Vitorlázás
Golden Globe Race 1968
A ma már oly népszerű földkerülő vitorlás versenyzés a huszadik században érdekes módon nem csapatok regattájával kezdődött, hanem egyszemélyes, sőt, kikötés nélküli versennyel indult. A brit Suday Times hirdette meg 1968-ban a Golden Globe Race-t, amelyben 5000 fontos díjat ajánlottak a leggyorsabb szólóvitorlás földkerülőnek. Indulni 1968. június 1. és október 31. között lehetett értelemszerűen a gyorsabb a keleti-nyugati útvonalon.

Nyolcan vágtak neki. Négyen abbahagyták még az Atlanti-óceánon. Ketten furcsa utat és sorsot futottak. Donald Crowhurst rádión hamis adatokat megadva azt a látszatott keltette, mintha remekül haladna. Esélyesnek hitték, holott el sem hagyta az Atlanti-óceánt. Aztán egyre több furcsa jelet találtak irreálissá váló üzeneteiben, végül szinte bizonyosan öngyilkos lett. Ráadásul egy versenytársa Nigel Tatley, aki biztosan győztes tempóban haladt, a hamis adatokból azt hitte, hogy Crowhurst előtte van, emiatt széthajtotta hajóját, és már visszafelé az Atlanti-óceánon elsüllyedt. A francia Bernard Moitessier szintén győzelemre is esélyes tempóban haladt, ám a Csendes-óceánon meggondolta magát. Visszafelé a Horn-fok kerülése után nem hajózott fel az Atlantin, hanem tovább menve délen, másfél kör után kikötött Tahitin.
Az egyetlen, aki teljesítette a verseny nehéz feltételeit és célba ért, Robin Knox-Johnston volt, aki így Suhaili nevű hajójával egyben az első ember, aki megállás nélkül körülvitorlázta a Földet.

Robin Knox Johnston a Suhailin – Fotó: PPL
A Golden Globe Race, Knox-Johnston példája, és a korábban egy kikötéssel Földet kerülő legendás Sir Francis Chichester szemlélete nyomán aztán sorra születtek a mai napig is létező nagy földkerülő versenyek és csúcskísérletek.
Több Golden Globe-ot azóta nem rendeztek. Most viszont egy ausztrál vitorlázónak köszönhetően újjászületik. Rendhagyó módon.
A Don McIntyre által szervezett különleges regattán 2018. július 1-én Les Sables d’Olonne-ban 17 versenyző áll majd rajthoz egy olyan szóló földkerülésre, amelyen csak 1988 előtt tervezett, hosszúkieles, 32-36 lábas hajókkal lehet részt venni és a versenyzők útjukon csak az egykori verseny idején ismert technikai eszközöket használhatnak. Vagyis nem vihetnek magukkal GPS-t, autopilotot, tehát szextánssal papírtérképeken navigálva kell vitorlázniuk, a hajó kormányzásában csak mechanikus szélkormány segíthet, és általában is csak olyan eszközöket használhatnak, amilyenek az 1968-as győztes Robin-Knox Johnston Suhailijén is ott lehettek. A fixen felszerelt, a versenyzők által az előrejutáshoz nem hasznosítható, egyirányú kommunikációt jelentő kamerákon kívül semmilyen digitális eszközt nem vihetek magukkal. Még zenehallgatásra is csak kazettás magnót!

Megérkezett Les Sable d’Olonne-ba és tiszteleg a rajtnál az 1968-as verseny két legendás hajója. Moitissier Joshua nevű kétárbócosa, és Sir Robin Knox Johnston győztes hajója a Suhaili, amelyet maga a legendás vitorlázó vezetett a helyszínre.
Megkérdezték Sir Robint, hogy szívesen rajtolna-e a mostani mezőnyben, mire ő azt felelte: „Hogyne! Csak éppen ötven évvel korábban!”
Ifjabb Kopár István Siófokon a MAHART SC. vitorlás telepén tanulta az alapokat, majd tengerészként járta be a világot magyar kereskedelmi hajókon. 1990-91-ben egyedül és egy kikötéssel a magyarok közül elsőként vitorlázta körül a földet Salambo nevű Balaton 31-esével. Magyar lobogó alatt elsőként indult transzatlanti versenyen (America 500 – Colombus Race 1992-ben), majd 1995-ben – szintén egyedül vitorlázva – kelet felől nyugatra haladva kerülte a Jóreménység-fokot. Elsőként ő szervezett földkerülő magyar vitorlás csapatot, és 1996-97-ben győzelemre is vezette a MOL-Hungária 1100 nevű 55 lábas hajót.
A rajt előtti eseménysorozat fontos része volt a GGR SITRaN Challenge Race, amelyen a résztvevők Falmouthból indulva Les Sables d’Olonne-ig versenyeztek. István a tizennyolc hajóból a 16. helyen ért célba. Ebből az inkább parádénak számító menetből messzemenő következtetéseket levonni nem lehet. Ez csak egy felvezető sprint volt, játék a földkerüléshez képest. Ám az jól látható, hogy a várakozásoknak megfelelően a leggyorsabbak a Rustler 36-osokkal vitorlázók lesznek. Hat ilyen hajó van a Golden Globe mezőnyben. István Tradewind 35-öse a lassabbak közé tartozik.
Ám a sebességi hátrány itt azért nem számít annyit, mint egy Vendée Globe-on vagy Volvo Ocean Race-en, mert ez a verseny a fetételrendszeréből fakadóan kisebb mértékben szól az egymás elleni küzdelemről. A résztvevők persze keményen versenyeznek egymással, de az igazi lényeg a Golden Globe Race-en a feladat közös teljesítése hagyományos hajós eszközökkel, tisztelgés a természet, a hajózás és az alázatos emberi akarat előtt. Más és sokkal több, mint egy szokványos versengés az abszolút győzelemért.
Kopár István honlapja: http://www.koparsailing.com/.
A Golden Globe Race 2018 verseny honlapja: http://goldengloberace.com/
Kövesd Instagram oldalunk a legfrissebb fotós tartalmakért!
Error: No feed found.
Please go to the Instagram Feed settings page to create a feed.