Az alkotás neve: Love, Love

A francia Julien Berthier agymente – jaj, bocsánat, akarom mondani alkotta – a képen látható… izé, szobrot! Nem szobrot, hajót!

Mivel az egység úszik és tengerálló, valamint elektromotor meg is hajtja, ezért úgy mondja a művész, hogy jól manőverezhető a speciálisan beépített székből irányítva. Ugyan kormány nem látszik rajta (a spéci tőkesúlya szolid darabnak tűniik a lenti képeken), tehát  bizonnyal a motor kihajtása forgatható, mindenesetre állítólag halad és kanyarodik is, ha kell. Azt persze nem tagadja, hogy hullámos vizen már nehézkesen használható. Sima vízen bezzeg parádésan pörög-forog… És micsoda élet lehet a kokpitben! Meg a kikötőben állva… Vagyis valóban használható!

Perssze óvatosan, mert mi van, ha baleset éri és süllyedni kezd? Hinne valaki a Mayday hívásának?

Egyébként a művész azt az utolsó pillanatot igyekezett elkapni, amikor rövidesen végbemegy a dráma és a hajó örökre elmerül a hullámsírba. Úgy mondja, hogy “süllyed és mégsem, drámai és egyben abszurd képet nyújt, veszélyesnek látszik, de valójában biztonságos.”

A hajót négy éve roncsként találta Normandiában és ott készítette belőle azt, ami most látható. AmikorJulien Berthier a Genfi-tóra vitte vagy huszan akarták kimenteni.

Öröm lehet mellette állni a kikötőben… (alsó kép)

Ruji