A World Sailing év vitorlása a Rán VII.

A Nemzetközi Vitorlás Szövetség október 31-én Sarasotában (USA) redezett 2018. évi díjátadó gáláján az év vitorlás hajójaként a svéd Rán VII. nevű Fast 40+ típusú, a Carkeek Design Partners által tervezett és a Carrington Boats műhelyében épült karbon csodát ismerték el.

A díjátadón rengeteg kategóriában osztottak díjakat. Miért éppen az Év Vitorlásáról írok?

Jó érzés a Ránra tekintve arra gondolni, hogy hé emberek, ezt valaki nálunk már rég kitalálta!

Persze nem a Rán VII. vagy a Carkeek stódió dicsőségét akarom kisebbíteni, hiszen semmi közük Tuss Miklóshoz, és bizonyára soha nem is látták a Balatonon 21 évvel ezelőtt feltűnt Lopakodót. Egyszerűen a Rán VII. fotói csak igazolják Miklós eredetiségét, amit mi, magyar vitorlázók egyébként jól ismerünk. De érdemes egy pillanatra megállni, és meglátni a Rán VII. és általában a modern egytestű tengeri versenyhajók folyamatos átalakulásában egy a Balatonon már régen megjelent ötlet helyességének igazolását.

Miért ilyen formájú a Rán VII. orra?

Az egyre könnyebb és erősebb anyagokból épülő modern vitorlás hajók sebessége átlépett egy határt, amitől megváltoztak a hajótervezési prioritások. A régi hajók építésekor fontos szempont volt, hogy a hullámokat a vitorlás könnyedén „megmássza”, és így előre jutva vészelje át a veszélyeket. Ám egy sebességet túllépve, különösen bőszélben már más a döntő szempont.

A mai gyors egytestű vitorlások olyan formára tervezettek, hogy az orr ne emelkedjen fel és le, a hajótest ne billegjen a hullámokon, hanem fúrja át magát rajta és a víz akár fusson végig a fedélzeten, illetve onnan ömöljön le mielőbb. A fedélzetre csapó víznek természetesen fékező hatása van, ám ma már sokkal fontosabb, hogy a hajótest és vele a rudazat ne billegjen előre-hátra.

A vitorlák a hajó szárnyai, a vitorlaprofilokon keletkező felhajtóerő viszi előre hajót. A vitorlázat minden fejlesztése azt szolgálja, hogy ezeken a szárnyakon minél ideálisabb áramlási viszonyok legyenek, hogy minél több hajtóerő keletkezzen. Ha a hajótest a hullámokon bukdácsolva hosszirányban billeg és vele az árbóc is ostorként csapkod, akkor a vitorlaprofilokon kialakuló áramlás rendre összeomlik, majd újra és újra kezdi az épülést. Ha az áramlás ép, a hajó gyorsul és a menetszél növekvő mértékben járul hozzá a felhajtóerő növekedéséhez. Ez sokkal többet ér, mint a fedélzetre törő hullámok fékező ereje. Ami pedig csökkenthető, ha a víz minél kisebb ellenállásba ütközik.

Vagyis régebben a vízzel való surlódás csökkentése érdekében a vízvonal alatt fejlesztették a hajóformákat. Ma már a vízvonal feletti rész tervezésekor is számolnak ezzel az erővel. A vitorlás hajók orrformája és a fedélzet kiképzése már bő évtizede ebbe az irányba halad. A változások kezdetben alig észlelhetően, majd egyre nyilvánvalóbban megjelentek a Volvo Ocean Race és Vendée Globe hajókon, Miniken, Class 40-esken. De a fent említett elv érvényesülését igazán markánsan a Rán VII. orra  mutatja, nyilvánvalóvá téve ezt a fejlődési irányt.

De hogy jön ide Tuss Miklós?

Tapasztalt versenyzőként és kiváló vitorlaszabóként a fent említett elveket ő már jóval korábban felismerte. A kilencvenes években tervezte és építette meg különleges hajóját, a Lopakodót. Arra sajnos nem volt elegendő pénze, hogy karbonszálerősítésű műanyagot használjon, így a Lopakodó a tervezettnél jóval súlyosabb lett. Ám újító ötleteit beleépítette, ami futurisztikus külsőt kölcsönzött az egyébként ma is (újra) vitorlázó hajónak.

Miklós három új ötletet épített be az 1997-ben vízres zállt hajójába, és ezek egyike volt a fent említett, mára a gyors egytestű vitorlásokon a természetes fejlődés révén immár általánosan megjelent és egyre inkább a Lopakodóéra hajazó hajótest forma. De Tuss Miklós mindezt már több, mint két évtizede felismerte és alkalmazta!

A Lopakodónak azért olyan formájú az orra és a fedélzete amilyen, hogy a hullámokat átfúrva ne billegjen.

A púpos kabin pedig azt szolgálja, hogy a víz mielőbb, lehetőleg kevés ellenállásba ütközve távozzon a fedélzetről.

Mi a másik két ötlet a Lopakodóban? Arról majd akkor írok, ha azok is megjelennek a nagyvilágban…

Tuss Miklós idén lett 80 éves.

Tavasszal egyetlen hívásra közel háromszáz magyar vitorlázó gyűlt össze meglepetés születésnapi bulin köszönteni Miklóst és a szintén nyolcvanas Hrehuss Gyurit és Jegenyét.

Tuss Miklóst az egyénisége, az embersége és stílusa miatt szeretik, szeretjük ennél még sokkal többen, és eredményei mellett sok-sok apróságért becsüljük nagyra. A Rán VII. kitüntetése révén a Lopakodó elkésve igazolást nyerő orrformája csak egy pici kis ok, ami ezt az eszünkbe juttathatja.

Ugyan az ünnepség hónapokkal ezelőtt volt, de legyen ez újra egy alkalom: Isten éltessen Miklós!

Ruji