A Vendée Globe eredeti szellemisége

Alex Thomson a rajt előtti hónapban egy kérdésre válaszolva azt nyilatkozta, hogy az ő szemében még a 2016-17-es Vendée Globe-on Fa Nándor képviselte igazán a verseny eredeti szellemiségét. A maga tervezte hajóval, amelyet a hazájában az ő aktív részvételével építettek indult a versenyen, és nem állt mögötte sok pénzért nagy szakembergárdát felvonultató csapat sem. Miután elrajtolt, már csak abból főzhetett, ami nála volt és senkitől sem kért vagy kérhetett még szóbeli külső segítséget sem.

Alex Thomson tisztelettel emlegeti Fa Nándort

1989-ben rajtolt az első Vendée Globe kikötés nélküli szóló földkerülő verseny és azóta is szerepel a szabályban, hogy szigorúan tilos külső segítséget igénybe venni. Ez nem csak arra vonatkozik, ha valaki kiköt valahol, partra száll vagy egy másik hajóról elfogad akár egy szendvicset is. Tilos például a hajón kívül útvonalat tervezve tanácsokat adni a versenyzőknek.

Betartható volt bármikor is ez a szabály? Nem igazán

Nem ellenőrizhető és sajnos az egyre inkább elüzletiesedő sportban a „fair play” fogalma is már inkább csak a frázispuffogtatás egyik eleme. Másban sem gondolunk bele a szavak valódi értelmébe, szeretünk felületesen, korrektnek nevezett elvárások mentén gondolkodni. A Vendée Globe esetében sem nagyon gondolunk bele a „külső segítség nélkül” szavak jelentésébe.

Régebben akadt, aki ezt az elvet szigorúan betartotta. Belső, morális késztetésből, becsületből. Az első, 1989 novemberében rajtolt Vendée Globe-on az amerikai Mike Plant (aki aztán a második földkerülő rajtjára hajózva veszett a tengerbe) az árbócának sérülése miatt egy új-zélandi öbölbe vitorlázott és horgonyt vetett. Ám az erősödő viharos szélben a hajója sodródni kezdett a part felé. Egy meteorológiai állomás dolgozói motorossal mentek segíteni neki. Mike kénytelen volt elfogadni a vontatást, mert a partra sodródott volna. A segítők ezután azt javasolták, hogy versenyezzen tovább, ők hallgatnak és senki nem fog tudni arról, hogy külső segítséget fogadott el. Plant viszont azt mondta nekik, „lehet, hogy senki nem fog tudni erről, de én igen”. És bejelentette a versenyrendezőségnek a történteket, a kiállását, majd versenyen kívül teljesítette útja második felét. Hősnek kijáró tisztelettel fogadták Les Sables d’Olonne-ban.

Megtehette volna, de Mike Plant nem próbálta elhallgatni, hogy segítséget vett igénybe

De nem versenyzett mindenki ilyen tisztasággal, már akkor sem. Az első Vendée Globe versenyeken, amikor még internet híján a kapcsolattartás rádión történt és a versenyzők a hajósoknak szóló, a mai meteorológiai előrejelzésekhez képest csak kezdetleges színvonalú időjárási adatokhoz férhettek hozzá, a jobb francia versenyzők már akkor is bizonyosan részletesebb adatokból meríthettek útvonaluk tervezéséhez. A Météo France világszínvonalú, antarktiszi állomások adatain is alapuló sokkal részletesebb információihoz juthattak hozzá.

Amióta pedig felállt az internet, a külső információ érkezése ellenőrizhetetlen.

De ma már nem is rejtegetik a külső segítséget

Ma, ha valami meghibásodik a hajón, a versenyző azonnal értesíti a parton lévő csapatát, fotókat, információkat küld. Ezeket a szakemberek alaposan megvizsgálják, majd már konkrét cselekvési tervet adnak, hogy a miként lehet megjavítani a hibát.

Alex Thomson hajójának sérülése után, amíg az otthoniak a megoldáson tanakodtak, ő egy hosszút aludt, hogy elegendő ereje legyen az egyébként emberfelettit követelő javítás kivitelezéséhez.

De nem csak a gazdag csapatokban vitorlázó csúcsmenőké a segítség kiváltsága. A minap Miranda Merron hajóján a tőkesúlyt billentő hidraulika dugattyú szigetelése ment tönkre és kifolyt az olaj. Miranda le is írta a beszámolójában, hogy na, ez az a dolog még az elektromos hiba mellett, amihez nem ért. Lövése sincs, mit kell csinálni. De a csapata elmagyarázta, kisegítette a bajban, így orvosolni tudta a hibát.

Mi ez, ha nem külső segítség? Na, és a mesterséges intelligencia?

Vajon hogyan kellene értékelni az egyre fejlődő hajóelektronikai segítséget? Nem a szokásos navigációs műszerekre gondolok, hanem arra, hogy a mostani Vendée Globe-on már mesterséges intelligencia segíti a hajósokat.

Ma egy versenyző sem kormányozza kézzel az IMOCA 60-asát, szinte sohasem. A mai autopilotok, automata kormányok ugyanis sokkal jobbak, jobban teljesítenek, mint az ember. Éjszaka, sötétben pláne. Tíz évvel ezelőtt a jó vitorlázó azzal lehetett még hatékonyabb kormányos a legjobb autopilotnál, hogy proaktívan tud kormányozni.

Nem elég akkor reagálni egy változásra, amikor már mérhető hatás éri a hajót. Magyarul például egy erősödést, egy pöfföt úgy kell kivédeni, a hajó haladására gyakorolt kedvezőtlen hatásokat kiszűrni, hogy a vitorlázó tudja, mi fog történni és „elékormányoz”. Ha bőszélben jön a pöff, nem akkor kezd ejteni, amikor a szél már megnyomta a hajót és erre reagál, hanem már egy töredéknyi idővel korábban ellenkormányoz, ejt, és ezzel segíti a hajó könnyed felgyorsulását. A jó kormánymozdulat révén azonnal hasznosíthatja a hajó az új hatást.

Ritka pillanat – kézben a kormány – Jean Le Cam

De az IMOCA 60-asakoba szerelt autopilotok már a mesterséges intelligencia segítségével megtanulták ugyanezt, ráadásul nem tévesztenek, nem késnek. A folyamatosan gyűjtött adatok lehet, hogy a verseny alatt nem mennek fel felhőbe, és az agy nem tud a friss adatokból azonnal fejleszteni a tudásán. De a cuccnak már egy menő versenyzőnél is jobb hajóvezető tudása volt, amikor beszerelték a hajóba!

Vajon ez nem külső segítség? Hogy egyre több, kvázi robot veszi át a versenyző feladatait? Hogy a mai IMOCA 60-asoknak éjszaka, tök sötétben sem kell lassítaniuk, és ugyanolyan tempót mehetnek, ha a versenyző az adott pillanatban éppen alszik is?

A pszihés helyzet is sokat változott

Persze a déli óceánon, sokezer mérföldnyire bármilyen lakott szárazföldtől továbbra is messze a segítség. A magányos harcosok egyedül küzdenek és keményen érezhetik ma is, hogy elszigeteltek és mennyire messze van a fizikai segítség.

De lelkileg azért sokkal jobb a helyzetük. Ha WhatsAppon minden nap cseveghetsz a családdal, a csapattársakkal, szakemberekkel, mikor mire van szükség. Azért ez nagy könnyebbség az egykori szinte teljes elszigeteltséghez képest. Plusz még azt is tudod, hogy rengetegen figyelnek és pontosan látják mi történik veled. Ha bármi baj ér, azonnal indul a segítség.

A múltidézés megoldás lehet?

Akik a régi stílusra vágynak, kitalálták a Golden Globe Race-t. Hát szerintem nem sikerült. Visszamentek a kályhához, éppen csak a régi ösvény nincs ott… Kopár István a megmondhatója, hiszen ő megszenvedte becsülettel.

A Golden Globe Race-en csak 1988 előtt épített vagy tervezett hajóval lehet indulni. A hajókon csak olyan technika alkalmazható, ami az első kikötés nélküli szóló földkerülés során ott lehetett Robin Knox-Johnston hajóján is 1969-ben. Nem lehet a versenyzőnél semmilyen modern, az internet elérésére alkalmas eszköz, nincs szatelitnavigáció, és sehonnan sem kapható széltérkép vagy a ma megszokott szintű, tervezésre alkalmas, precíz időjárás-előrejelzés. Még zenehallgatásra is legfeljebb kazettásmagnót vihetnek a versenyzők.

Kopár István betartotta a Golden Globe Race szabályait, neki senki sem súgott… nem úgy jónéhány ellenfele

Éppen csak ezeket a szabályokat sokan már az első ilyen versenyen sem tartották be. Bár senki nem bukott le igazán. Viszont, ha valaki figyelte a nyomkövető térképen a hajók haladását, akadt olyan, nem is egy, akinek a mozgásából feketén-fehéren látszott, hogy valamitől pontosan tudja, miként fog alakulni az időjárás.

Nem egy-két szélforduló eltalálására vagy bizonyos időjárás változások felismerésére gondolok. Egy jó hajóstól ez természetes. De, amikor azt látni az előrejelzésekből, hogy például az egyik menő már a célhoz közeledve a hírhedt Viszkája-öbölbe érve éppen bele fog szaladni egy érkező nagyon kemény szélbe, ám ez a menő két nappal korábban egyszer csak feltűnő mértékben, a nála fújó szélben elérhetőhöz képest harmad-negyed sebességre lassít, az elég gyanús. Pedig elvileg nincs a birtokában előrejelzés, széltérkép, precíz információ. Mégis éppen a kellő pillanatban és mértékben kivár, szépen elrohan előtte a vihar, majd amint alkalmas felgyorsít és már megfelelően békésebb körülmények között érkezik a veszélyes vizekre.

Persze azon a versenyen egyesek kaptak kisebb büntetéseket szabálytalan rádió kommunikáció miatt. De már a verseny legvégén, amikor egymástól sok-sok napnyira vitorláztak a még talpon levők, és a megállásos büntetés letöltése már semmin nem változtatott…

Szóval akkor mi a jó megoldás?

Fogalmam sincs. Megváltoztak a körülmények, a hősi múlt, a pionírok világa nyilván nem hozható vissza.  Talán nem is baj, csak legalább ne fűzzék hozzá minden Vendée Globe szlogenhez, hogy „külső segítség nélküli” szólóverseny!

Félreértés ne essék, a Vendée Globe ettől még mindig a vitorlázás Mount Everestje, és aki végigcsinálja, az a legkeményebb harcosok közé tartozik és le a kalappal előtte!

De, aki kicsit is egyetért azzal, hogy ez a szóló földkerülő verseny már nem tisztán külső segítség nélküli küzdelem, annak már érdemes az általában elvárt kötöttségeket levetve belegondolni az életünkben ránkzúduló, naponta használatos egyéb divatos kifejezések és szlogenek valódi tartalmába is.

Ruji