Lehet-e rossz hírből kiszűrni valami jót?

Sorra jelennek meg a legnagyobb, a tömeggyártásban élenjáró kedvtelési célú hajókat gyártó cégektől a bejelentések. Gyártás leállásokról, részleges korlátozásokról, tulajdonosváltásról, és a termékstruktúra átállításáról. De, mindegyiktől arról, hogy válság van, és emiatt cselekedniük kell. A reakcióik nyilván eltérőek, egyediek, ám az ezekből látható jelenségek azonosak, a hajóiparon messze túlmutatók lehetnek. Csak oda kell figyelni!

Elan

Már írtunk arról, hogy áprilisban a szlovén Elan Yachts teljes leállást jelentett be. Nem vesznek fel új rendeléseket, sőt, még befizetett előlegeket is visszautalnak. A leállásuk hosszú is lehet. Visszatérésükig teljesen új termékkínálatot akarnak kiépíteni, új típusok bevezetésével. A bejelentésük igencsak meglepő volt, mert eközben kifejezetten aktívak voltak a nagy tavaszi európai hajókiállításokon.

Béneteau

Májusban a francia Béneteau számolt be arról, hogy az első negyedévben a forgalmuk 43 százalékkal kevesebb lett 2024-es hasonló időszakához viszonyítva. A vitorláshajóikra eső bevétel 51, a vitorlás katamaránoké 57 százalékkal esett vissza, elsősorban a chartercégek vásárlásainak elmaradás miatt. Európában a motorhajóik értékesítése is csökkent 36 százalékkal. Egyedül a nagyméretű motoros yachtjaik eladása fut még stabilan. Úgy vélik, hogy néhány piacon, plldául az amerikai vevőknél a stagnálás oka egyfajta kiváró, majd meglátjuk gondolkodáson alapul.

Béneteau – Fotó: Gilles-Martin Raget

Esetükben is a csökkenő kereslet, valamint a kereskedőik raktár kiárusítása a financiális visszaesés oka, illetve volt egy ideiglenes gyártás leállásuk, amikor bevezettek egy új üzleti szoftvert a vállalati rendszerükbe (ERP = Enterprise Resource Planning). Mindezzel együtt a Béneteau-nál a második félévre fokozatos javulást várnak, mivel ők korábban hozzákezdtek a kínálatuk tovább folytatandó frissítéséhez. A közelmúltban 20 új modellel jelentek meg a 8 – 24 méteres hajók között, és a válság ellenére ennek az iránynak a folytatását látják a legjobb megoldásnak. A Béneteau esetében több ismert márkáról van szó, hiszen övék a Lagoon, a Prestige, vagy a Four Winns.

Hanse

A német Hanse Yacht (Hanse, Dehler, Fjord, Moody, Ryck) esetében a májusi hír tulajdonosváltásról szól, pontosabban egy részvényes többségi tulajdonossá válásáról. Ők az első negyedévben nem veszteséget, hanem 2 millió eurónyi profitot mutattak ki, ám szintén válságról beszélnek. Ezért „jövőbe mutató fejlesztést” kezdenek, a gyártókapacitásaik „újrastruktúrálását”, és a világpiaci bizonytalansághoz igazítását tervezik.

Érzékelik a gyengülő vásárlóerőt, elsősorban az amerikai és a német piacon, és természetesen a negatív jelek közé sorolják a geopolitikai harcokat és a háborús konfliktusok erősödését is. Mindezek miatt júniustól jelentős keresletcsökkenésre számítanak, és a bejelentésük arról is szól, hogy „ehhez fogják igazítani a gyártást”.

A Hanse hajók nem elavultak, sőt! Kifejezetten jól hajózó, vitorlázóbarát hajók. De, fejleszteni, típust váltani, gyártást optimalizálni, arculatot alakítani, mindig lehet

Vagyis három, a kedvtelési hajók gyártásában nagy piaci részesedéssel bíró cég egyöntetűen válságról beszél, és az erre adott válaszaik is nagyon hasonlóak. Vagy már csökkentették, vagy tervezik a gyártás csökkentését, és a válság idején az előre menekülést: a termékkínálatuk frissítését, új arculat megteremtését.

Természetesen az ő híreik sem őszinte helyzet feltárások, nyilván bőséggel tartalmaznak megszépítő marketingelemeket. Hiszen az efféle közlemények kisebb-nagyobb mértékben mindig olyanok, mint a világháborús német hírek voltak visszavonulás közben, amelyek „rugalmas elszakadásról” beszéltek.

Mit lehet az ilyen hírekből leszűrnünk az életünkre vonatkoztatva?

Vitorlázó vagyok, vitorlázók vagyunk. Mivel ehhez értek, ezt a világot ismerem a legalaposabban, ezért elsősorban a hajózásban történtekre, a hajós hírekre alapozhatom a világképemet. Ezen a téren szerzett tapasztalataim, ismereteim segítenek abban, hogy a hírek igazságtartalmát legalább valamennyire pontosan megítéljem. Egyszerűbben fogalmazva: egy hajósnak, tehát számomra is, itt bújik ki a szög a zsákból a leggyorsabban, leginkább nyilvánvalóan.

Mondok egy példát: 2022 február elején Vlagyimir Putyin Németországban javításon lévő yachtja váratlanul, félkészen útra kelt Kalinyingrád felé. Hajós következtetés: valami nagy balhé készül. Utólagos megállapítás: az a politikus, aki ezután azt mondta, hogy meglepte az orosz támadás Ukrajnában, biztosan hazudott, hiszen ők azért egy picikét több információból dolgozhatnak, és nem ilyen-olyan újsághírekből…

Az emberek többsége persze nem foglalkozik az efféle, például hajóipari hírekkel. Főleg azért, mert beragadnak az országhatáron belülre, a hétköznapi életbe. Ami persze érthető. A kérdés sokaknak például az, hogy Orbán Viktornak, vagy Magyar Péternek higgyenek-e. Miután ezt – leginkább érzelmi alapon – eldöntötték, onnantól fogva az egyik szava szent, a másiké hazugság, ármány és veszedelem. Fekete vagy fehér. Bocs, de ez hülyeség, az elme leállása, önkorlátozása, bármelyik oldalon teszi is az ember. Megsúgnám, hogy ők így vagy úgy szürkék, az oldalaikról érkező hírek érdekek mentén átszűrtek, tehát manipulatívak. Ha például arról akar kitalálni valamit az ember, hogy van-e válság, és ha van, akkor milyen mély és meddig tarthat, főleg, mire lehet számítani, akkor kizárólag politikusokra és a fő médiumokra hallgatni, talán botorság, vagy legalább is nagyon jó szűrő kell az értelmezésükhöz. Viszont érdemes máshonnan, nekik érdektelen területről érkező információt bevonni a mérlegelésbe, akár az ő szavaikkal összehasonlítva. Minden oldaléval!

Az nyilván nem vitás, hogy a világpolitikában, vagyis a világgazdaságban – hatalmi szempontból a kettő ugyanaz – súlyos harcok dúlnak a pozíciók újraosztásáért. Mégpedig a világhatalmak és még inkább (!) a gazdasági elit, a magántőke szintjén. Itt azért fontos a közbeszúrt felkiáltójel, az utóbbi kihangsúlyozása, mert a korábban megszokott világhatalmi felosztás a nemzetek szintjéről mind inkább a láthatatlanul ködös magán és céges erők végképp ellenőrizhetetlen sávjába csúszik át.

Az ezredforduló idején még a világon az ötven legnagyobb forgalmat, bevételt termelő gazdasági társulásokat soroló listán – vállalatokat és országokat egyaránt számításba véve – a nemzetgazdaságok voltak többségben. De, most már közel két évtizede az első ötvenben több a gazdasági vállalkozás, mint az ország! A legnagyobbat (Blackrock) pedig 2020-ban már csak Kína és az Egyesült Államok előzte meg e tekintetben.

Vagyis a nagy cégek egyre meghatározóbbak, egyre gazdagabbak, gyarapodik a folyamatok befolyásolására fordítható képességük. És mivel a demokráciákban, ahol szabad a „lobbizás” – ha más csinálja, más országban, nem az erről éppen megnyilatkozó érdekcsoportjával, akkor azt korrupciónak hívják – a politikai életben is durván nő a mindenféle választott testületen kívül szereplők, az államoktól, kormányoktól függetlenek ereje, akik nem mellesleg a „demokratikusan választott” politikusok között, és azokon keresztül a választott képviseleti szervezeteikben mind nagyobb befolyást szereznek. A magántőke ereje.

Ennek következtében változik a válságok jellege

Persze a válságok mindig a gazdasági életben zajló hatalmi harcokban gyökereznek, ám a fentiek miatt, megspékelve a médiumok, és különösen a közösségi média döbbenetes manipuláló erejével és hatásával, manapság kellő erővel és befolyással sokkal könnyebb gyorsan és mesterségesen válságot, vagy válságokat létrehozni, mint akár két évtizede.

Így aztán vannak is jó kis balhék! Hiszen sokaknak, meghatározó gazdasági erővel bíró erőknek az az érdekük, hogy legyenek! Az igazi nagy üzletek a zavarosban úszkálnak. Csak halásznia kell annak, aki tudja, hogy hol, miként, és van hozzá irdatlan nagy botja is. Az érdekelteknek össze sem kell szervezkedniük, nem kell jól körülhatárolható, se rejtekező összeesküvés mindehhez. A színtiszta érdekek meghatározzák az önálló cselekedeteiket. A ködöt persze növeli, hogy eközben egymással is birkóznak, végképp láthatatlanul.

A szerencsétlen pór számára – igen rólunk, a nagy-nagy többségről, magunkról beszélek – a kép egyre átláthatatlanabb. Ráadásul a nagyban játszóknak az is érdeke, hogy mi mindinkább csak közvetlenül magunk elé, a saját kis mikrovilágunkba nézzünk, és ott csapkodjunk dühösen, például a Vitya-Petya problémakörben… Holott jobb messzebbre nézni, mert az így okosan gyarapodó ismeretekkel a helyi bajainkra is értelmesebb, indulatokkal kevésbé  torzított válaszokat találhatunk.

A vitorlázás, a hajózás nyugalmat ad, távolságot teremthet az indulatoktól, lehetőséget a tiszta gondolkodásra

Mekkora tehát a mostani válság?

Pontosabban, mikor jöhet újra fellendülés? Hol az alagút vége?

Persze ezt egyetlen jelenségből, a kedvtelési célú hajókat gyártók reagálásából megítélni nem lehet, de, mint mindenen, érdemes ezen is elgondolkodni. Annál biztosan érdemesebb, mint  csak a politikusok szónoklataira figyelni…

Lehetek optimista vagy pesszimista, de hagy legyek inkább az előző!

Ez esetben úgy veszem, hogy a három hajós cég híre nem „rugalmas elszakadás”, hanem valóban azokat a válaszokat keresik és adják a válságra, amit le is írtak. A kivárást, és közben innovációt, az új pályára állító fejlesztést. Az előre menekülést, a jövőbe való befektetést, a felkészülést az új lehetőségekre.

A megoldásaik nagyon hasonlóak, legfeljebb az Elan mélyebbről indul az új termékeinek, új típusainak megteremtésében. A Beneteau még nincs válságban, csak a veszélyét látja, de ők már korábban fejlesztettek, így jobb a helyzetük. A Hanse pedig valahol a kettő között állhat, fejlesztenie kell, de még nyereséges, és lehet tartaléka, ha egy részvényes, aki jól ismerheti a belső helyzetét, érdemesnek látta megszerezni a többségi tulajdont.

Ha pedig a válság alatti a visszahúzódás közbeni dinamikus fejlesztést látják megoldásnak, akkor vagy az utolsókat rúgják, és kétségbeesett előre rohanást látunk, ám inkább azt remélem, hogy sokkal több kártyát ismerve, mint a szerencsétlen flaszterhez ragadt polgár, aki a kávé árváltozásához szabja a hangulatát, ők a saját helyzetükből talán láthatják az alagút végét. Hiszen ezek a cégek, már számtalanszor bizonyították a talpraesettségüket, a túlélőképességüket.

Mondjuk, ha rövidesen béke születne Ukrajnában, és véget érne a gázai nyomorúság, ha eközben az USA jól egyeztetne Iránnal, valamint az indiaiak és pakisztániak befejeznék egymás torkának markolászását, és sorolhatnék még néhány „jelentéktelen”, ám szükséges változást, akkor nem semmi fellendülés vehetné kezdetét a világban. Hiszen akkor országokat, országrészeket kell felújítani, felépíteni, miközben azért megmarad a felpörgött fegyverkezés (az európai és amerikai raktárakból eldurrogtatták a készleteket, lehet újat rendelni…). Ez sok-sok befektetési és profitszerzési lehetőség. Amitől újra nőhet a jólét, a vásárlóerő, például a kedvtelési célú hajóipar forgalma is.

Tehát, az okosan cselekvő résztvevők, cselekvésre képes erők, – rokonszenvesek vagy sem, az itt, most lényegtelen –, néhány felsorolt probléma elsimításával most adhatnának egy újabb löketet ennek az amúgy elcseszett módon spirálisan felfelé pörgő mennyiségi növekedésre és esztelen fogyasztásra alapozott önzabáló kapitalista világgazdasági rendnek, amit folyton hajtani, pörgetni kell, kerül, amibe kerül, ellenkező esetben előbb elkezdenek tönkremenni a gazdaságok, szép csendben éhen halni az emberek, és végül leáll a szekér még a leggazdagabbaknak is, ha addig valami marha rá nem ül egy kényes piros gombra…, mint legrosszabb végkifejlet.

De, legyek optimista, ahogy ígértem! Tehát akkor a hajóipari cégeknek a válságra adott reakciója azt mutatja, hogy már közel, belátható távolságban van a béke, és a fellendülés? Ők legalábbis erre teszik a tétjeiket, hacsak nem a  marketing neves, ám a tankönyvekben nem emlegetett „nagy” alapítóktól tanulták a napjainkban újra, immár gyors osztódással szaporodó hazudós propagandát.

Szóval, összegezve: ha, amit leírtam, az igaz, akkor kell ennél jobb hír?

Jól van, belátom, akárhogy csavarom, ez valóban messze van egy valódi, igazán jó hírtől. De, hát én csak jó szándékkal keresem a pozitív szemlélet lehetőségét, csak jót remélek. Lehet, hogy éppen úgy, mint a rugalmasan elszakadó német egységek a második világháborúban az orosz fronton…
Gondolom, be kéne kukkantani a spájzba, igaz?

Ruji

A címképet Dobó Pál készítette