Ez valami más, valami több

Ha meglátok a kikötőben – mert a vízen vitorlázva valahogy nem találkozunk… – egy ma oly divatos házszerűen óriási, balatonidegen, modern 45-50 lábas nagyhajót, soha le nem bontott bimini “tetővel”, méterekkel a víz fölé magasodó fedélzettel, esetlenül gagyi betekerős vitorlázattal, estére légkondicionáltan bezárkózva, akkor őszintén sajnálkozva nézem őket. Tényleg sajnálattal. Vagyonokat költenek arra, hogy bekerüljenek egy világba, amiből aztán valójában egy morzsányit vagy éppen annyit sem kapnak! Egy olyan világba, amelyből markolni nem lehet, csak méltón csipegetni és azt is időbe telik kiérdemelni.

Ez az idő, a belülre kerülés ideje megfelelő hozzáállással, viselkedéssel és odaadással természetesen le is rövidíthető, míg ellenkező esetben az odavezető út még csak fel sem ismerhető. A varázsszekrénybe lépésre alapból mindenki alkalmas, bár sokan alkalmatlanná teszik magukat, mielőtt odaérnének.

Egy átlagos emberléptékű túrahajóval suhanni a vízen, teljes panorámában (felfelé is!) látva, és különösen érezve a Balaton csodáit, azzal már az igazi vízi élet egy óriási szelete feltárul. A ma divatosnál kisebb térrel járó minden apró nyűggel, amelyek nélkül, talán meg sem lehet látni a valódi értékeket.

Dingivel, szkiffel, többtestűvel, foilerekkel, versenyhajókkal pedig felpörög az élet. Itt lehetséges igazán a vízen haladás és viselkedés tanulása. Egy újabb, szellemileg és fizikailag nem csak pihentető, viszont épp ezért elképzelhetetlenül változatos világ tárul fel az erre vállalkozó előtt.

És kialakul a vitorlázó, a vízi ember, akinek valami káprázatosan egyedi, mélységeket feltáró és abban órákon át gondtalanul elmerülésre képes élet jut. Pénzzel nem megvásárolható élet, csakis cselekvéssel, szívvel és ésszel beilleszkedve. A pénz persze segíthet, bár könnyen vakvágányra terel…

És pláne, aki – általában egy kor elérésével és remélhetően már a fenti értékek teljes birtokában – tovább lép és olyan szerencsés, hogy egy klasszikus csoda vagy azt formailag és mozdulataiban megfelelően felidéző álomvitorlás fedélzetén töltheti aktív vízi perceit, az már egy elmondhatatlanul szép, másnak láthatatlan világba került.

Elmondhatatlan, mert aki ide eljutott, az már az egónak a mai létben könnyen rákövesedő féltékeny fájdalmát a tanulás során levetkőzve olvadhat fel a legalább ebben az egy agylövésben hasonlóak közösségében. Ráadásként ezekkel a hajókkal még az idő fogalma is átlényegül, a múltnak és jelennek az egészséges lélek számára tökéletes keveredésével.

Hát, körülbelül ez történt ezen a hétvégén Csopakon – már megint – a Klasszikus Kupán. A többi csak sallang…

Ruji

Ladányi János már régóta belülről érzi és filmezi ezt a világot