Az Új-Zélandi Stu Bannatyne a földkerülő versenyek, sőt az óceáni offshore vitorlázás egyik legtapasztaltabb és legsikeresebb versenyzője

Az eredménylistája lenyűgöző. Nyolc csapattal vitorlázott a földkerülőn, amit ma Volvo Ocean Race-nek neveznek, de ő még a Whitbread Round the World Race-en győzött először a New Zealand Endeavour csapat tagjaként. Hétszer körbement, 2014-ben csak egy déli óceáni szakaszt ment a Team Alvimedicával, viszont ő volt a csapat edzője.

Négyszer győzött, a legutóbbi versenyen is az első helyre ért be a Dongfenggel.

Stu Bannatyne a Wild Joe fedélzetén – fotó © Gémesi Jóka | Opel Fifty-Fifty

Ha nem kerülte volna meg ennyiszer a Földet, akkor is egyedülálló lenne az „egyéb” offshore regattákon volt részvételi száma:

8 Fastnet Race, 3 Transpac és 11 Sydney Hobart! És egy ilyen profit sikerült a 2019-es évadra a magyar Maxi 60-as, a Wild Joe fedélzetére csábítani!

Józsa Mártonnal a Wild Joe skipperével beszélgettem erről valamint az idei terveikről, reményeikről:

Hogyan kerültetek kapcsolatba Stuval?

– A kapcsolatunk folyománya a tavalyi DSS-szárny beépítésünknek. Gordon Kaye sales manager hozott össze minket a Doyle Sails-szel, ahol Stu most dolgozik. Őt nagyon érdekli minden fejlesztés és érdekesség. Márpedig a Wild Joe most igazi érdekesség, mert a hajó 16 éves, az eredeti árbócával és uszony-kormány kombinációjával vitorlázik. Ehhez jött tavaly a Paugernél beépített DSS és néhány új vitorla. Ezekkel a hajó újra versenyképes lett, az IRC futamokon akár dobogós helyekre is esélyesek lettünk. Ez az egész Stunak egy különlegesen érdekes kísérlet. Ő pedig most is még mindenből tanulni akar és a mindenből a maximumot kihozni.

fotó © Gémesi Jóka | Opel Fifty-Fifty

Most áprilisban edzettetek vele egy hetet az Adrián, de nem ez volt az első alkalom a vele való vitorlázásra.

– Először tavaly a Rolex Middle Sea Race-en jött velünk. Akkor volt két edzésnapunk majd a versenyből sajnos műszaki ok miatt ki kellett állnunk. Sajnáltuk, hogy nem tudtuk kihasználni azt, hogy egy ilyen nagytudású vitorlázó van velünk. Úgy alakult, hogy kicsit több ideje van idén, így belefért neki, hogy beszálljon a csapatba az egész szezonra.

Hogy alakul a programotok idén?

– Már volt ugye egy jó edzésünk. A következő verseny a Regata dei Tre Golfi 2019 Nápolyban, amelyik szinte összeér a Capri héttel, tehát ez együtt egy tíznapos etap. Utána következik május végén a 151 Miglia-Trofeo Cetilar nevű verseny Livornóból indulva a Rolex Giraglia kerülésével és Punta Alánál a befutóval. Ezek a versenyek mind beletartoznak a IMA Mediterranean Maxi Offshore sorozatba, amely a tavalyi Middle Sea Race 2018-al indult és még idén van benne öt verseny. Hát nekünk a kiesőnk sajnos már megvan.

fotó © Gémesi Jóka | Opel Fifty-Fifty

Ezek egy-egy futamként számítanak?

– Az ötből a három legjobb eredményt összesítik. Mindenesetre a Rambler az, amelyik például megy ezeken a versenyeken, ezért a kupáért. Őt akarjuk megfogni…

Hát ez szép cél, hiszen az illető egy 88 lábas nagyon gyors Maxi!

– Persze IRC számításban versenyzünk vele, főleg úgy, hogy most a DSS-től komoly eredményeket várunk.

Ezek után a következő már a Giraglia Cup lesz?

– Igen, június közepén lesz a Rolex Giraglia Cup. Ennek is csak az offshore futama, a nagy menete számít bele a Maxi sorozatba. Ezután lesz a Palermo-Montecarlo Race verseny, ami szintén számít, és ez a vége. Az őszi Middle Sea Race már a következő sorozat része. Mindezek mellett még indulunk az Adrián a Thousand Islands versenyen a Middle Sea Race előtt (Rijeka – Montenegro)

fotó © Gémesi Jóka | Opel Fifty-Fifty

Mi Stu Bannatyne pontos szerepe, pozíciója a csapatban?

– Ő igazából mindenes. Ennyire képzett profi még nem volt velünk. Mindig meghívtunk olyanokat, akiktől lehet tanulni. Volt több ausztrál már a hajón, vagy a dél-afrikai Mike Giles-szal mentünk többször, de Stu egészen más kategória mindannyiukhoz képest is. Ez meglátszott az edzéseinken is már. Ő mindenhez hozzá tud adni. Nem csak a trimmeléshez, de a manőverekhez, a vitorlacserék lebonyolításához, és elsősorban a szemléletben tud extrát hozzátenni a csapatunkhoz.

Beszélgettem Kelóval (Kelemen Tamás) és Áronnal (Németh Áron) is a csapatból. Szó szerint azt mondták, hogy „egy állat a pali”, és százszázalékig a vitorlázásban pörög.

– Igen, még a parton is, ha próbálsz vele valami másról beszélni, akkor is pár perc múlva már megint a hajóról, a feladatokról beszél. Az biztos, hogy ha végig tudunk vele csinálni egy ilyen szezont, ahogy most elterveztük, akkor rengeteget fogunk fejlődni.

fotó © Gémesi Jóka | Opel Fifty-Fifty

Nem lehet olcsó az ő csatlakozása!

– Hát egy ilyen szintű vitorlázó valóban elég rendes pénzeket kap, de úgy látom ez a projekt nagyon érdekli és élvezi a nálunk lévő hangulatot is, mert azért nálunk más a légkör, barátibb a hangulat, mint például egy profi Maxi 72-esen, ahol All Star csapat vitorlázik csúcsfizetésű menőkkel telezsúfolva. Szereti az innovatív dolgokat, imádja a DSS-t és jó haverja Gordon Kaye-nek. Így elég kedvező áron meg tudtam vele egyezni, messze a szokásos napidíja alatt. Még így is elég komoly befektetés, de gondolom hosszú távon mindenképpen megéri.

Lesz ennek szerinted érezhető pozitív hatása az Opel Fifty-Fiftyn zajló munkára is?

– A Fiftyn is hasznos lesz, amit tőle tanulunk. Elsősorban a szemlélete hathat sokat, de végeredményben a Wild Joe-n a DSS-szel való vitorlázás már közel van a katamaránnal való vitorlázáshoz, tehát akár gyakorlati haszna is lehet a trimmelésben, manőverekben, amit tőle tanulunk. Egyébként érdekli a Fifty is, kipróbálná szívesen, vagyis nem kizárt, hogy majd eljön a Balatonra is valamikor.

fotó © Gémesi Jóka | Opel Fifty-Fifty

Mondtad, hogy a Doyle Sails vitorlák fejlesztése kapcsán jöttetek össze Stuval. Gondolom főszerepe van az ilyen fejlesztésekben is.

– Korában North-szal mentünk, de ott nyilván nem kaptunk olyan kiemelt figyelmet, mint most, hiszen nekik azért bőven van dolguk mindenféle nagy csapattal. Itt már jobban számítunk és tetszik is nekik az a sok innováció, ami a Wild Joe-n van. Szerencsés találkozás. A vitorláik pedig tök jók. Ugyebár ők fejlesztették ki a kábel nélküli technológiát…

fotó © Gémesi Jóka | Opel Fifty-Fifty

Részletesebben?

– A betekerhető elővitorlák, különösen a laposabbak a Code Zérók és reacherek esetében újdonság ez a kábelnélküli technológia. Itt a vitorla első élében nincs kábel, ami köré tekeredik az anyag, hanem a vitorlaanyag szálai viszik a terhelést. Nagyon nagy előnye, hogy a fele terhelés megy az orrsudárra, ami nekünk nagyon fontos. A DSS miatt nagyon megnőttek az erők a hajón, ám a kábelnélküli elővitorláknak köszönhetően nem kell átépítenünk az orrsudarat.

Plusz jobb így a vitorla belépőéle is nem igaz?

– Igen, így ott kevesebb az ellenállás, ideálisabb az áramlás. Emellett a szabása is nagyon érdekes. Készült egy kisebb frakcionális Code Zéró, amelyik nem az árbóc csúcsára van húzva, hanem lejjebb a forstág fölé. Mivel ez is bőszeles vitorlának számít, meg kell felelnie bizonyos arányoknak. A középvonalon mért keresztméretnek el kell érnie az alsóél hossz ötven százalékát. A kábelnélküli technológia lehetőséget ad arra, hogy elől is beletegyenek felül egy nagy plusz ívet. Látványos, mert olyan érdekesen visszagörbül a vitorla. A kábeles vitorláknál ez a vízszintes méret még hátul volt belerakva és ott a vége gyakran laffogott. Ebben meg elől is van plusz anyag meg hátul is, de sokkal jobban áll, soha nem laffog a hátsó éle sem. Ez is egy nagyon komoly innováció, amiben a Doyle volt az éllovas. A Maxi 72-es mezőnyben tavaly mindenki az ő elővitorláikat használta.
Emellett még óriási súlymegtakarítást is jelent egy ilyen vitorla, mert nem kellenek bele a nagy és nehéz kábelek. Nekünk is egyre több betekerhető vitorlánk ilyen.

Summázva rengeteg pozitívumot hoznak nekünk a tavaly elkezdett fejlesztések és az ennek révén született új emberi kapcsolataink.

Köszönöm és sok sikert. Majd figyelünk titeket!

Ruji

Stu Bannatyne kékben és a csapat többi tagja, fotó © Gémesi Jóka | Opel Fifty-Fifty