Érdemes gyakorolni

Minden hajó létfontosságú része a kormány, a kormánylap. Ha letörik, elvész, az a hajó sorsát is megpecsételheti. Ám egy vitorláshajó kormányozható kormánylap nélkül, pusztán a vitorlák kiegyensúlyozott használatával, illetve az iránytartáshoz ötletes megoldások találhatók ki.

A vitorlázás tanulásakor, különösen kishajban, dingiben ritka hasznos gyakorlat a lekötött vagy kivett kormánnyal való vitorlázás. A vitorlák állításával és a hajótest billentésével különösen gyenge szélben nagyszerűen irányítható a hajó. Ez érdemes gyakorolni! Persze, egy nagyobb tőkesúlyos hajó esetén már nem lehet egyszerűen elbillenteni a hajót, de olyankor is nagy segítség, ha a vitorlázó pontosan tisztában van az egyes vitorlák kormányzó hatásával. Hogy miként lehet például a grósz állításával, a profil formájának zárásával szél felé fordítani az egytestű hajót, és miként lehet ezzel szemben az elővitorla állításával széltől elfordítani.

Ha az óceánon elvész a kormánylap, akkor persze nem elég ez a tudás. Pláne erős szélben, nagy hullámok között, mindenképpen szükség van valamilyen irányító berendezésre, amivel a hajó irányban tartható és valamennyire manőverezhető. Két olyan esetet írunk le a következőkben, amikor a kormánylap elvesztése után átlagos túravitorlásokkal többszáz vagy ezer mérföldet tettek meg.

Kormányzás vonókötelekkel, lánccal és horgonnyal

Az első esetben az Egret nevű Sweden Yacht 390-es került bajba. Patrick Marshall és felesége a Zöldfoki-szigetekről indult a Karib-tenger felé. 1500 tengeri mérföldnyire voltak a céljuktól az Atlanti-óceán közepén, erős szélben; nagy hullámokon vitorlázva. Patrick Marshall Így mesélte el az esetet:

“Gyönyörűen vitorláztunk teliholdas éjszakán hátszélben. Hét csomóval szörföztünk a hullámokon, amikor erős csörömpölés hallatszottés a hajó felluvolt. A vitorlák loboni, csapkodni kezdtek. Szerencsére csak egy staysaillel és pillangóba kitámasztott génuával haladtunk. ezeklet könnyen levontuk. Először azt hittem, hogy elromlott az autopilot, majd azt, hogy megszakadt a kapcsolat a kormánykerék és a lap között. De aztán rá kellett jönnöm, hogy a kormány egyáltalán nem használható, letört, elvesztettük a kormánylapot. Megijedtem, hogy akkor a hajótest is sérülhetett és víz folyik be a tönkcsőnél, ezért először is bekapcsoltam a fenékvíz-szivattyút. Átvizsgáltam a kormány tönkcső környékét és kiderült, hogy nem folyik be víz, nincs ilyen baj.

A vonóköteles kormányrendszer kibocsátása

Közben felkelt a nap. Sodródtunk és felvettük a kapcsolatot a közeli hajókkal, hogy ötletet szerezzünk, miként kormányozzuk a Egretet, amely egy kilenctonnás 39 lábas. Megkaptuk a tanácsokat és a rendelkezésünkre álló anyagokból megépítettük a vonókötelest kormányrendszerünket.

A hátsó kikötő bikákra kötve két kötéllel háromszögben összekapcsolva építettük fel a vonókötél rendszert, amelyet aztán továbi két a hajó sarkaira kötött csigákon visszafordítva és csörlőre vezetve tudtunk elhúzni az egyik vagy másik irányba. A vonóköteles rendszerünk a következő elemekből állt:  egy 12 méteres kötél, 4 méter lánc, amelyre a Bruce-horgonyunkat kötöttük, további 4 méter kötél és végül még 4 méter lánc, ez mind pufferekkel felszerelve. Összesen 32 méternyi kötélellenállás segítette a hajó irányítását.

Az Egret nevű Sweden Yacht 38-asra szerelt vonóköteles kormányrendszer

Ezzel, és a vitorlák trimmelésével, egy erősen refelt grósszal és luvba kitámasztott elővitorlával a következő napokban fújó 24-30 csomós szélben, négyméteres hullámokon sikerült 1500 mérföldet megtéve Santa Lucia közelébe érnünk, ahol már kaptunk vontatást a kikötőbe jutáshoz.”

Spinnakerbumból készült kormány

A másik eset sokkal régebbi, több mint két évtizede történt a 2001-es ARC transzatlanti átkelő versenyen. A főhős ez esetben egy 37 lábas Ceccarelli tervezésű hajó, a Heya nevű EC37-es. Mirko van Roonen és társai a KAnári-szigetekre vezető igen kalandos út után rajtoltak el a versenyen a Karib-tenger felé. Már az odaúton is akadtak gondjaik a kormányal, de úgy hitték, hogy a hajóval minden rendben. Ám a paszzátszél övezetben hátszelezve ők is elvesztették a kormányt. Természetesen éjszaka, 25 csomós szélben és nagy hullámzásban. A szatelit telefonjuk nem működött – lejárt az előfizetésük – és csak VHF rádión tudtak kommunikálni a közelben járó hajókkal. Megállt a közelükben teherhajó és versenyzőtárs, de senki nem tudott segíteni. Végül egy katamarán a legénység három tagját a fedélzetére vette. Ketten maradtak a hajón Mirko van Roomen éa Stefano Trabastioni.

Hosszas fejtörés után Mirko azon gondolkodott, hogy évszázadokkal korábban a vikingek hosszú és keskeny kormányevezőkkel kormányozták könnyű vitorlásaikat. Tehát a spinnakerbummból kreáltak kormányt.

Kormányzás viking módra

A cső egyik végét kötelekkel a tükrön lévő acél fürdőplatformra rögzítették úgy, hogy a 4 méteres spibum, onnan belógott a vízbe. A külső végére kötött köteleket a hajó sarkainál bevezették a kokpitb és így tudták jobbra vagy balra elhúzni a spibummot. A rúdnak több, mint a fele merült a vízbe, ami a beszámoló szerint elég ellenállást fejtett ki a vízben ahhoz, hogy nehézkesen, de kormányozza a hajót. A beszámolóban nincs szó arról, hogy a spibummra valamilyen lapot rögzítettek volna, vagy hogy bármilyen súly például egy horgony húzta volna lefelé a víz alá a spibummot, ami menetben sem úszott fel a víz felszínére és a két kormánykötéllel irányíthat volt.

Az így lassan haladó két hajós 12 óránként kapcsolta be az EPIRB-et, hogy takarékoskodjanak az energiával. Végül az EPIRB is lemerült. Szerencsére már jóval túl jártak féltávon, amikor elvesztették a kormányt. Három nap és éjszaka kormányoztak a spibummal az átlagosan 25 csomós hátszélben és el is jutottak a céljukhoz, ahol már a partközelben életre kelt a telefonjuk és segítséget hívhattak a kikötőbe jutáshoz.

Fa Nándor kétezer mérföldet tett meg törött kormánnyal

Nem csak hátszélben, bőszélben lehet vitorlázni kormány nélküli hajóval. Fa Nándi, miután Gál Józseffel a Szent Jupát Balaton 31-essel első magyarként körülvitorlázták a Földet, megépítette az Alba Regia hatvanlábast és 1990 őszén elindult a BOC Challenge szóló földkerülő versenyen. A második szakaszon Fokvárosból indult tovább a mezőny. Nándi ezerötszáz mérföldet tett meg, amikor eltört a kormánya. A vitorlákkal kormányozva a hajót visszatért Dél-Afrikába, majd a javítás után folytatta a versenyt. Teljesítményéért különdíjat kapott a rendezőktől, amelyet Spirit of BOC Challenge-nek neveztek el.

A vízen bekövetkező műszaki hibákra, balesetekre minden hajósnak fel kell készülni. Elsősorban fejben.
Hiszen Fülig Jimmy sapkáján is ott volt a felirat “Mindenkit érhet baleset”.
Amit aztán többnyire kreatívan megoldunk.