Időzített bombaként ketyeg a tenger mélyén a szovjet kor legszerencsétlenebb atomtengeralattjárója

Az ötvenöt éve épített K-159 története kitűnő példa arra, hogy ami nem megy, nem kellene erőltetni.

Az Északi-flotta 1963-ban vízre bocsátott November-osztályú atomtengeralattjárója, a K-159 alig másfél évnyi működés után, 1965. március 2-án szenvedte el első balesetét: néhány szivárgó csőből radioaktív anyagok jutottak a generátorokba, ezáltal pedig az egész irányítórendszerbe, de a flotta nem törődött efféle apróságokkal, így a szárazdokkba helyezés és azonnali javítás helyett a szivárgó csöveket pillanatok alatt megjavították, így a K-159 még két éven át, 1967-ig folytathatta a szolgálatot. Az újabb szivárgás veszélyének árnyékában a tengeralattjáró végül csak eljutott a felújításig, így a következő évben generátorcsere mellett további más fontos beavatkozásokat is elvégeztek rajta.

Ezzel persze nem ért véget a hajó pechsorozata, hiszen a K-159 1970 és 1972 közt újra elhagyta a tengert, további javítások elvégzése, illetve az üzemanyaggal való újratöltés szüksége miatt, sőt, a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján is biztonságosabbá kellett tenni az egyre vészesebben öregedő hajótestet.

A K-159-et végül 1989. május 30-án, a Szovjetunió felbomlási folyamatának derekán több társával együtt nyugdíjazták – más lehetőségük nem is lehetett volna, hiszen jó eséllyel nem érte volna már meg felújítani, az óriási államnak pedig kisebb gondja is nagyobb volt annál, mint hogy néhány rozsdásodó hajóval foglalkozzon.

A jármű a következő másfél évtizedet egy zárt orosz város, Gremika kikötőjében töltötte, ahol a karbantartás teljes hiánya miatt úgy rozsdásodott, hogy a legénységet néhány ponton kis túlzással csak alufólia vastagságú fémhéj választotta volna el a víztömegtől.

Közel 15 évet töltött a hajó ebben a kikötőben

A pusztulással időzített bombává váló – elsüllyedésükkel, vagy szimpla szétrohadásukkal jókora nukleáris szivárgást okozhattak volna.

K-159-et végül tizenöt társával együtt végül öt ország kétszázmillió dolláros segítségének köszönhetően indíthatták el az azokat szétbontani képes kikötőkbe, de a K-159 már nem ért célba.

Szétbontás közben egy atomtengeralattjáró

Az elképesztően rossz állapota miatt üres (szintén elég rossz állapotú, negyvenes évek folyamán gyártott) tartályok segítségével próbálták víz felett tartani, de másfél napnyi utat követően a tartályok egyike megrepedt a Barents-tenger közepén, két órával később pedig elsüllyedt – a tíz fős legénységből csupán egy ember élte túl a tragédiát.

Nyolcszáz kilogrammnyi használt üzemanyag került a tengerbe. Vlagyimir Putyin azonnal leváltotta az Északi flottát vezető Szucskov admirálist, de a hajó felszínre hozása, illetve a károk enyhítése felé azóta sem tettek egy lépést sem.

A norvég partokhoz közel fekvő hajótest magában hordozza egy lassú csernobili katasztrófa veszélyét, sőt, Norvégia északi partjainak halászatát is tönkrevághatja, de nem ez a tenger egyetlen veszélyes pontja, hiszen a néhány száz kilométerre fekvő, 1981-ben elsüllyesztett K-27, illetve a K-278 teste is rövidesen megadhatja magát.