Bódi Sylvi brazil fiúkkal vitorlázott 3 hétig “éld az álmaid”

Az életünk során számtalan lehetöség jön velünk szembe, s mily sokat kihagyunk ezekböl...

Brazil fiúk csábították hajójukra Bódi Sylvit – három hetet töltött velük.

Alábbiakban olvasható Bódi Sylvi beszámolója:

Csodálatos közel 1 hónapot töltöttem el a Mentawai-szigeteken, ahol promóciós tevékenységet végeztem néhány szörfös resort számára. A rendszeres posztolás és fotózások mellett azért böven jutott idö a szörfözésre is.

fotó © Bódi Sylvi

A visszafelé úton a kompon megismerkedtem egy fiúval. Beszélgetésbe elegyedtünk, s mint kiderült sok közös ismerösünk van Baliról.

A srác másik három brazíl barátjával tavaly vásárolt egy 45 lábas vitorláshajót, s kisebb megszakításokkal az év közel felét a hajón töltik. Jelenleg csak 2 srác – Rasta és Augusto – tartózkodott a vitorláson, s ez a fiú most felejük tartott, hogy csatlakozzon hozzájuk.

Én meg majd a komp után a reptér felé, hogy fájó szívvel magam mögött hagyván ezt a földi paradicsomot, megkezdjem a hazautazásomat…

fotó © Bódi Sylvi

Éppen el voltam mélyülve a gondolataimban, amikor a brazíl fiú felém fordult és megkérdezte: Nincs kedved csatlakozni hozzánk a hajón?

Gyorsan kellett döntenem, hiszen a gépem 6 óra múlva felszáll…vagy velem vagy nélkülem. Elképzeltem amint ott ülök a repülön és arra gondolok, hogy milyen szuper utazásban lehetett volna részem… Na, itt abba is hagytam az elmélkedést. “Jó lett volna”, “Igazi életeszóló élmény lehetett volna”…. Elég a “volnákból”!

Az életünk során számtalan lehetöség jön velünk szembe, s mily sokat kihagyunk ezekböl…

Ugyanaz a lehetöség viszont általában nem jön szembe velünk kétszer. Vagy megragadod, vagy elmulasztod. Rajtad áll. Én a saját tapasztalataim alapján azt mondom, hogy kevés olyan dolog van, amit megbántam, hogy megtettem, viszont annál több olyan, amit bánok, hogy kihagytam.
Szerintetek hol ültem 6 órával késöbb? A repülőtársaság menetrendszerinti járatán vagy egy csodaszép vitorláshajón a naplementében gyönyörködve?

fotó © Bódi Sylvi

Hát persze, hogy az utóbbi!

Több, mint 3 hetet töltöttem el a hajón. A srácok nagyon jó fejek, barátságosak, segítökészek voltak. Elsö perctöl kezdve olyan érzésem volt, mintha ezer éve ismerném öket, így a beilleszkedésem is pillanatok alatt megtörtént. Az elsö napokban kiderült, hogy hasonló mentalitásuak vagyunk. Ök is mindannyian világutazó szabad lelkek, akik imádják az egyszerü, de kalandokkal megfüszerezett életet. Amiben azonban a legjobban megegyeztünk az az óceán és a hullámok iránti szeretetünk volt.

fotó © Bódi Sylvi

Pár nap kellett csak, hogy alkalmazkodjak a körülményekhez.

A fiúk az óceánban fürödtek, de én azért örültem a kicsi fürdöszobában lévö zuhanyzási lehetöségnek, az sem érdekelt, hogy csak hideg víz jött a csapból. Hogy legyen vizünk, az esövizet hasznosítottuk.  Ha nem esett, akkor a sós vizet alakította át a hajón lévö masina. Mosogatáshoz is tengervizet használtunk, csak a végén öblítettük át az edényeket sima vízzel.

Különbözö kis falvaknál álltunk meg kb. hetente egyszer, hogy megvegyük mindazt, amire szükségünk van. Feltankoltunk zöldségekböl, gyümölcsökböl és egyéb élelmiszerekböl. Ezek beszerzése az én feladatom volt, hiszen én vezettem a háztartást és én föztem a srácoknak. Jól kellett kalkulálni a dolgokat, mert a hütö sajnos nem müködött… A fözés mellett minden nap sütöttem is. Hol kenyeret, hol csoki tortát. Elkészítettem életem elsö zöldséges curry-jét is! Isteni finom lett! A fiúk egyébként nagyon hálásak voltak, minden étel ízlett nekik, szóval egy élmény volt öket etetni.

fotó © Bódi Sylvi

Bejártuk a Mentawai-szigetek összes részét és a Telo szigeteket. Eljutottam végre azokra a helyekre is, melyekröl eddig csak álmodoztam!!

Új hullámokat szörfözhettem meg, s számtalan csillagot csodálhattam meg az éj leple alatt a hajó elején ringatózva. Sosem fogom elfelejteni azt a csodálatos látványt, ami elém tárult éjszakánként: fölöttem a Tejút rendszer bolygói csillagok formájában, s ennek szinte tükörképeként a víz tetején a foszforeszkáló fényes kis planktonok. Minden ilyen pillanatért végtelen hálát éreztem a szívemben.

fotó © Bódi Sylvi

De nem kellett messzire mennem, hogy foszforeszkáló planktonokat lássak, elég volt csak éjszakánként kimennem a wc-be, s a sötétben pisilés után felpumpálni a vizet.

Csak úgy csillogott a planktonoktól a kicsinyke wc kagyló! Hát én ennek is nagyon tudtam örülni!

Egyik nap festöi szépségü naplementében gyönyörködtünk, másnap esövel és viharral dacolva tudtunk csak haladni. A srácok gyakorlott tengerészek voltak, így jó kezekben voltam, s a neccesebb helyzetekben is végig biztonságban éreztem magam.
Fehér homokos, pálmafákkal teli kis szigetek mellett haladtunk el és sokszor láttunk delfineket és még bálnákat is! Rendszeresen snorkeleztem és lehetöségem adódott gyakorolni a szabadtüdös merülést is. A vízalatti világban való barangolást nem bírom megunni. Volt, hogy egy polippal futottam össze, de teknösökkel is rendszeresen úsztam együtt.

A hajós élet minden pillanatát élveztem.

S emellett még azt, hogy szinte végig offline voltam. Hála a jó égnek olyan érintetlen helyeken jártunk, ahol nem volt térerö. Amikor meg volt egy kis szignál, azt arra használtam, hogy a családnak és barátoknak életjelet adjak. Eszem ágába sem jutott facebookozni vagy instagrammot használni! Imádtam az internet mentességet, így teljes mértékben a jelenben tudtam lenni és megélni mindazt a csodát amiben részem volt. Az hiszem számomra az igazi luxust az offlineság jelenti. Az elmúlt hetekben volt szerencsém megtapasztalni, hogy mennyivel nyugisabb és szebb így a világ.

Nehéz volt elhagyni a hajót…. Az ott töltött idö és az egész utazás felejthetetlen élmény volt. A szívem egy kis darabja ott maradt a Brocador fedélzetén…

fotó © Bódi Sylvi

Forrás: Bódi Sylvi Fan Club