A Vendée Globe földkerülőn vezető Alex Thompsonnak nem kicsit balszerencsés napja volt november 19. Történt vele kis baj és nagy baj is.

A déli Atlanti-óceánon száguldva megdöntötte Francois Gabart 24 órás rekordját. És mégsem! A négy éve felállított csúcs 534,48 tengeri mérföld. Ugyan Alex a Hugo Boss-szal 535,34 mérföldet, azaz 991,45 kilométert vitorlázott egy nap alatt,

ám ezt nem fogják elismerni rekordként.

A szabály ugyanis úgy szól, hogy a csúcsdöntéskor legalább egy egész tengeri mérfölddel vagyis 1852 méterrel messzebbre kell jutni, mint amennyit a csúcstartó vitorlázott korábban. Ehhez pedig a velszi versenyzőnek hiányzik 259 méter!

Lehet, hogy a rekorddöntés szabálya kissé elavult korunk műszaki színvonalához viszonyítva?

De Alex Thompson ezen nem sokáig rágódhatott, rövidesen akadt ennél sokkal nagyobb gondja. Ugyanis ugyanazon a napon valamilyen víz alatt úszó tárgynak ütközve letört a Hugo Boss jobb oldali DSS-uszonya. Így természetesen lelassult. Ezen a versenyen többé nem repülhet a jobb oldali támaszuszonyán. Csak azért drukkolhat, hogy a Jóreménység-fok után minél többet mehessen jobbcsapáson, a bal oldali „bajszon” száguldva.

Egyelőre (november 21.) még vezet a versenyen. A többiektől délebbre kicsit erősebb szélben, mint az üldözők, még tart 90 mérföldnyi előnyt Armel Le Cléec’h és Sebastien Josse-szal szemben. De az esélyei jelentősen csökkentek ezzel a sérüléssel.

Hátrébb a mezőnyben, szintén még egy a portugál partok közelében történt víz alatti tárggyal való ütközés uóhatásai következtében Bertrand Le Broc kényszerült a verseny feladására.

A szóló földkerülő verseny még versenyben lévő 27 hajóját éppen háromfelé szakítja az időjárás. Az első hét hajó 20-25 csomós szelekben száguld dél felé. Üldözőiket a nyugatra húzódó Szent Heléna magasnyomású rendszer éppen leszakítja az élbolytól. Ők  gyengébb szélben már legalább 10 csomóval lassabban vitorlázhatnak, vagyis Jéremie Beyou-val bezárólag az első hét előnye rohamosan növekszik. Béyou és a nyolcadik Yann Eliés között, már több, mint 500 mérföldnyi a különbség.

Ugyanakkor a következő öt hajó is elszakadt a többiektől, szintén az időjárási rendszereknek köszönhetően. A verseny tempóját jellemzi, hogy négy évvel ezelőtt a legutóbbi győztes Francois Gabart ugyanekkor ott járt, ahol most ők. Konkrétan a négy éve győztes tempóval most 11. lenne. Persze nem csak a hajók gyorsultak ennyit, a mostani versenyen eddig sokkal kedvezőbb volt az időjárás is, mint 2012-ben. Egyébként a verseny nyomkevető oldalán a rendezők Gabart négy évve ezelőtti pozícióját is ábrázolják a valóban versenyző hajók között.

Fa Nándor a Spirit of Hungaryvel a 19. helyen a harmadik csoportban vitorlázik, akik szintén egyre gyengébb szélbe érkeznek.

Ebben a csoportban az elmúlt napokban Stéphane Le Diraison haladt előre a legjobban. A franciaországi H2X hajógyárban magyar hajóépítő csapat (Pata) által felújított hajójával az elmúlt hat napban Nándi mögül, mellől előretörve már Conrad Coleman előtt jár.

A következő napokban a háromfelé szakadó mezőny egyes csoportjain belül akár jelentős változások is történhetnek.

Az élcsoport már keletre haladva rövidesen a 40. és 50. szélességi fokok közé, az „üvöltő negyvenesek”  világába az Indiai-óceánra ér.

Az élen Thompson, a többiektől délebbre még meglepően jól halad, csak keveset veszített az előnyéből. Csak az egyetlen hagyományos, támaszuszony nélküli hajóval versenyző Vincent Riou (PRB) csúszik lassan egyre hátrébb a listán.

A második csoport jelentősen szétszóródva a magasnyomású időjárási rendszer gyenge szeleivel küzdve próbál előre jutni. Itt a 8. helyezett Yan Eliés és a 12. Kito De Pavant között 1200 mérföldes távolságot jelez a lista, de ennek jelentős része kelet-nyugati irányú távolságukból ered és az egymáshoz viszonyított helyzetük egy alacsonnyomású időjárási rendszer elérésével gyorsan változhat.

A harmadik csoportban Fa Nándor előtt öt hajó is van elérhető távolságban, száz mérföldön belül. A Spirit of Hungary a csoport nyugati oldalán vitorlázik.

Idézetek Nándi hajónaplójából november 19-20-án:

Bertrand de Broc, MACSF bejelentette, hogy olyan sérüléseket szenvedett a hajója külső héjszerkezete, hogy azzal nem lehet folytatni a versenyt.

Sajnálom őt is, mert ő az egyetlen, akivel mi már 1992-ben is versenyeztünk, de akkor sem volt szerencséje. Most indult neki negyedszer és egyet tudott befejezni.

Az előttem haladó hajók érzékelhetően, de nagyon minimális mértékben gyorsabbak nálam. Nem tudható, hogy alapvetően gyorsabbak, vagy jobban nyomják, Egyedül Conrad-nál gondolom, hogy annyit présel ki a hajóból, amennyit csak képes, ő egy könnyű, gyors hajót választott, készített fel. Most kell neki bebizonyítani a leendő szponzorai felé, hogy méltó a támogatásra, a többiek ambícióit nem ismerem.

A szamurájról viszont, aki itt átgázol közöttünk, nem gondolom, hogy kicsavarná a lelkét a hajónak. Az a hajó ennyivel gyorsabb ilyen körülmények között. Ezt a hajót Sebastien Jossenak tervezték, építették és BT néven a mezőny egyik leggyorsabb hajója volt, nekem is a kedvencem. Később Boss lett és Alexék is hozzátették, amit lehet, tehát egy nagyon kiforrott, megbízható, könnyű, gyors hajó került Kojiro alá, akit ráadásul Roland Jourdin, “Bilou” készített fel erre a VG-ra.

Én  azt a ritmust vitorlázom, ami a hajónak még nem árt. Nem tartalékolok, de nem is vagyok agresszív, viszont szeretnék lőtávolban maradni a csoporthoz. Sok van még hátra, és a végén is kell még puskapor. Ezt a közhelyet persze itt mindenki fújja, mégis nyomják. Ilyen a verseny…

Akárhogy vizsgálom az előttünk álló 5 napot, semmiképpen nem ígérkezik egyszerű feladatnak átlépni a DNy-i szelek birodalmába. A vezető hajók 20 csomóval levágtattak, mintha zsinóron húzták volna őket, de erre a vonatra csak nekik volt jegyük…

Pozíció nov. 20. 19:50 UTC, 09° 10,9′ S, 031° 39,4′ W, minden rendben.”

Fotó: Cleo Barnham / Hugo Boss / Vendée Globe és Vincent Corutchet / DPPI / Vendée Globe
Forrás: Magyar Vitorlás Szövetség