Hajózástörténet
Titanic mesék – 4. rész – Charles Lightoller – A jéghegytől Dunkirkig
111 éve ezen a napon, 1912 április 15-én hajnali 2 óra 20 perckor merült el a Titanic, a White Star Line óriásgőzöse a fedélzetén még több, mint 1500 emberrel. Előző nap 23 óra 40 perckor Új-Foundland partjaitól 375 tengeri mérföldnyire délre ütközött jéghegynek a világ akkorn egyik legnagyobb és elsüllyeszthetetlennek tartott utasszállító hajója. Mindössze 712-en élték túl a balesetet, akiket a Cunard Line utasszállítója a Carpathia mentett meg.
Titanic mesék
Tavaly és tavalyelőtt több részben írtunk a balesethez vezető körülményekről, például az indulást megelőző balesetekről, közte a southamptoni kihajózáskor történt csaknem ütközésről, a hajó két rádiósának megpróbáltatásairól, hibáikról és hősiességükről, valamint a jéghegy elkerülésére tett kétségbeesett manőverről és annak tanulságairól. Most egy újabb történettel emlékezünk a híres hajóra, mégpedig a legmagasabb rangú életben maradt tiszt Charles Lightoller személyén keresztül.
A Southamptonból első és utolsó útjára kihajózó Titanic
Lightoller, aki a hajó bal oldalán a mentőcsónakok leengedésével és azok utasokkal való megtöltéséről gondoskodott a Titanic elsüllyedése előtti utolsó percekben került a jeges vízbe. Az egyik felborult összecsukható csónak gerincén vészelte át a Carpathia megérkezése előtti első órákat, miközben sokakban tartotta a lelket és nem utolsó sorban a fejjel lefelé úszó csónak viszonylagos egyensúlyát. Majd a vele lévő emberekkel egy nem teljesen feltöltött mentőcsónakkal utolsóként szállt a mentésükre érkezett utasszállító fedélzetére.
Eseménydús tengerészélete volt
Sokan, akik látták a 2017-ben mozikba került Dunkirk (Dunquerque) című második világháborús sikerfilmet, amely a németek által az Atlanti-óceán partjára szorított brit és francia hadseregek 1940 május végén és június elején lezajlott kimentéséről szól. Kevesen tudják, hogy a filmben Mark Rylance által alakított Mr. Dawson figuráját a Titanic egykori másodtisztjének, a fiával és kis privát motorosával végrehajtott valódi helytállása ihlette.
Amikor a nagyszámú – több, mint négyszázezer katona – kimentése érdekében a brit haditengerészet megfelelő szállítóeszközök híján az angol kikötőkből mindenféle kis hajó, yachtok, halász és egyéb munkahajók beszervezésével mentőakciót szervezett a vert seregnek a La Manche csatornán át történő Angliába menekítésére, akkor Lightoller nem adta át 53 lábas Sundowner motorosát, hanem Roger nevű fiával – aki később pilótaként esett el – és egy fiatal sráccal, Gerald Ashcrofttal (aki a filmmel ellentétben sértetlenül hazatért velük) azonnal maga kelt útra.
Ligtholler egykori hajója a dunkirki menekítésben is részt vett Sundowner ma felújítva a Ramsgate Maritime Museum tulajdona – Fotó: Wikimedia Commons
Lightollerék több repülőgép támadást is manőverezéssel kivédtek, és a 21 utas szállítására minősített Sundownerrel 127 katonát szállítottak haza.
Az első világháborúban rombolóparancsnok volt. A HMS Garry rombolóval 1918 június 19-én elsüllyesztette a német UB-110 tengeralattjárót, amiért kitüntették.
Charles Lightoller 13 évesen 1887-ben szállt először tengerre. A Primrose Hill nevű négyárbócos barkon szolgáló srác első útján máris megkerülte a Horn-fokot. 1895-ben egy zátonyra futás után a hajó legénységével együtt két napot várt egy szigeten a mentésre. Egy alkalommal pedig egy klipperen hajózott vissza Ausztráliából Angliába. Első transzatlanti útját egy barkon szolgálva tette meg, de az út végén kiszállt a legénységből. A bark a következő útján eltűnt a tengeren.
Nagyon hamar elkezdett tanulni és sorra tette le a tiszti vizsgákat. Már harmadik tiszt volt a Knight of St. Michael vitorláson, amikor kigyulladt a szenet szállító hajó rakománya. A tűz oltásában való hősies helytállásáért előléptették második tisztnek.
21 évesen fájó szívvel nyergelt át a vitorlásokról gőzhajókra. Rövidesen a White Star Line hajóira került. Először az SS Majesticen hajózott a Titanic későbbi parancsnoka Edward J. Smith kapitány tisztikarában az Atlanti-óceánon. Ahogy a legtöbb hajóstiszt a White Starnál, ő is tisztelte és szerette az EJ-nek becézett Smith kapitányt, aki számtalan alkalommal bizonyította kiváló parancsnoki képességeit, ráadásul nagyon jóindulatú és jóhumorú ember volt.
Lightollert a Majesticről a cég akkori zászlóshajója, az RMS Oceanic harmadik tisztjévé léptették elő. E két hajón szolgált felváltva és mindkettőn az első tisztségig vitte.
A Titanicon
Charles Lightollert eredetileg első tisztnek nevezték ki apróbaútjára készülő Titanicra. Ám E. J. Smith commodore főtisztnek Henry Wilde-ot vette maga mellé. Így erről a posztról a már oda kinevezett William Murdochnak vissza kellett lépni egyet, és értelemszerűen Charles Lightollernek is másodtiszti pozícióba.
1912 április 14-én este Lightoller vezette a a késő esti őrséget, majd a szolgálatot egy órával a jégheggyel való ütközés előtt átadta William Murdoch-nak. A kabinjában pihenve felébredt arra az alig érezhető remegésre, amikor a Titanic súrolta a jéghegyet.
Joseph Boxhall negyedik tiszt hívására kapkodta fel a ruháit a pizsamája fölé és sietett a parancsnoki hídra. A következőkben a hajó bal oldali mentőcsónakjainak utasokkal töltését és vízre engedését vezette. Szigorúan betartotta Smith parancsnok nőket és gyerekeket elsőbbségben részesítő utasítását. Még túl is hajtotta ezt a parancsot. Az ő oldalán férfi csak olyan szállhatott be, akit a mentőcsónak parancsnokának, kezelőjének jelölt ki. Egy alkalommal a töltetlen pisztolyával fenyegetőzve parancsolt ki 27 férfit az egyik csónakból. Viszont a szigorúsága miatt több csónak a lehetségesnél kevesebb emberrel indult útnak, mert különösen az első órában – a Titanic 2 óra 40 perc alatt süllyedt el – a hölgyek ódzkodtak a csónakba szállástól az elsüllyeszthetetlennek hitt óriásgőzösről.
Az utolsó pillanatig küzdött a csónakok elindításáért. Amikor a hajó orra már víz alá merült és a süllyedés miatt a hajó tatja kezdett erősen kiemelkedni a vízből, az emberek pánikban hátrafelé menekültek. Lightoller tudva mi következik, előrefelé ment és beugrott a tengerbe. A süllyedő hajón egy szellőzőnyílásba befelé áramló víz magához szippantotta és a víz alá húzta, de amikor a hajó belsejében valami felrobbant a kiáramló levegő a felszínre lökte. Az eset mégegyszer megismétlődött. Amikor másodszor a felszínre jutott, újra szerencséje volt, mert a közelben meglátta a felborulva, fejjel lefelé fordulva úszó 2-es számú összecsukható mentőcsónakot, amelynek az utolsó percekben való vízre lökésében korábban maga is segédkezett. Ennek az orrába kapaszkodott, amikor a hajó egyik vízbe zuhanó óriási kéménye éppen csak elkerülte, mellette csapódott be a tengerbe. A kémény keltette hullámok elsodorták a felborult csónakot és a belé kapaszkodókat távolabbra a Titanictól. Így, amikor az hullámsírba szállt, a mentőcsónakot nem rántotta magával a mélybe.
A Titanic tisztikarából a túlélők balról jobbra: Harold Lowe (5. tiszt), Charles Lightoller (2. tiszt), Joseph Boxhall (4. tiszt), elöl ülve pedig Herbert Pitman (3. tiszt)
Lightoller felborult csónak fenekére felmászva több úszónak példát mutatott és segített, hogy feljussanak mellé. Az ott összezsúfolódott mintegy 30 embert folyamatosan vezényelte, hogy merre dőljenek, hova lépjenek, hogy a csónak ne forduljon újra át, amitől elsüllyedt volna. Eközben a lelket is tartotta az emberekben, mert a szintén oda kerülő Harold Bride rádióstól tudta, hogy a Cunard Line Carpathia nevű utasszállítója úton van a megmentésükre, és azt is hogy körülbelül mikor érkezhet a közelükbe.
A Carpathia hajnali 4 után vette fel az első menekülteket. Lightoller eddigre egy félig telt mentőcsónakba juttatta át társait a lassan süllyedő 2-es számú összehajtható csónakról. Az új helyen nagyobb biztonságban voltak már, de az így már túlterhelt csónak a hajnalban feltámadó szélben és hullámzásban be-beömlő vízben egyre inkább süllyedésveszélyes helyzetbe jutott. Ismét csak a kitűnő hajóstiszt nagy tapasztalatára volt szükség, hogy a a víz felszínén maradva kivárhassák a Carpathiát és a fedélzetére jussanak.
Ez a mentőcsónak lett az utolsó, amelyet reggel 8 óra tájt a Carpathia elért és az utasait a fedélzetre vette. A Titanic 712 túlélője közül Charles Lightoller utolsóként mászott fel a fedélzetre, ahol egyébként egy jóbarátja, az esküvői tanúja üdvözölte, aki a Carpathia első tisztje volt.
Charles Lightoller
Lightoller fontos tanú volt az elsüllyedés körülményeit vizsgáló new yorki tárgyaláson. Okos és ésszerű érvekkel védte meg a White Star Line-t és Smith kapitányt. Azért is sokat tett, hogy a baleset miatt kialakult közfelháborodást pozitív irányba terelje, amikor javaslatokat dolgozott ki a hasonló balesetek jövőbeli elkerülésére. Ebbe tartozott, hogy a mentőcsónak kapacitásának alapja az utasok és a legénység létszáma legyen a hajó űrtartalma helyett, vezessenek be kötelező mentőcsónak-gyakorlatokat az utasok számára is, hogy baleset esetén mindenki tudja a teendőjét és a menekülés hatékonyan lebonyolítható legyen. A személyhajókon legyen kötelező a 24 órás rádióügyelet, és egyszerűsödjön a jégveszély figyelmeztetések forgalmazása.
Folytatta hajós karrierjét a White Star Line-nál. 1918 szeptember 8-án első tiszt volt kedvenc hajóján az akkoriban a háború miatt a haditengerészet kötelékébe helyezett és felfegyverezett Oceanicon. azon a napon az Oceanic zátonyra futott. Lightoller ezúttal sem volt szolgálatban, amikor a a gőzössel elkövették a végzetesen hibás manővert.
Lightoller kedvence az Oceanic volt. Négy és fél évvel a Titanic esete után nnek a szép hajónak a pusztulásánál is ott volt
Parancsnoki kinevezést sosem kapott, holott a képességei és tapasztalata alapján bőven kijárt volna neki. Ám a Titanic életben maradt tisztjeinek neve mellett fekete foltot hagyott a luxushajó katasztrófája. A többi három túlélő tiszt sem jutott soha hajókapitányi pozícióba.
Charles Lightoller hajós életét a harmincas években írott “Titanic és más hajók” című könyvben mesélte el. A dunkirki kaland természetesen nincs benne, hiszen a könyv még jóval azelőtt íródott. A kitűnő tengerész 1952 december 8-án hunyt el, 78 éves korában.
Kapcsolódó cikkeink
Hajózástörténet
Titanic mesék - 2. rész – A rádiósok
1912. éve április 15-én süllyedt el a Titanic. A katasztrófának nem egyetlen fő oka volt. Több kisebb és nagyobb körülmény szerencsétlen összejátszása vezetett a több, mint 1500 ember elvesztéséhez. A Titanic rádiósai hősként tették a dolgukat
Hajózástörténet
