Osztálytörténet

A 22 m²-es Versenyjolle 1909-ben született Németországban, ahol az első nemzeti jolleosztály lett. Hamburgi vitorlázók indítványozták egy olyan nemzeti jolle megalkotását, “amellyel alkalmas tanulóhajót adhatnánk a kezdőknek.” Ennek nyomán megszületett a ma is érvényes egyszerű képlet: Hossz + szélesség = 7,8 méter, amelyből a szélesség legalább 1,7 méter kell legyen. Kezdetben előírás volt, hogy a hajó tölgyfából és klinkerpalánkozással készüljön, és legalább 450 kilót nyomjon. Továbbá a tükörre akasztott kormányát a fedélzetről ki lehessen emelni a helyéről. Vitorlafelületnek 22 négyzetmétert választottak, amelynek legalább négyötödét a nagyvitorla tegye ki. A rudazata legfeljebb 8,8 méter magasra nyúljon. Kezdetben még árlimitet is megállapítottak, hogy a hajó egy kifejezetten olcsó oktatótípus lehessen.

1915-ig körülbelül 300 hajó épült, ám eközben az oktatóhajó titulus hamar feledésbe merült. Az egyre szaporodó 22-es Binnenjollékkal versenyezni kezdtek a vitorlázók. A hajó nagyságát meghatározó egyszerű képlet nagy szabadságot biztosított a tervezőknek, akik egyre jobb hajókat rajzoltak és építettek. 1916-ban ennek megfelelően már változtattak is az előírásokon. Eltörölték az árlimitet, a 450 kilós súlyt és jócskán kibővítették az építéshez használható fafajták meghatározását. 1919-ben a hajók súlya 350 kilósra csökkent és osztályjelzésnek bevezették a J-betűt a vitorlán.

A kezdetben olcsó oktatóhajónak szánt típusból nagyszerű versenyhajó lett

A 22-es Binnenjollén olyan újdonságok jelentek meg a német és az európai vitorlázásban, mint például a villás kormányrúd (a kormányhosszabbítót megelőző megoldás), az átmenőlatnis grósz vagy a Manfred Curry által feltalált szellemes kötélfogó, a róla elnevezett Curry-klemm. Jelentősen megnőtt a hajók valóságos vitorlafelülete: elérte a 30 négyzetmétert. Az osztály népszerűsége villámgyorsan fejlődött, elsősorban a német  nyelvterületen. Az eredeti szándékokkal ellentétben egy drága, túlvitorlázott és érzékeny versenygéppé lett. 1933-ban rendezték az első Európa-bajnokságot. Nálunk a Balatonon!

22-es a Balatonon

Magyarországon 1928-ban kezdték gyártani a Németországban akkor már nagyon népszerű hajótípust. Természetesen a balatonfüredi hajógyárban. Bevezetését a Magyar Vitorlás Yacht Szövetség javasolta, hogy a középrétegek számára is elérhető áron legyen jó versenyhajó-osztály. Így indult meg a 14 m²-es Jolle és a 22-es Versenyjolle fejlődése a Balatonon.

22-esek a Balatonon az 1920-as évek végén

A fiatal, sportos magyar versenyvitorlázók körében hamar népszerűvé vált a fürge típus.

Tuss Miklós mesélte édesapjáról, a hajóosztályról és a korról: „A harmincas években a Binnenjolle kezdett nagy divat lenni és remek versenyek voltak. Sok jó nevű versenyzô vitorlázott ilyen hajókkal: Kovács Béla, Heinrich Tibor, Dulácska György és mások. Gaffos, soklatnis, macerás hajók voltak, de nagyon jól vitorláztak. Apám összejött fiatalokkal, mancsaftokkal, csapatokat szervezett maga köré és egymás után volt neki négy vagy öt ilyen hajója. Zsivány, Vénlegény, Agglegény, Sátán, ilyen neveken futottak. Utóbbi volt a Balatonon az első, amely egyenes Marconi árboccal és nem gaffossal volt szerelve. Kvázi az öregben benne volt az újítási hajlam, hogy valamit szebbre, jobbra, korszerűbbre csináljon. A Sátánnak az volt a hibája, hogy a pöfföknél nem nyílt ki fent a grósz, nem fordult ki a gaffosról fixre változtatott rész, nem volt még alba. Ezért erős szélben elég gyakran felborult, úgyhogy az öreg sokat fürdött ezzel a Sátánnal. Kis szélben viszont tigris volt“

Az első magyar bajnokságot az 1929. december 3-án megalakult Magyar Vitorlás Yacht Szövetség 1933-ban írta ki, ám 22-es Versenyjolléval ekkor már évek óta versenyeztek a Balatonon. Tóth Kálmán szerint 1929-ben is volt bajnokság, de a MVYSZ első, 1933-ban kiadott évkönyve szerint 1930-ban írtak ki először bajnokságot. Ezeket a versenyeket gróf Jankovich-Besán Endre által alapított vándordíjért futották és 1933-ig Balaton bajnokságnak hívták.

Heinrich Tibor, Kovács Béla és a többiek

A kor legsikeresebb magyar vitorlázója Heinrich Tibor birtokolta a bajnoki címeket Kisangyalom majd Kisangyalom II. nevű jolléjával. 1937-ig csak Kovács Béla tudott mellette magyar bajnokká lenni, 1933-ban a Kincsem II.-vel.

Kovács Béla legszebben a Kékszalagon mutatta meg, hogy mire képes a 22-es Versenyjolle a nagyhajókkal szemben. 1936-ban és 1938-ban is megnyerte a tókerülő versenyt! 1940-ben második lett a Tramontana 8R mögött húsz perccel célba futva. 1942-ben már nem versenyezhetett, mert a 22-es Versenyjollét nyakatekert indoklással kizárták a Kékszalagra nevezhető hajók köréből…

1936-ban a képeken látható Kincsem III-mal, 1938-ban a Kincsem IV-gyel győzött Kovács Béla és csapata

A korszak legjobb 22-es Versenyjolle versenyzői közé tartozott az említetteken kívül Göllner László, illetve Schimert Gusztáv a testvéreivel. A negyvenes években egy újabb generáció legtehetségesebbjei mutatták meg oroszlánkörmeiket az akkori legsportosabb osztályban: Pongó Kiss Csaba, Jankovich István, Dabasi Halász Ervin.

A füredi hajógyárban Benacsek Jenő tervei alapján nagyon jó 22-es Versenyjollékat gyártottak. Az 1930-as években a nemzetközi vitorláséletbe is bekapcsolódhattak a magyar versenyzők. Olyannyira, hogy az osztály, sőt, a vitorlázás történetének első Európa-bajnokságát 1933-ban a Balatonon rendezték. Négy ország vett részt rajta két-két csapattal, akiknek a hajót a Királyi Magyar Yacht Club biztosította. Hazánkat Heinrich Tibor és Kovács Béla csapatai képviselték. Csapatban Németország, egyéniben az osztrák Dietz Angerer győzött.

Szappanhajó

1936-ban Benacsek különleges 22-es Versenyjollét tervezett. Az időközben tovább finomított osztályelőírás adta lehetőségek még jobb kihasználására megalkotta a „szappanhajó“ néven híressé vált 22-est. A becenév a formájából eredt. A fedélzet mindenhol lekerekített, ívelt formában csatlakozott a hajótesthez, miáltal látványosan újszerű típus született. Ráadásul a szappanjolle gyorsra is sikeredett.

Benacsek Jenő és alkotásai – A képen lévők közül az M 52, 51, 33 és 45-ös rajtszámú hajók szappanjollék

A magyar 22-es Versenyjolle mezőny megerősödött. A nyári balatoni versenyeken rendszeresen húsz-harminc hajó is rajthoz állt.

Magyarország bekapcsolódott a Négy tó nemzetközi versenysorozatba. 1936-ban Balatonkenesén rendezték ennek azévi futamait. A Balatonra látogatott a kor egyik leghíresebb versenyvitorlázója a svájci Manfred Curry. Ismert volt eredményeiről, a még ma is forgatott versenytaktikai könyvéről és aerodinamikai írásairól. Nagyon tetszettek neki a Benacsek Jenő tervezésű 22-es Binnenjollék, a szappanhajók. Ezért a Hajógyárral megállapodva külföldre vitt magával egy asztalos csapatot Horváth Mihály művezetővel együtt, akik megépítették neki az Aero II. majd az Aero III. nevű hajót. Ezekkel számos sikert ért el, mert nagyon gyors darabok lettek.

1937-ben a Zürichi-tavon rendezett Európa-bajnokságon bronzérmet szerzett a Heinrich Tibor, Éder Ernő és Schimert Pál magyar hármas.

Az elmaradt Európa-bajnokság

1939-ben Magyarországon szeptember elsején kezdődött volna az Európa-bajnokság. A magyar vitorlázók nagyon készültek erre a vitorlásünnepre, amely köré esemény- és versenysorozatot szerveztek Nemzetközi Sporthét a Balatonon névvel. Lett volna vitorlás felvonulás, a Magyar Vitorlás Yacht Szövetség tízévés fennállására emlékező ünnepi közgyűlés és vitorlásbál. Az Európa-bajnokság versenyei mellet a 30-as, 22-es cirkálók, a 25-ös túrajollék és dingik magyar bajnoki futamainak megrendezését tervezték.

Sőt! Az Európa-bajnokságra tekintettel az Országos Testnevelési Tanács támogatásával a Balatoni Hajózási Rt. Yachtépítő üzeme tavasszal megkezdte 12 egyforma 22-es Versenyjolle gyártását. Ezeket a hajókat nagyon kedvező – két-három éves használt hajókéhoz hasonló – áron bocsátották áruba, a verseny utáni, tehát szeptember 10-i átvétellel.

Benacsek Jenő ezeket a hajókat rövidebbre és szélesebbre tervezte, hogy nagyobb sikló felületével a balatoni céloknak jobban megfeleljen. Tíz hajó készült el a verseny rajtjára, amelyeket felvidéki magyar városokról neveztek el. A Füreden felsorakozott fehérre festett flottát a sporthét megnyitásakor dr. Strommer Viktorin tihanyi apátúr szentelte fel.

AZ 1939-es Európa-bajnokságra épített szappanhajó flotta

Ám hiába voltak a szép tervek, a nagy felkészülés. Szeptember 1-én Hitler megtámadta Lengyelországot és kitört a háború. A versenyzők természetesen sorra mondták le az Európa-bajnoki részvételt. Hat nemzet vitorlázóit várták, de csak két német érkezett meg Balatonfüredre: Graetz és Ulbrich a Müggelsee Yacht Clubból. A háború hírére ők is hazautaztak.

Elmaradt a verseny, a sokféle ünnepi esemény. Csak a Magyar Bajnokság futamait rendezték meg a többi hajóosztálynak. Az Európa-bajnokságra készült tíz 22-es Versenyjolle mindegyike elpusztult a háború végén.

Elmaradt az EB és a háború végén a teljes flotta elpusztult

Sorvadás, megszűnés után új remények

A második világháború után több olyan év is volt, amikor elmaradt a már egyre fogyatkozó 22-es Versenyjolle osztály bajnoksága. A háború utáni helyzet, a szegénység és a politikai irányvonal nem kedvezett a kifinomult és költséges versenyhajók fenntartásának.

Az ötvenes években a bajnokságokon a legsikeresebb kormányosok Gáll Endre, Szabó Imre (a mindenki által Pempőként ismert későbbi Dragon-bajnok), Gáll Imre és Elekes Béla voltak.

1960-ig rendeztek még a Balatonon 22-es Versenyjolle bajnokságot. Az osztály utolsó bajnoka (id.) Elekes Béla.

Aztán a típus szépen lassan kimúlt, lényegében kihalt a Balatonon. Hiába sportos, gyors hajó. Erről tanúskodnak Gömöry Pál emlékei, aki úgy emlékszik, hogy a Balatonra kerülő első Repülő Hollandikat rendszeresen verték a 22-es Versenyjollék, amíg a hollandisok meg nem tanulták jól vezetni és beállítani a hajóikat.

Mai balatoni 22-esek

Ma már csak kevés 22-es Versenyjolle hajózik a Balatonon. Kálóczy Antal tulajdonában van egy 1957-ben Németországban épült darab, amelyet az ezredforduló után részben felújították. Ezzel a hajóval indult el egy magyar hármas a BYC által 2010-ben rendezett Európa-bajnokságon.  Eredetileg úgy volt, hogy (ifjabb) Tuss Miklós kormányozza, ám ő családi elfoglaltságai miatt nem tudott részt venni. Így Bisztray György lett a kormányos és id. Kugler Nándor illetve az Európa-bajnokság megrendezése érdekében sokat tevékenykedő Csernussi Gábor volt a legénysége.

Középen J22 jelzéssel a grószán a magyar hajó a 2010-es füredi EB-n

Rajt a 2010-es balatonfüredi 22-es Binnenjolle EB-n – fotó: Mag Andi

Tudok egy 22-es Binnenjolléról, amely a remek videós és fotós Ladányi János tulajdona.

Az új darabot, a Kincsem IV. replikáját építtető és újabbak építését tervező Vincze Gábornak is van egy öreg, felújításra váró 22-ese, a Viharmadár.

A balatonlellei kikötőből is gyakran kihajózik egy műanyagozott héjú, egyenes marconi árbócosra átalakított darab és minden alkalommal megmutatja elképesztő fürgeségét a gyenge szelekben. Tulajdonosa nem ismeri a hajó pontos múltját, de szinte bizonyosan Balatonfüreden épült a harmincas években. Nagyra becsüli, szereti a hajót, büszke rá. Nyári napokon lányunokájával, olykor a feleségével, hetente többször is kivitorlázik.

Öreg 22-es Binnenjolle Lellén – meglepően fürge, öregen is szép, jól karbantartott hajó

Olykor bele lehet botlani egykor csinos 22-es Versenyjollékba, amelyeket tulajdonosaik az évek során fokozatosan borzadályos szörnnyé változtattak. 2010-ben egy út menti kertben találkoztam egy tőkesúllyal felszerelt, púpos kabinnal elcsúfított, kontár műanyag bevonat alatt szétkorhadt rommal…

Egykor szegény ő is kecses 22-es Versenyjolle volt… (2010-es fotó)

De most Vincze Gábornak köszönhetően valami megmozdult. Megépült és vízre szállt a vadonatúj „J” (nem csak az osztályjelzése, a neve is egyszerűen J), az 1938-ban Kékszalag győztes Kincsem IV. rajzai alapján, eredeti gaffos konfigurációban. Bár modern veretekkel, de korhű stílusban, újra lehetőséget adva arra, hogy átéljük, amit Kovács Béla, Heinrich Tibor, Dr. Tuss Miklós, a Schimert fivérek és barátaik érezhettek a Balatonon a múlt század harmincas-negyvenes éveiben.

Az új 22-es Binnenjolle első útját a Pécsi-tavon tette – Fotó: Kálmándy Ferenc

A 2010-es balatonfüredi Európa-bajnokság

A 22-es Binnenjolle osztály a hatvanas években német nyelvterületen is elhalt, kiszorította az FD és H-Jolle. Az újraéledés a Boden-tavon kezdődött 1978-ban két lelkes vitorlázó, J-Jolle tulajdonos Joe-Dieter Häberle és Werner Weisshaar révén, akik egy régi ellenfél hajót keresve motoros munkahajóként találták azt meg. Weisshaar megvásárolta, felújította, majd nekiálltak felkutatni a még hajózó Binnenjollékat.

Versenyeket, köztük Európa-bajnokságokat is szerveznek a lassan-lassan előkerülő 22-es Binnenjollék részére. 2010-ben, amikor a BYC 150 éves születésnapját ünnepelte a Balatonra hozták az EB-t, kicsit talán a hetvenegy évvel azelőtt elmaradt esemény tiszteletére is. Hét osztrák és három német hajó érkezett Balatonfüredre, akikhez a már említett magyar egység csatlakozott.

22-es Binnenjolle EB a Balatonon 2010-ben – fotó: Mag Andi

A Balaton kedves volt hozzájuk, várta őket. Jó széllel – általában nem túl gyengével, se túl erőssel – szolgált. A Balatonfüredi Yacht Club, a legrégebbi magyar vitorlás egyesület, öt pályafutamot és egy a nyugati medencébe is átvezető túrafutamot szervezett a számukra. Nagyszerűen sikerültek.

Nem a ma megszokott Európa-bajnokság volt ez a verseny. Nem folyt olyan vérre menő küzdelem, minden centiért kemény harc, mint ahogy az ma dívik. A hajók sem egyformák, csak abban azonosak, hogy mind szépek. Eredményeiket előnyszámításos rendszerben értékelik. De tulajdonképpen nem is az a lényeg, hogy ki győzött ezen a versenyen.

Végre élve láthattuk a hajókat egymással versenyezni, amelyekért Heinrich Tibor, Kovács Béla, dr. Tuss Miklós vagy bármely igazi versenyvitorlázó lelkesedett hetven-nyolcvan évvel ezelőtt. Néztük és csaknem olyannak láthattuk a Balatont, mint ők.

Azóta 2017-ben még egy 22-es Binnenjolle EB volt a Balatonon. Magyar résztvevő nélkül. De az méltán remélhető, hogy ez többet nem fordulhat elő és a 22-es Versenyjolle, az egykor legsportosabb és legsikeresebb versenyhajó osztály újra része lesz a magyar tavakon élő és szaporodó gyönyörű klasszikus vitorlások családjának.

Hú, de giccses lett ez az utolsó mondat! Szinte hallom a negédes vonosókat a háttérben… Nem kell ez az öreguras pátosz! Ezek igazán nem olyan dingik!

Na még egyszer fussunk neki!

Szóval az a lényeg, hogy jó, ha feléled a 22-es Versenyjolle. Újra csapathatunk ezekkel a csodagépekkel, ahogy azt tökös elődeink is tették!

Csakis ez az igazi, a hamisítatlan történelem. Mert az emlékezet csalfa. A leírt visszaemlékezések alapján felidézett múlt bőven tartalmazhat megszépült vagy a mesélő által nem szándékosan elferdített képeket. Jelentős mozzanatok feledésbe merülnek, miközben jelentékteleneket kiszínez az emlékezet. Sőt, sajnos olykor oda nem illő politikai állásfoglalással, tehát hátsó szándékkal leírt hazugságok, hamis adatok is megbújnak komoly forrásműnek elismert írásokban.

De az, ahogy egy 22-es Versenyjolle viselkedik, amikor a gyönyörű zöldeskék vízen megfújja egy lerohanó pöff, az hibátlanul és biztosan ugyanolyan, mint amit a fent említett elődeink is átéltek hajóikban. Hamisítatlanul igaz.

Még akkor is ugyanolyan az érzés, ha ma már használunk albát, és a spinnaker lészárát sem a forstág luv oldalán vezetjük, ahogy arról régi képek tanúskodnak…

Ruji

Spinnakerezés száz évvel ezelőtt – máshogy (archív képek német 22-es Binnenjollékról)

Kapcsolódó

Új 22-es Binnenjolle – egy hajótípus újjászületéséért

Egy kis tó vitorláséletének fellendítésének érdekében és egy klasszikus hajótípus újjáélesztésének szándékával Orfűn, a Pécsi-tavon bocsátották először vízre az 1938-as Kékszalag-győztes 22-es Versenyjolle frissen megépített másolatát