Rozsda beszámolója a Centomigliaról

Három a magyar igazság – tarja felénk a mondás, és ez nagyon is igaz.

Harmadik alkalommal állt az Extreme Sailing Team az olasz kaland alkalmából a dobogón. Most a harmadik helyet szerezték meg a srácok a Centomiglia Garda tavi tókerülő versenyen. Nem mellesleg mindhárom résztvevő magyar egység felfért a dobogóra. Mi ez, ha nem a hármas szám sikeres bűvölete? De hogy ez mekkora kaland volt, azt el sem tudom mondani – de megpróbálom megírni.

Azt ugye talán már nem kell részleteznem, hogy Milbich András koordinálta Extreme Sailing Team nem a búskomor szomjas lovagok társasága. Ám hogy mekkora hangulat van körülöttük, az nekem is csak akkor esett le, mikor folyamatosan görcsbe állt a nevető izmom.

Egy közel tíz órás út, sosem tűnik túl motiválónak, főleg, ha az ember vontat is valamit a háta mögött. Ám fiainknak sikerült olyan hangulatjavító tettek sorozatát felvonultatni a több órás szenvedéshez, amivel még azt is el lehet nézni nekik, ha tényleg tudjuk, hogy „van, akit a páva hozott”. Az első meghatározó momentum a vásárlás – nagyon fontos, hogy milyen szilárd és folyékony állagú élelmiszert veszünk magunkhoz a gépjárművekbe. Ezek tudatmódosító hatásai befolyásolják már a magyar szakaszon kialakult hangulatot.

A mások kiemelkedő jelentőséggel bíró tett, a zeneválasztás. Amennyiben nem szeretnénk hat órán át mozgalmi dalokat élőben hallgatni a fülünktől alig hat centiméterre, – felváltva persze némi focidrukker sanzonnal, – akkor mindenképpen legyen nálunk egyéb zeneforrás is. Ha erről időben, – vagy a már kialakult helyzetet mérlegelve, – akár útközben gondoskodunk, jelentős feszültségtől kímélhetjük meg magunkat és útitársainkat. Így akár megnyugtató is lehet a hazai rock operák tárháza, avagy a Kisgrófó és Ákos kaotikus egyvelege.

Az alapos felkészüléshez hozzá tartozik a megfelelő gépkocsi kiválasztás is. Ha nincs adakozó kedvű buszkölcsönzős ismerősünk, vegyük elő hazánkba települt görög kapcsolatainkat. Vangelisz, Jorgosz és Jánnosz segítségével, jó eséllyel juthatunk egy eredeti és persze nyári gumiabroncsot viselő még fiatal korban levő suhanó deficithez.

Megtapasztaltam egyéb kiváló ötleteket is. Útközben a monotóniát megtörve törekedhetünk arra, hogy ne maradjon felfedezetlen üzemanyag töltő állomás egyik érintett országban sem. Nem kell mindegyiknél feltétlenül tankolnunk sem, van ahol pisilni jobb, van ahol kávázni. És megesik, hogy egy hirtelen jött driftelési lehetőség is megvalósítható, kevésbé éber útitársunk verdájával.

Talán nem kell jobban részteleznem, hogy miért is állt görcsbe a pofa izmon jelentős része. Közben persze szellemi ismereteket is szívtam magamba. Megtudtam, mi is az a „spirális meganyja”, kiderült, hogy a női börtönök világa messze nem olyan rózsaszín, ahogy én képzeltem. Megtudtam, hogy a lányok repertoárja a „NEM” szóra igen változatos, helyette lehet azt is hallani, hogy „fáj a fejem”,avagy „megjött” esetleg a „a húgod vagyok” szóösszetétel is jelenthet hasonlót. Ma már tudom, mi az a „fücci”, mit jelent a „csicskalángos” kifejezés, és tudom, hogy a „valóság azoknak való, akik nem bírják a kemény drogokat.”

Persze hajóztunk is, nem is keveset. A felállás a szokásos volt, az Extreme Sailing Team a taktikán, a Black Jack motoros a biztonságon dolgozott többet. Kellett is, mert akadtak kihívások. Az edzés napján a fekete Extreme 40 vesztette el az árbocát. A verseny napján a Clandesteam helyi libera borult fel két alkalommal is – szóval nem ártott az óvatosság.

Rozsda / Team Black Jack

A Gorla és a Super „G” versenyek tapasztalata alapján erősítettünk egy közel ötven kilós helyi női taktikussal. Bátran állíthatom, Salva Federica jó választás volt, sem rajta, sem Quantum Miklós remekcsapásmérőjén nem múlt a győzelem. De fontos levonni a tanulságokat – ha győzni akar az ember, nem szabad hibázni, főleg ennyit.

8.30-kor volt rajt a szokásos helyen. Bogliaco előtt szekció rajt volt, ami borzalmasan sikerült. Számomra egyértelmű az oka, laza fél órás késéssel indultunk a vízre. Kapkodva értünk le, nem tekertük ki az összes vitorlát és a kisasszony is késve tudott a fedélzetre jutni. Ám a suta rajtot követően Federica eszement tempót diktált fiainknak. Jó volt a taktika, hiba sem volt a sebességben, és a megszökött két Extreme 40 mögött harmadik helyen ért fel a magyar csapat az első jelhez. Arco előtt is bő huszonöt csomós szélben, reff nélkül vágattak a srácok, azt gondolom, ennek a hajónak ez a lételeme.

Rozsda / Team Black Jack

A mások jel Torbole előtt volt, és ez kerülve újabb homokszem került a gépezetbe. A bőszeles vitorla nem jött ki, ami ismét egy falu távolságnyi hátrány jelentett legényeinknek. Ugye, ha rajt előtt ki lehetett volna próbálni… – de nem sikerült, így nem volt mit tenni. Pici türelem, gyors szerelés, majd eszement felzárkózás következett.

Én ilyet nem nagyon láttam még – huszonöt csomó felett fújt az északi, teljes vitorlázattal, bőszeles kiegészítéssel küldték a bárkát Krisi papiék. Ez bejött – a harmadik jelnél Brenzone előtt már a második-harmadik helyen csatáztak közel 30 méteren belül a fehér kat tesóval. Ez a település egyben Frederica lakóhely is, így nem meglepő, hogy a belé reménytelenül szerelmes helyi DJ percekig méltatta a magyar egységet. Ez ösztönözte is őket, mert mire átértek a túloldalra Bogliaco elé, már a második helyen hagyták el a jelet.

Rozsda / Team Black Jack

Ehhez kellett a fehér Extreme 40 hibája is, de ma ezt dobta nekik a gép.  Desenzano állomás következett délen, ami a szél csendesedésével járt. A kiváló taktikushoz kapcsolt Quantum csapásmérő vitorla sokkolta az ellenfeleket. Mire Krisi papiék leértek a tó déli végéhez, az addig élen haladó fekete Extreme 40 előnye 30 méterre apadt. Megkezdődött a gyenge szeles lopakodás a befutó felé.

Az északi szél teljesen leállt, a déli termik szél a felhők miatt nem akart beindulni, így nehezített körülmények között zajlott az utolsó szakasz. Srácaink leharcolták a két negyven lábas tesót, ám közben az élelmes 32 lábas katamaránok közül ketten elszöktek. Még kockáztattak egy keveset fiaink a befutó előtt, de a győzelem – ha csak perceken is, de – elszállt. A két 32 lábas kat mögött az összetett harmadik helyen haladtak át a célvonalon, megelőzve mindkét negyven lábas ellenfelüket.

Rozsda / Team Black Jack

Kívülről szemlélve roppant tanulságos menet volt. A fiúk tudnak nyerni, és ebben a szélben roppant gyorsak. Csak picit kell komolyabban venni, korábban indulni és kevesebbet hibázni. Simán benne hagytak három kilométert az etapba. Semmi gond, három dobogó az első szezonban több mint remek kezdés.

Este én is kaptam meglepetést – támogató parti és vízi segítségem elismerésül csak nekem ajánlott tigris bukfenc került bemutatásra a kikötő alig locsolt gyepén. Könnyes lett a szemem, a meghatottságtól és a nevetéstől vegyesen.

Ne feledkezzünk meg az egyéb hazai egységekről sem. Király Zsolt és a Raffica nyerte az egytestűek versenyét. Varga Lajos és a Flaar 26RR harmadik helyen zárt a 9 méter alatti egytestű kategóriában, ami igen Pazar eredmény. A magyar fejlesztésű Kwindoo pedig nem csak támogatta a leggyorsabb egységet, de informatika rendszerével sok rajongó részére biztosított felejthetetlen követési élményt.

Rozsda / Team Black Jack

Az 66. Centomiglia / Multicento a 2016-évi bronzérmese az Extreme Sailing Team:

Kaiser Kristóf, Földesi Gergely, Federica Salva (ITA), Doubravszky Bálint, Lillik Ákos, Kuczora Gergely!

A képeket és a beszámolót készítette, a csapatot pátyolgatta és a kísérő motorost vezette: Rozsda