Nyert már mindenféle versenyt

Ez volt az 52. vitorlás Atlanti-átkelése! Más Füredről Tihanyba nem megy ennyit…
Ám az ő élettörténetének csak kis részét jelenti ez a sok transzatlanti menet. 1979-ben kezdte egy Mini Transat versenyen. Aztán nyert ORMA világbajnokságokat, háromszor a STAR transzatlanti versenyt, kétszer a Transat Jacques Vabre-ot. 2012-ben alig több, mint 45 és fél nap alatt kerülve a földet övé lett a Jules Verne Trophy. Vitorlázott America’s Cupon és második volt 1990-ben az első Vendée Globe-on, aminek aztán még kétszer nekifutott, már sikertelenül.

Számos Route du Rhum részvétel után legutóbb időcsúccsal győzött egy óriás Ultime trimaránnal. Most viszont kerekre zárta a történetet azzal, hogy egy olyan 12 méteres kis trimaránnal szállt vízre, mint amilyennel 40 évvel ezelőtt az első Route du Rhumot nyerte Mike Birch. Az olyan nagy úttörők előtt tisztelgett mostani versenyével, mint a francia legenda, OTSAR győztes Eric Tabarly vagy éppen Mike Birch.

Hagyományos eszközökkel

Nem használt elektronikus navigációt, szextánssal határozta meg a pozícióit, pihentette a GPS-ét,  az útvonaltervező szoftvert, és nem kommunikált a szárazfölddel. A 37 éves Happy nevű trimaránján dakron vitorlákat viselt és nem szerelt a hajóra vitorla feltekerőket sem.

Nem elvetemült, nem mániás, a rajt után, amikor a viharral kellett szembe néznie, akkor két alkalommal letöltött időjárás-előrejelzést. Ezek segítették a döntésben, amikor 40 órát selterezett az északi spanyol partoknál meghúzva magát az 50 csomós löketek elől.

Aztán nekivágott és a tőle megszokott versenyzői hozzáállással hajtott. Az utolsó napokon egy az ő sárga Happy-jéhez hasonló 12 méteres trimaránnal küzdött, majd az utolsó mérföldeken még egy hajót megelőzve a Multi Rhum osztályban negyedikként ért célba november 25-én, vasárnap délután.

21 nap, 3 óra és 57 perc alatt érkezett meg a célba Point á Pitre-nél.

Csaknem két nappal gyorsabban, mint 1978-ban Mike Birch, aki egyébként akkor mindössze 98 másodperccel előzte a második helyezettet, ami azóta is a legszorosabb befutó a verseny történetében. Peyron persze azonnal közölte, hogy ettől az ő menetideje semmilyen szempontból sem rekord.

Első szavai a quadeloupe-i kikötésekor az őt váró ünneplőknek az volt, hogy „a hajó eladó!”.

„Hosszú volt és keményebb, mint vártam. Őrülök, hogy vége. Az a baj az ilyen lassú kis hajókkal, hogy rengeteg időjárási-rendszeren kell átjutni, mire megérkezel a célba. Öt vagy hat alacsonnyomású frontot kereszteztem. De most már rendben van, szép emlék. Az egy dolog, hogy ezek a kis hajók csodálatosak, ugyanakkor durván kényelmetlenek, különösen, ha aluminium árbóccal és dakron vitorlákkal indulsz el.”

„Ez volt a nyolcadik Route du Rhumom, ennyi bőven elég volt, befejeztem. A következő kihívás a La Solitaire az új Figaro Béneteau 3-mal. Vitorláztam minden korábbi Figaró típussal, kiváncsi vagyok az új foilos 3-asra.” – mondta az ötvenikilenc éves Loïck Peyron.

Ruji
Fotó: Alexis Courcoux