A Kékszalag 1934 óta íródó története bővelkedik olyan eseményekben, amelyek a résztvevő hajókhoz, vitorlázókhoz kapcsolódva együttesen alkotják azt a hihetetlenül gazdag legendáriumot, amely a magyar vitorlázás egyik legértékesebb része.

A 49. Kékszalag Erste World Nagydíj rajtjáig rendszeresen felidézünk néhányat ezekből a történetekből. Sorozatunk első részében Litkey Farkas tavalyi győzelmét mutatjuk be.

2016: Litkey Farkas 12. Kékszalag-győzelme

Litkey Farkas a Kékszalagok történetének legsikeresebb kormányosa, aki 2016-ban a 48. Kékszalag Erste World Nagydíj megnyerésével tizenkettedszer élhette át a diadal érzését. Még értékesebbé tette ezt a győzelmet az a tény, hogy tizenegy korábbi, egytestű hajóval aratott győzelme után először nyert kéttestű hajóval.

A Forma-1 pilóták nem biztos, hogy sikeresek lesznek egy rally-versenyen. Így van ez valahogy az egytestű és kéttestű hajókkal is: nagyon különbözőek, egészen más típusú kormányzást, felkészülést, legénységet és hozzáállást igényelnek.

„Farky” egytestű hajókon „nőtt fel”, finn dingiben olimpikon volt Atlantában.

Mai napig is versenyez a korábban olimpiákon is használt, háromszemélyes Solingon, de a kétezres években felfedezte magának a hosszútávú versenyzést, ezen belül is a Kékszalagot.

Ezekben az években taktikai érzékével és a Balaton alapos helyismeretével dominált: győzni tudott akkor is, amikor a szabályok megtiltották a hajókon az extrém eszközök (kiülőkeret, trapéz) alkalmazását, és akkor is, amikor lehetett versenyezni a csak száguldás közben stabil Liberákkal. Ám a katamaránok megjelenése kettétörte ezt az ívet: noha érzékelte, hogy váltani kell, sokáig nem sikerült megtalálnia a siker receptjét a kéttestű hajókkal.

A sportemberi nagyságot nemcsak a győzni tudás és akarás mutatja – hanem az is, hogy valaki képes legyen a kudarcok után újra nekivágni, és a saját korlátait, gátlásait is meghaladva ismét az élre kerülni.

2014-től nyílt lett a Kékszalag

A szakemberek és az élversenyzők is pontosan tudták, hogy ezentúl nem terem már babér az egytestű hajókkal versenyzőknek, legalábbis ami az abszolút elsőséget illeti.

Litkey a 2013-as, egytestű hajóval elért győzelem után nem döntött úgy, hogy köszöni, tizenegy győzelemmel már beírta magát a Kékszalag arany könyvébe. Váltott, átült, és elkezdte komolyan tanulni a katamaránozást. Hajót keresgélt, olyan hajót amellyel győzelmi esélyekkel lehet indulni. Az első nekifutás nem hozott igazi eredményt, 2014-ben egy technikai hiba miatt be sem tudtak futni. 2015-ben ismét ellenük volt a sors: az új hajó árboca a szállítás során eltörött. Bár sikerült ugyan megjavítani, de nem nagyon maradt idő a gyakorlásra, bevitorlázásra, végül így is a dobogó harmadik fokára állhattak fel.

2016-ban végre minden együtt volt:

a választott hajó, a Decision 35-ös a Bol d’Or Mirabaud versenyeken, a Genfi-tó „Kékszalagjain” már bizonyította, hogy szinte minden szélben a leggyorsabb tud lenni. De az elemek mintha összeesküdtek volna Farky ellen: a meteorológia viharos szelet jósolt, s ebben az időben az Extreme 40-es katamaránok vagy a foil-okon epülő GC 32 könnyen elvihették volna a pálmát. Litkey Festipay névre keresztelt hajója kurtított vitorlákkal indult, s a keleti medencében el is maradt a vezető triótól.

Ám a verseny végül nem a szélben, hanem a szélcsendben dőlt el: a vezető hajók a Balaton nyugati csücskében, a Keszthelyi-öbölbe behajózva hirtelen olyan területen találták magukat, ahol szinte semmi szél nem fújt. Litkey Farkas rutinjának köszönhetően megtalálta azokat a szélcsíkokat, amelyeken vitorlázva megelőzte vetélytársait, elsősorban a rekordot tartó Fifty-Fifty nevű katamaránt.

Keszthely felől visszafelé vitorlázva a megszerzett előnyt Litkeyék már nem adták el. Az egyre erősödő szélben magabiztosan mintegy 4-5 kilométerel a Józsa Márton vezette Fifty-Fifty csapata előtt tudtak vitorlázni, és végül 8 óra 34 perc 6 másodperces idővel elsőként értek célba.

Egy álom teljesült: Farky katamaránnal is győzni tudott. Egy újabb történettel bővült a Kékszalag legendáriuma.