A szél neki fúj

Ahogy azt várhattuk, kettejük váratlanul szorossá váló párviadalában Jean Luc Van den Heede sikerrel érvényesítette meteotaktikailag kedvező pozícióját, miután egy hete Mark Slats az ideális útvonalhoz viszonyítva már 49 tengeri mérföldre megközelítette a 73 éves francia szólóvitorlázót.

Ám az Azori-szigetek környékén pontosan az történt, ahogy az hat nappal ezelőtt valószínűsíthető volt. Legalább is Van den Heede-de esetében.

Jean Luc Van den Heede

Egy hete ezt írtam: “január 20-ra Jean-Luc körülbelül az északi 40-41. szélességi fokig juthat el, miközben Slats 3-4 foknyival délebbre lesz, viszont jó eséllyel keletebbre, mint francia ellenfele. Előfordulhat, hogy ekkor már nem csak a célhoz, de egymáshoz viszonyítva is 50-100 mérföldön belül lesznek.”

A francia versenyző valóban addig jutott, sőt azóta már (22-én este) a 43. északi szélesség felett vitorlázik a cél, Les Sables d’Olonne felé. Mark Slats viszont nem 3-4 fokkal van délebbre, hanem hattal, és Van den Heede már keletebbre is jár. Ez azért történt így mert Slats nem próbálta meg keletről, a cirkálást vállalva frissebb szélben kerülni a 15-16-án észak felé előtte tornyosuló magasnyomású rendszert, hanem éppen észak felé ment, Van den Heede után, keresztül az anticiklon gyengeszeles központján.

Ennek az is lehetett az oka, amit őszintén szólva nem tudtam: ezen a versenyen a vitorlázók használhatják a motort, amíg az útra elvihető 150 liter gázolajból futja, illetve evezni is lehet, amihez Slats magával vitt két darab rövidke lapátot…

Meglepően gyorsan is haladt

De hiába küzdötte át magát a szélhez. Egyrészt Van den Heede elérve a rendszer felső oldalát bőszeles száguldásba kezdhetett a cél felé, vagyis északkeletnek vitorlázva, másrészt az előrejelzésekkel némileg ellentétben egy újabb anticiklon erősödött meg tőle nyugatra. Így Slats-nek most cseberből-vederbe kerülve mégis cirkálnia kell, miközben az ellenfele bőszélben távolodik.

Ráadásul múlni látszik az a veszély is, hogy Van den Heede egy kemény ciklont kapjon a nyakába éppen a célba érkezés előtt a lehető legveszélyesebb helyen a Viszkája-öbölben. Inkáb Slats lehet az, aki ebből a “jóból” is kap majd a befutó előtt.

Légy a levesben

Akár gyönyörködve is figyelhetnénk a két éllovas meteotaktikai csatáját a földkerülő verseny végén, ha egy most már nyilvánvaló apróság nem árnyékolná be a dicsőségüket.

A versenyen ugyebár a szabályok szerint nem lehetne külső segítséget igénybe venni, vagyis a versenyzők nem kaphattak információkat például az útvonal tervezéshez. Kopár István minden alkalommal, amikor Don McIntyre szatelit telefonon felhívta, a beszélgetések közben magyar nyelven mondott részben hangsúlyosan kérte a otthonról neki rádión üzenőknek, hogy véletlenül se adjanak neki semmi olyan infót, ami esetleg az ő kizárásához vezethetne a szabályok megsértése miatt. A verseny első hónapjában kis híján a Chichester-osztályba sorolták, amikor tanácsot kért és kapott a szélkormányának beállításához.

Ehhez képest Slats és Van den Heede esetében a rendezőség mostanában tiltotta le azokat a rádióamatőr csatornáikat, ahonnan időjárási (és nyilván optimális útvonal) információkat kaphattak. Persze nem fogják őket kizárni, se büntetni, hiszen már csak öten vannak versenyben a tizennyolc induló közül…

Nem mondom, hogy Kopár István két hellyel előrébb lenne, ha a francia és a holland versenyző nem kap az egész úton hasznos extra infókat. Sőt ezt az állítást is feltételes módba kéne tennem, mert kétségtelen bizonyíték feltehetően nincs. Ráadásul más okai is vannak, hogy Van den Heede és Slats vitorlázik a mezőny élén.

De mi tagadás a győzteseket lelkesen csodáló arckifejezésemet kissé összekuszálta ez a hír…
Kopár István teljesítményének értékét viszont erősíti.

Ruji
Fotó: Christophe Favreau/PPL/GGR