zrt. (Bahart) siófoki műszaki telepe, hajójavításra szolgáló sólyatere – ahová illetékteleneknek tilos a belépés.


Hosszú távon aligha tartható, hogy közvetlenül a Balaton medre mellett fessük a hajókat – ezt Kollár József, a Bahart vezérigazgatója mondta a Balaton Fejlesztési Tanács legutóbbi ülésén.

Egy kapucnis munkás tíz méter hosszú vassal a kezében egyensúlyoz egyik műhelytől a másikig. A másik csuklyás keze alatt sikít és szór szikrákat a lemezvágó, egy félkész hajótesten dolgozik éppen. – Ez a Nemzeti Regatta, amit még Beatrix néven vásárolt a társaság – tájékoztat Antal Imre műszaki igazgató. – Teljesen újjáépül itt a telepünkön, egyelőre a cégünk szakemberei dolgoznak rajta, de jövőre külső vállalkozók is jönnek. A következő hajózási szezonra készül el.

” Ez egy közepes méretű hajó, ha forgalomba áll majd a Nyugati-medencében, akkor egy újabb öreg vízibuszt cserélhetünk le vele – teszi hozzá Veigl Gábor vezérigazgató-helyettes. ”

A Kossuth kompon is munkások sürgölődnek. – Most ez a komp van soron, felújítjuk – veszi vissza a szót Antal Imre, hozzátéve: harminc főnyi a szigeten dolgozó fizikai állomány. – Zajlik a vízépítő flotta felkészítése is, egy uszályt parti szemlére készítenek fel a kollégáim.

Gépmatuzsálemek mellett állunk meg. – Ez a lemezvágó és élhajlító már muzeális értékű óriás – így a műszaki igazgató. – A régi hajósok szerint a Ganz felszámolásakor került ide és már akkor se volt fiatal… A gépeket persze igyekszünk felújítani, még ha úgy is tűnik, hogy ez a műszaki telep a hetvenes évekből maradt itt. És a látszat nem is csal, hiszen meg van kötve a kezünk, a jogszabály alapján építési engedély ide nem adható, lévén hogy sziget, nincs hivatalos közúti csatlakozása. Elképzeléseink lennének, hogy miképpen lehetne előrelépni (egy fedett sólyatér például nagyon kéne), de előbb a sziget sorsának kellene eldőlni, annak, hogy el tud-e költözni innen a műszaki telep.

Merthogy a sorskérdés ez. Arról már Veigl Gábor tájékoztat, hogy a tervek szerint a két zsilip átépítésével együtt egy közúti híd is épülne, ami annyit enyhítene a kötöttségeken, hogy hivatalosan is megközelíthetővé válna a hajózási sziget, ami most csak a vízleeresztő zsilipen át lehetséges. S mire elkészül a híd, addigra talán a műszaki telep költöztetésének kérdésére is pont kerül. A döntés nemrég már elérhető közelségben látszott, Kollár József vezérigazgató lapunknak legalábbis úgy vázolta fel a lehetséges jövőt, hogy a mostani halászati öbölbe költözne a szárazdokk (ahol végre nem a vízen dolgoznának a hajókon, hanem egy lift kiemelné a hajót, majd egy munkacsarnokba vinnék), onnan tennék megközelíthetővé az eleve a műszaki bázis céljára megvásárolt hajdani halászati telket. Csakhogy az összeköttetéshez kisajátításokra is szükség lenne (kelet felől magáningatlanok, nyugat felől üzletsor is útban volna), ami rögtön meg is akasztotta a döntéshozatalt. A siófoki képviselő-testület zárt ülésen úgy döntött: ötletpályázatot hirdet a környék fejlesztésére.


Hogy mekkora luxus a sziget jelenlegi hasznosítása, az a legjobban az északkeleti csücsökből, egy parányi zöld sarokból, a Horthy Istvánra emlékező, néhány éve újra felállított Ad astra szobor tövéből látszik (karnyújtásnyira a vitorláskikötő, illetve a hajókikötő mólója), ott, magunk mögött hagyva a komor hangulatot árasztó barakkszerű munkacsarnokokat, tárul a szem elé a panoráma. És rögtön meglódul a fantázia, hogy miképpen lehetne hasznosítani a területet. Egy biztos: a turizmus szolgálatában.

A sziget egyébként a Balatoni Hajózási Zrt. tulajdona, információnk szerint másfél milliárd forintra taksálják az értékét. S hogy ki mit tervezne rá, ha megürülne? 

Több mint két évtizede üdülési területnek nyilvánította a szigetet a siófoki önkormányzat. Néhány éve mondta Balázs Árpád akkori polgármester: – Nem szeretnénk még egyszer olyan jelenetnek részese lenni, mint amikor egy alkalommal a Balatoni szezonnyitón az éppen homokfúvással foglalkozó dolgozók beterítették az ünneplő közönséget, kulcsátadásos minisztertől polgármesterig.

A Bahart vezetése sokkal többet nem tehet, mit hogy várja, mit lép a város. – Műszaki bázisunk számára mindenképpen a költözés a középtávú opció – mondta Kollár József vezérigazgató. – Az ipari tevékenységet a környezetvédelmi előírásoknak megfelelően túl sokáig már nem tudjuk a szigeten végezni, és lássuk be, hatalmas tékozlás lenne továbbra is erre használni a város egyik legértékesebb, legfrekventáltabb területét. Korszakos döntés lesz, hiszen Siófok arculatát, turizmusát alakíthatja át a következő évszázadra a szigettel és a megújuló környezetével.

Forrás: Sonline.hu

Fotó: Jászai Balázs/Civertan Stúdió