A brazil város kikötőjét, az egykori rabszolgapiac színterét a világörökség részének nyilvánította ki az Egyesült Nemzetek nevelésügyi, tudományos és művelődésügyi szervezete (UNESCO).

A Valongo kikötő három évszázadon keresztül működött az afrikai rabszolgák legnagyobb belépési pontjaként. A rabszolga kikötőként is elhíresült térség maradványait a 2016-os olimpa felújítási munkálatai során fedezték fel.

Az atlanti óceánt átszelő afrikai rabszolgákat ezen a helyen kapták el az amerikaiak és hajtották rabszolgaságba őket. A meghurcoltatásokat és a hosszú óceáni utat sokan nem élték túl, így őket egy közeli temetőben temették el – írta a BBC.

Az UNESCO azt közölte, hogy Valongo kikötőjének története és szerepe megegyezik Hiroshima és Auschwitz történelmi értékével.Az UNESCO fontosnak tartja, hogy az efféle tragikus történelmet az emberiség ne felejtse el. 

Ez a kikötő egy egyedülálló emlék, amely tartalmazza a rabszolgák utolsó maradványait.

– mondta Milton Guran antropológus.

Sok brazil egészen 2011-ig nem tudta, hogy a kikötő valójában milyen történetet rejt magában. 2011-ben viszont egy házaspár építkezni kezdett. Az építkezés során pedig a föld alatt csontvázakra és koponyákra bukkantak, melyek az egykori rabszolgáké voltak.

A kikötő és az azt körülvevő komplexum 1779-ben épült fel. A kikötőtől pedig néhány háztömbnyire egy egész temető van, ahol 1770 és 1830 között több ezer rabszolgát temettek el.

Miután Brazília Portugáliától függetlenné vált, 1831-ben, betiltották a rabszolga-kereskedelmet, viszont az illegális rabszolga-tartás és kereskedelem továbbra is működött az országban. Ez egészen 1888-ig tartott. Miután Braíziliát köztársaságnak kiáltották ki, 1889-ben, a rabszolga kikötőt hulladéktárolóként használták.

A 17. és 19 század között több mint négy millió rabszolga érkezett az országba, akiket az ültetvényeken és a házaknál hajtottak igába.