Hajózástörténet
Titanic mesék – 2. rész – A rádiósok
Phillips és Bride
A luxushajóra a lehető legmodernebb nagy hatótávolságú Marconi szikratáviró berendezés került, amellyel a 25 éves John „Jack” Phillips első-, és a 22 éves Harold Bride másodtávírász dolgozott. Ők a fizetésüket ugyan a White Star társaságtól kapták, de a feltaláló Marconi cég alkalmazta őket. Sorsuk, a velük történtek is meghatározó szerepet játszottak a balesetben és a mentés megvalósításában.
Az indulástól fogva rengeteg munkájuk volt és az csak napról-napra gyarapodott. A Titanic fedélzeten nagyszámban utaztak híres, gazdag emberek, a kor gazdasági és kulturális életének meghatározó egyéniségei. Szinte folyamatosan küldték az üzeneteiket, olykor sajnos háttrébe szorítva a hajózási távíróforgalmat is.
A Titanic Marconi rendszerű szikratávíró berendezése
A Titanic táviróberendezése a túlterhelés következtében elromlott. 13-án és 14-én Phillips és Bride megfeszített munkával próbálta helyreállítani a kapcsolatot a parttal. Alig aludtak, és már akkor is kimerültek voltak, amikor a munkaeszközük újra használható lett. De a leterheltségük csak fokozódott. A balesetet végül túlélő Harold Bride szerint 14-én kb. 250 üzenetet továbbítottak, jórészt a Cape Race átjátszóállomásra.
Jégveszély jelzések
Április 14-én reggel a Cunard Line utasszállítója Caronia az északi szélesség 42. fok és nyugati hosszúság 50. foknál jéghegyeket észlelt és jelentett rádión. Később lényegében ott történt a Titanic végzetes ütközése. Edward J. Smith commodore a Titanic parancsnoka megkapta az üzenetet, de úgy vélte, ez nem fog gondot jelenteni. A Titanic 22 és fél csomós sebességgel rohant a végzete felé.
Délután újabb vészjelzések érkeztek a jéghelyzetet illetően. Jeget jelzett a White Star Baltic gőzöse és a német Amerika. Phillips ezeket továbbította a parancsnoki hídra. Délután és este a levegő hőmérséklete is drasztikusan csökkent, estére fagypont közelébe süllyedt, ami jég jelenlétére utaló jel volt.
A Californian és rádiósa
Este hét óra közelében a Titanic ütközése nyomán elhíresült amerikai Leyland Line gőzöse a Californian jelezte, hogy a jéghegyek miatt biztonságból éjszakára megáll. Nem sokkal később a Mesaba nevű hajó is jéghegyet jelentett. Sajnos ezt a két hírt a nagyon elfoglalt és kimerült Jack Phillips félretette, erről a Titanic tisztjei már nem kaptak értesítést.
A megálló Californian egyetlen rádiósa Cyril Furmstone Evens pihenéshez készült. Akkoriban a távíróval felszerelt hajókon általában csak egy rádiós dolgozott és nem kellett folyamatosan bekapcsolt készülékkel hajózniuk. A Californian távirászát nem érheti vád, hiszen jóval a szolgálati idejének vége után tért nyugovóra.
Nem kellett már szolgálatban lennie, de este fél 8-kor gondolt egyet és megpróbálta felvenni a kapcsolatot a Titanic távírászaival egy „Helló, mi újság?” üzenettel. Ám Phillips válasza – „Szállj ki öregfiú, elfoglaltak vagyunk!” – nyomán kikapcsolta a készülékét és lefeküdt aludni. Talán, ha van ideje Phillipsnek csevegni, másképp alakul a Titanicon utazók sorsa. Persze ez sem biztos, hiszen a jégheggyel való ütközésig még több, mint négy óra telt el. Evens valószínűleg eddigre mindenképp kikapcsolt volna.
A hosszú készülékjavításban és fokozott munkatempóban végletekig elfáradt Phillips éppen pihenőre készült, amikor Smith kapitány megérkezett a hírrel, hogy a Titanic jélghegynek ütközött. Természetesen a helyén maradt és Bride-dal megkezdték a vészjelzések adását, a segítségkérést. Hívásaikra válaszolt az Olympic, a Mount Temlple, a Birma, a Baltic, a Virginian, a Frankfurt és az 58 tengeri mérföldről azonnal feléjük induló Cunard utasszállító, a Carpathia.
Az SS Californian a Lelyland Line gőzhajója 20 mérföldnyire állt a Titanictól
A Californian rádiója már nem üzemelt. A parancsnoki hídon szolgálatban lévők látták az elhaladó Titanicot, amely a jégheggyel való ütközés után elfordult. Olyan szerencsétlen szögben látszott a Californianről, hogy annak tisztjei az egyre mélyebbre merülő hajóorr látványát úgy értékelték, hogy a Titanic lassan eltűnik a látóhatáron.
Éjjel 0 óra 45 és 1 óra 20 perc közötti időben a Titanicról nyolcpercenként fellőttek egy-egy jelzőrakétát, amelyről a Californian parancsnoki hídján úgy vélekedtek, hogy mindez vállalati rakéták, esteleg tüzijáték az utasok szórakoztatására…
Egyes források szerint ezt az is alátámasztotta, hogy 8 perces intervallumokban lőtték fel a rakétákat a Titanic fedélzetéről és vészjelzés esetén sűrűbben, percenként kellett volna jelezni.
Próbálkoztakk reflektorral és mozézással, de az adott légköri viszonyok között ezt nem láthatták a másik hajóról.
A Californianen a rádióst nem ébresztették fel, hogy kapcsolja be a készülékét és kérdezze meg, hogy mi ez… Feltehetően mindenkit megmenthettek volna.
Hős rádiósok
Phillips és Bride szinte az utolsó pillanatig a helyükön maradtak. 2 óra 10 perckor, tízperccel a hajó elsüllyedése előtt küldték el az utolsó vészjelzést: „Gyorsan süllyedünk.”
2 óra 11 perckor Smith kapitány lépett be a távírószobába közölve, hogy már akadozik az áramellátás és elküldte a két rádióst. Most már gondoljanak saját magukra is.
Nem sokkal korábban történt, hogy Harold Bride kilépett a sétafedélzetre levegőzni és messzebbről azt látta, hogy valaki, feltehetően a Titanic egy fűtője belép a nyitott ajtón a távírószobába és a készülék fölé görnyedő Phillips mögül ellopja annak mentőmellényét, majd elrohan vele.
John “Jack” Phillips és Harold Bride
A két rádiós ellenkező irányba menekült, szem elől tévesztve egymást. Bride-ot rövidesen a tengerbe sodorta egy hullám. Később fel tudott mászni a fejjel lefelé fordult 2-es számú mentőcsonak fenekére, ahol Lightoller másodtiszt vezényelte az odajutott túlélőket, hogy sikeresen egyensúlyozzanak a labilis jószág tetején.
Később állítólag oda tudott menekülni Jack Phillips is. Ám ő az előző két nap megfeszített munkája után olyan kimerült volt, hogy szervezete feladta a harcot a fagyos hidegben, míg a Carpathia érkezését várták. Harold Bride megmenekült.
A Titanic rádiósai a végkimerülésig dolgoztak. Elkövettek a helyzetük ismeretében érthető hibákat is, de kétségtelenül az utolsó pillanatig kételkedés nélkül, hősiesen szolgálták a hajó és utasainak érdekeit. Nagy mértékben nekik köszönhető, hogy a Carpathia a lehető leggyorsabban a helyszínre érkezett a csónakokban ülők megmentésére. A vízben úszóknak szinte semmi esélyük nem volt a túlélésre. De többen fagytak meg a csónakokban is.
Minden perc számított és a Titanic két rádiósa által adott pontos információk révén Rostron parancsnok a Carpathiával az adott helyzetben a lehető leggyorsabban találta meg a túlélőket.
Ruji
Kapcsolódó cikkeink
Külföld
Salon Nautic de Paris - az utolsó nagy hajókiállítás?
A párizsi a legnagyobb európai hajókiállítások egyike, a düsseldorfi vagy a southamptoni eseményekhez hasonlítható, amelyet december közepén rendeztek.
Hajózástörténet
