Egy nehéz nap éjszakája – Fazekas Gábor Tantál

MOL-TBS Balatonkerülő Szólóvitorlázás 2016, azaz a mennyből a pokolba,és fordítva…

… az alábbi olvasható Fazekas Gábor Facebook oldalán:

A Hard Days’ Night (azaz Egy nehéz nap éjszakája)

“It’s been a hard day’s night, and I’d been working like a dog
It’s been a hard day’s night, I should be sleeping like a log
But when I get home to you I find the things that you do
Will make me feel alright „ The BEATLES

Valahogy ez a szám pörgött a fejembe újra és újra… ahogy a keleti medencében csapágyasra hajtottam az orrvitorla betekerőket, és már valószínű az ötvenedik fordulónál tartottam a koromsötét éjszakában, hajkurászva az itt-ott megjelenő szél csíkokat, amiket persze nem láttam csak éreztem…legalábbis nagyon érezni akartam.

Tudtam, készültem rá, hogy nagyon nehéz lesz, de még a legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy ennyire.

Kegyetlen harcot vívtam egy eddig ismeretlen ellenséggel. Magammal.

Többször is majdnem legyőzött, de végül megnyertem a csatát és bevittem a hajót a célvonalon… reggel 6 óra 47 perc 47 másodperckor, közel 21 órányi intenzív vitorlázást követően az 5-ik helyen.

Az életem első szóló tókerülőjén egy friss, még nem teljesen kiforrt hajóval, amellyel eddig kb 3-4 órát vitorláztunk, majd minden alkalommal kisebb-nagyobb technikai hibával tértünk vissza a kikötőbe.
A verseny előtt pedig pontosan 0 óra 0 perc 0 másodpercet vitorláztam vele egyedül.

Persze tanácsot kértem és kaptam is előtte azoktól, akik már megcsinálták.
A legfontosabb az volt persze hogy el ne induljak vele, inkább, és főleg a jól ismert CODE-al, ami egyébként is a várható szélben a legpotenciálisabbnak tűnik a győzelemre.

Nem hallgattam rájuk…

mert az eszembe sem jutott, hogy a következő jó pár évben egyáltalán az első 10-be beférhetek, persze elsősorban magam miatt, függetlenül attól, hogy milyen hajóval indulok.

És akkor megtörtént a csoda… a lehető legjobb szögön, masszív sebességfölénnyel, élénk délnyugatiban az első helyen vágtatva közelítettem az Aliga bójavétel után a Füredi célra… már láttam a villogó sárga befutót… és azon gondolkoztam, hogy ez nem lehet igaz, valószínű hogy csak álmodom, elaludtam a hajón és álmodom… veszélyben vagyok, fel kell ébrednem…
Reality check azonnal! Aznap már többedszerre. Megcsíptem magam. Fáj. Tehát ébren vagyok.

Akkor viszont nagy a baj; ugyanis bármennyit is dolgoztam érte, ezt még közel sem érdemlem meg. A TBS 16 éves, történelmi győzteseinek a teljesítményét homályosítaná el, ha egy zöldfülű, első alkalommal, egy kipróbálatlan hajóval, középszintű vitorlástudással megnyerné a versenyt.

Lehetetlen! Felfoghatatlan, ez nem lehet igaz! – ismételgettem magamban. Elverni ezt a mezőnyt?

Litkeyt, Vargát, Fináczyt, Kellert, Rick-et vagy az összes eddigi versenyen induló Fazekas Lacit?

Így utólag belegondolva… mégiscsak szerencsém volt és van igazság ezen a földön.

Elfogyott alólam a szél. Kifutottam belőle. Az addig stabilnak tűnő délnyugatiban rohanva egyszer csak lebeggelt a genoua, és a billentett kiel már borított is lúvba… ott ragadtam a semmi közepén, 50 méterre a széltől és semmit sem tehettem. Ekkor mutatkozott meg a a fent említett, hatalmas vitorlázók igazi tudása, aznap már többedszerre.

Gratulálok Keller Andris (ez már nagyon-nagyon kijárt Neked!) , gratulálok Litkey Farkas, Fazekas Laci, Fináczy Peti és gratulálok mindenkinek aki elindult.
Hogy mit is tanultam ebből a versenyből?
Varga Lajossal teljes egyetértésben… alázatot.
A többi teljesen mellékes.

Fazekas Gábor / TANTÁL

Hajozas.hu

Hajozas.hu

Hajozas.hu

Hajozas.hu

Hajozas.hu