Flex Fleet tókerülő 2025 – Sárközy „Maugli” András győzött a szólóvitorlázók Balatont megkerülő versenyén

Vitorlázás

2025. május 12. Ruják István hajozas.hu

Megosztás:

Fontos a győztes teljes neve

Úgy értem a becenevével együtt, hogy ne csak a magyar vitorlázók fele, vagy még kisebb része értse, hogy kiről van szó. Ugyanis, ha egy kikötőben azt mondom, hogy Maugli, akkor a nagy többség szó nélkül bólint, és biztosan senki sem néz a könyvespolcra. (Esetleg Sir Kán értetlenül felkapja a fejét, de ő már nagyon öreg… ) Ha valakinek bármely vitorlás területen a legtöbb kikötőben a beceneve elég az azonosításhoz, annak az eredményeit nem kell akkurátusan felsorolni, mert bizonyára kötetekre rúgna.

Na, pont ezért nyerte meg Maugli, vagyis Sárközy András ezt a nagyszerű tókerülő versenyt.

A Flex Fleet Klasszikus szóló tókerülő szépsége, hogy szinte bármilyen vitorlással indulhat az, akiben elég ehhez a kurázsi

Amelyen öt, sőt, a titánokkal együtt hat kategóriába sorolt nagyon vegyes hajópark egységeit hajtotta 70 lelkes szólóvitorlázó. Az ilyen versenyt (angolból fordítva) egykezesnek is nevezik, de az valahogy fals, tekintve, hogy kevés ennél kétkezesebb verseny képzelhető el, ha egyedül vitorlázik az ember…

Tehát 70 induló! A gyakorlott, akár szinte profinak is tekinthető menők mellett a legtisztábban amatőrök, köztük két nő Mink Miriam és Borsai Eszter. Végül Mink Miriam – nyugdíjas osztrák orvos, akit Balatonimádata és a vitorlázás miatt költözött hazánkba (lásd lejjebb az összefoglaló kisfilmben)– a 27. helyen ért célba, és a Yardstick II. osztály elsőséget is bezsebelve jónéhány komoly macsó száját is elkente a 145 kilométeres távon.

Mink Miriam Pogó 8.50-essel hajtott körbe a Balatonon, és győzött a Yardstick I. osztályban

Az induló szólózók között, és velük pedig hét 13-17-éves fiatal, akik az Új Titán csoportba benevezve, egy-egy tapasztaltabb vitorlázóval kétszemélyes csapatot alkotva, kóstoltak bele abba, hogy milyen lehet úgy körülhajózni a Balatont, ha egy nagy hajón nincs népes legénység a feladatok megosztására, és tulajdonképpen pihenés és megállás nélkül kell hajtani akár egy teljes napon keresztül.

Gyönyörű volt a verseny, mert az időjárás kegyes volt

Nem az a kegyes időjárás, amikor mindvégig fúj egy kifújt, középerős északnyugati szél, és a tó megkerülhető folyamatos egyenes irányba száguldással, mindössze egy-egy halzolással és fordulóval a pályajeleknél a tó végében. Sokkal inkább az, amilyen most jutott a mezőnynek. Rajt után gyenge-közepes szél a pályatengelyben, vagyis hosszú krajc Almádi felé, okos vitorlázást kérve a keleti medencében, majd frissülve taktikus, akár sok halzolásos hátszelezéssel a Tihanyi-cső felé. Ezután pöffös, küzdelmes, a versenyzésre felkészített hajókon vitorlacserés, néha reffelős, ám haladós menettel a nyugati medencében, amit aztán visszafelé megkoronáz az éjszakai menet a sötétben. Nem utolsó sorban, minden csodás, ha a tókerülés szélcsendes lavórok, és irritáló hamisan zúgó árvaszúnyogfelhő nélküli álommenet.

Éjszakai vitorlázásból ugyan nagyon kevés jutott az elsőknek, hiszen a módosított Code 8-assal vitorlázó Sárközy András este fél 10 után néhány perccel megérkezett a tihanyi célvonalra a rendező Tihanyi Hajós Egylet kikötője elé. Almádinál még negyedikként fordult, a keleti medencében hátszelezve vette át a vezetést, a Tihanyi-cső után pedig rettenetesen elhúzott.

Maugli az út nagy részén fölényesen vezetve győzött

A befutó előtt valamelyest megszorongatta, vagy inkább csak komolyabb taktikai odafigyelésre késztetve őt húsz perccel később ért a célba Fazekas Gábor a Tantál Pauger 26-osával. Gábor viszont ezzel az eredménnyel is nagyon boldog, miután egy rossz rajt után ráadásul annyit hibázott Almádiig, hogy a világ végéről, az abszolút 29. helyről kezdte meg a felkapaszkodást. Ezzel a gyors hajóval ez azt jelenti, hogy legszívesebben a fedélzet alá bújva hajózott volna akkoriban. Szerencsére nem ezt tette, és végül innentől olyan teljesítménnyel rukkolt elő, hogy végül boldog peckesen, a kezdeti húzásain csak önmaga előtt szégyenkezve léphetett újra partra.

Fazekas Gábor a befutóra fényesre pucolta önmaga fürdőszobatükrét, így nyugodtan belenézhet továbbra is

Az abszolút 3. helyet, és egyben a Yardstick I. osztály elsőséget a Tranquillo nevű Luka 30-ast vitorlázó Bakonyi Attila érdemelte ki, miután nagy küzdelemben mindössze másfél perccel előzte meg a célban a szintén Luka 30-assal hajtó Medgyesi Csabát. Ők mindketten titánokkal vitorláztak – Bakonyi Zsombor, illetve Nagy Patrik kóstolta velük a Balatonkerülést – így a tisztán szólóvitorlázók közül a harmadik az abszolút ötödik helyen érkező Fazekas „Fazék” László lett, a sok szóló tókerülő harcot megért jó öreg Flaar 26-osával

„Fazék”. Neki sem véletlenül jár a becenév, amit ő pedig megoszt a hajó nevű testrészével

Összesen 63 hajó ért célba, heten adták fel a küzdelmet. Utóbbiak közül komoly kalaplengetést érdemel Kilián Zoltán és Kilián Zea (Új Titánok kategória), akik egy Melges 24-essel abszolút 9. helyen visszaértek a tókerülésük végén a célvonalhoz, ám ott mellé futva feladták, hiszen korábban, még a pálya első szakaszán egy zátonyról a rendezőség motorosa segítette le őket. Megmutatták, hogy itt a lényeg a verseny, az élmény, és másodlagos az eredmény. Persze van erre mindezt egyesítő, szép tömör szavunk is: becsület.

A klasszikus gaffos vitorlázattal kemény küzdelemben részt vett a gyönyörű Lostával Rutai „Stefi”m a rendező klub vezetője, mellesleg MVSZ elnökség tagja is. (Az ersze, amúgy sokkal fontosabb, hogy finnes….)

Folkboatok! Hát, kérem szépen!

Az idei Flex Fleet klasszikus szóló tókerülőn indult két Folkboat is, a Postás és a Gandalf, ami nagyszerű, mégis kár, hogy nem voltak többen. HIszen ez a verseny az ő pár évvel ezelőtt kezdett Folkboat tókerülő túrájukból alakult ki, más hajókkal is csatlakozók révén, és jutott el oda, hogy immár ötödször rendezte meg szervezett versenyként a Tihanyi Hajós Egylet. Tehát tessék kérem Folkboat tulajdonosok jönni újra tavat kerülni! Hiszen ti találtátok ki!

Összefoglaló kisfilm – Ladányi János munkája

Fontos az, ha a támogató szívből is jön

A legtöbb élménye és késői váratlan sikere pedig Kamarás Szilárdnak lehetett, aki egy Balaton 21-essel az elsőhöz képest közel fél nappal később ért célba. Túl azon, hogy le a kalappal azelőtt, aki egy a többieknél sokkal lassabb hajóval végig hajt egy tókerülőt, beérkezése után fél napppal még az a hír érte, hogy egy hajó jól eltévedt az éjszakában, így messze mögötte végzett, de szerencsére még beért a limitidőn belül. Márpedig a versenykiírás szerint az utolsó előttinek jár egy hónapnyi autóhasználat. Hiszen a verseny névadó szponzora a Flex Fleet autós flottakezelő cég, és a kiírás szerint: „egy hónapos kabrió használatot kap idén is a távot a limitidőn belül utolsó előttiként teljesítő kormányos, ezzel is hangsúlyozva a táv teljesítésének értékét.” Így tehát Kamarás Szilárd egy hónapon át egy Mazda kabrió vezetésével teheti magának emlékezetessé a tókerülés élményét.

A Flex Fleetet pedig azért emlegetem külön is, mert minden segítőkész, a vitorlázást anyagi eszközeivel támogató cég megérdemli az elismerést. Manapság – nem tudom, ki hogy van vele – de az egyre durvábban arcunkba tolakodó reklámok nálam inkább negatív hatást váltanak ki. Ám aki a sportba, különösen ha a vitorlázásba teszi bele a pénzét, ráadásul ezt jó szívvel teszi, az pontosan megértette, hogy a reklám adta gazdasági előnyökön túl még milyen fontos segítséget is ad ahhoz, hogy az életünk minősége javuljon. Tehát az ilyen reklám abszolút pozitív, jó érzést keltő, jóleső hirdetés. Nem valamiféle üres szlogen, hogy nélkülük ez a verseny nem jöhetett volna létre, hanem tény! Szeretem az ilyen céget, és ha szükségem lesz rájuk, biztos, akár mérlegelés vagy a konkurencia árvizsgálata nélkül is hozzájuk szívesen fordulok, és nem azokhoz akikből pusztán a hétköznapi reklámok következtében nekem speciel elegem van. (Ez sem reklám, nem ismerem őket, nem vagyok majom influenszer, ez egyszerűen őszinte elismerés!)