Titanic mesék – 1. rész – Késlekedés és egy csaknem ütközés

Késedelem az Olympic miatt

A három White Star Line óriás testvérhajó közül elsőnek vízre szállt Olympic a Titanic építésekor már javában járta az Atlanti-óceánt. 1911 szeptember 11-én az ötödik útjáról visszatérőben a brit partoknál a Solent-csatornán találkozott a 118 méter hosszú 7500 tonnás Hawke cirkálóval. A két hajó sokáig párhuzamosan haladt, nagy sebességgel, szinte versengve. A rohanás vége ütközés lett. A cirkáló nekicsapódott az Olympic oldalának a hátsó részén jelentős lyukat ütve.

Képek az 1911. decemberi Popular Mechanics magazin cikkéből: az Olympic oldala és a Hawke orra az ütközés után

A balesetben senki nem sérült meg. A Hawke a tizenkilencedik század végi hadihajókra még jellemző vágóorra összetört, de eközben jelentős lyukat nyitott az óriáshajó testén. A balasetet vizsgáló bizottság az ütközést végül az Olympic enyhe irányváltoztatása és óriási tömege által keltett szívóhatásnak tulajdonította a White Star gőzösét elmarasztalva, míg a Hawke-ot parancsnokoló W.F. Blunt kapitányt felmentették. A társaságnak jóvátételt kellett fizetnie a haditengerészetnek.

Ugyanakkor a White Star nem értett egyet a vizsgálóbizottság következtetéseivel és nem marasztalta el a hajót vezénylő Edward J. Smith parancsnokot, a Titanic későbbi kapitányát. Az ütközéskor az Olympicen szolgált a Titanic majdani tisztikarából H. F. Wilde főtiszt is.

A Hawke egyébként a világháború egyik első áldozataként 1914 október 14-én süllyedt el brit vizeken a német U9 tengeralattjáró torpedótalálata miatt. 524 haditengerész veszett oda.

Elsüllyeszthetetlen?

Az Olympic testében két hátsó lezárható rekeszt is elöntött a víz (a vízvonal alatt is ütött egy rést a Hawke orra) és elgörbült a jobb oldali propellerének tengelye. A hajó mégis saját erejéből be tudott hajózni a kikötőbe. Természetesen javításra szorult, amihez ráadásul olyan alkatrészt is fel kellett használni, amelyet a Titanicra szántak. Emiatt a fiatalabb testvér 1912 március 20-ára tervezett próbaútja és így az első transzatlanti átkelése is néhány héttel elcsúszott.

Mondani sem kell, ha a Titanic az első útját New Yorkba márciusban teszi meg, akkor nem találkozik jégheggyel.

Még egy negatív hatása volt az Olympic balesetének. Mivel a hatalmas lyuk ellenére a hajó nem került veszélybe és a két vízhatlan rekeszére korlátozott sérüléssel hibátlanul megbírkózott, az Olympic-osztályú hajók elsüllyeszthetetlenségéről vallott nézetek megerősödtek.

Csaknem ütközés április 10-én

A Titanicot első transzatlanti útjára indulásakor csaknem olyan baleset érte, amely megtörhette volna azt az elátkozott menetrendet, amely a végzete felé vitte.

A City of New York az Inman Line számára 1888-ban épült 17 550 tonnás 170 méter hosszú utasszállító gőzös volt. 1892-ben a keleti irányban megtett transzatlanti Kék Szalag birtokosa is lett közel egy évre 20,11 csomós átlagsebességgel teljesített átkelésével. Nyugati irányban soha nem volt a leggyorsabb. 1893-ban a cég beolvadt az American Line-ba és a hajó nevét New Yorkra egyszerűsítették. 1903-ban felújították és akkor vált három helyett kétkéményes hajóvá.

Az American Line hajója a New York 1903-as átalakítása után, kikötői vontatókkal

1912 április 10-én a szénbányász sztrájk miatt üzemanyag híján kényszerűségből Southamptonban vesztegelt a White Star Line Oceanic utasszállítója mellé kötve. Délben, amikor a Titanic útra kelt, csaknem összeütközött a két hajó.

A Titanicot kezdetben vontatók mozgatták, ám miután az óriás a saját gépeivel kezdett gyorsítani, 45 ezer tonnás teste megmozgatta a vizet a szűk csatornában. A szívóhatás ereje eltépte a New York hátsó kikötőköteleit és a hajó tatja a Titanic felé lendült.

A képen az eéhaladó Titanic bal oldala és a  helyéről kiforduló New York látszik ütközésközelben

Az ütközést Smith parancsnok lélekjelenlétének és szakértelmének köszönhetően kerülte el a két hajó. A New York acél kikötőkötelei hatalmas csattanással szakadtak el, így a kapitány a parancsnoki hídon azonnal észlelte a veszélyt. Hátramenetet rendelt el a háromcsavaros hajójának bal oldali propellerén, amivel kissé elfordította a Titanic hátulját a New Yorktól, illetve a hajócsavarral keltett vízmozgás is ellenkező irányba lökte az amerikai hajót. Ez elegendő időt adott a Vulcan nevű vontatónak arra, hogy kötelet dobjon a New Yorknak, és megfékezze a sodródását. Rövidesen egy másik vontató is csatlakozott a mentéshez, de neki már azt kellett megakadályozni, hogy a visszalendülő New York ne ütközzön az Oceanicnak.

Balról jobbra: Hátul az Oceanic, középen a hozzá kötött és félig elszabadult New York jobbra pedig a Titanic. A kép bal oldalán még a helyzet megoldásába besegítő Vulcan vontató is látszik

Ha a két hajó között ekkor megtörtént volna az ütközés, akkor még enyhe károk mellett is az eset feltartotta volna a Titanicot. Következésképpen négy nap múlva talán nem ütközött volna neki a végzetét okozó jéghegynek, de biztosan nem ugyanolyan szerencsétlen szögben, ahogy az április 14-én éjjel megtörtént.

Szénhiány

Még egy tényező hátráltathatta, módosíthatta volna a Titanic április 10-i indulását: szénbányászok sztrájkja által keletkezett szénhiány. Ám az Olympic ütközéséből fakadó késedelem miatt is a White Star Line-nak olyan fontos volt, hogy a Titanic végre útra kelljen, hogy inkább más hajóik leállításával, például a New York mellett veszteglő Oceanic szenével látták el az új luxusgőzöst.

Ha a felsoroltak közül bármi másképp alakul, akkor lehet, hogy ma nem beszélnénk a Titanicról ennyit. Több, mint ezerötszáz ember, köztük számos korabeli hatalommal bíró híresség maradt volna életben, akik akár befolyással lehettek volna történelmi eseményekre is. Nyolcvanöt évvel később Kate Winslet, Leonardo di Caprio és Celin Dion pedig elesett volna egy jól fizető, a Titanic orrkorlátjáról mintázott díszlethez szólító munkától…

Ruji




Szállások

Kövess minket Instagramon!

Kövesd Instagram oldalunk a legfrissebb fotós tartalmakért!