Mári telefonon összegzett a világkupáról

Vége Qingdaoban a World Sailing Series világkupának! Mári az összetett 8. helyet szerezte meg!

Már Ausztráliában van Mári, ott értük el telefonon, és kértük, hogy az itthoni indulásától fogva összegezze az utazását, a napjait, és a versenyt természetesen:

Milyen volt az utazás, és mennyire megterhelő egy világkupa futam előtt?

Mári: Egy ilyen hosszú út mindenkit nagyon megvisel, a repülő kényelmetlen, nem lehet normálisan pihenni és aludni, és akkor még ott van az időeltolódás is, szóval ezt a részét nagyon szívesen kihagynám. Valljuk be ezzel egyet értünk, és senki nem szeret kényelmetlenűl egy napig ülni.

Mi a véleményed a házigazdákról, és a kínai közegről?

Mári: A kinti emberek nagyon kedvesek és szimpatikusak voltak, a verseny rendezést is dícsérni tudom csak. Néha-néha a rendezőkkel és a zsűrivel nem értettem egyet teljesen.

Milyen ételeket fogyasztottál, van e valami speciális táplálkozás ilyenkor?

Mári: Nem ettünk egyáltalán helyi ételeket, olyan éttermekbe mentünk, ahol “európai” konyha volt. ”

Hogy néz ki egy napod a verseny előtti napokon?

Mári: Ébredés után egy laza kis bemelegítés, 30-40 perc, ezután jöhet a reggeli ami általában zabkása. Összepakolás után irány a kikötő, hajó összeszerelés, edzés, majd ezután egy jó alapos nyújtás, ami után jöhet a megérdemelt vacsora a már az előbb említett európai ételekkel!

Mennyire sikerült megvalósítani az eltervezett taktikát a futamokon?

Mári: Az eltervezett taktikát általában sikerült megvalósítanom, de sajnos volt olyan is amikor nem volt taktikám mert nagyon bizonytalan volt, hogy melyik oldal fog bejönni, hiszen a szél nagyon változó volt, és az áramlások váltását sem tudtam, sajnos ez a kinti helyszín ismeretének a hiányából származik.

Összegezve nagyon jól éreztem kint magam, előrébb szerettem volna végezni, viszont nagyon sok tapasztalatot gyűjtöttem, amelyekből tudok tanulni, és fejlődni.

A vasárnapi záró nap után, Mári már indult tovább Ausztráliába, amelyről az alábbiakat mondta:

Mári: Eddig életemben ez volt a leghosszabb idő, amit repülőgépeken, repülőtereken töltöttem. “Háztól házig” összesen 28 óra, 3 átszállással. Azon kívül, hogy a gépen nem tudtam kinyújtani a lábamat most az okozta a legnagyobb kényelmetlenséget, hogy amikor az átszállások alkalmával várakoztam a kínai reptereken, nem tudtam ennivalót vásárolni. Egészen kiéheztem mire Ausztráliába értem. A hosszú, kimerítő repülőút után Ausztráliába érkezve viszont egészen feldobódtam. Nagyon tetszik a táj, a hangulat. Kedves, közvetlen emberek vártak.

Most vagyok először ezen a kontinensen és megérkezve ide átvillant az agyamon, hogy lánytestvéreimmel, jelenleg mindannyian különböző földrészen tartózkodunk.

Mivel reggel érkeztem első napom Gwandalan-on/-ban ( Új-Dél Wales) akklimatizálódással telt és a végre ágyban töltött éjszaka után reggel futottam egy jót a Maquarie tó (sós!) partján.

És mit láttam?! Egy jó nagy papagájt! Büszkén sétálgatott a gyepen és nagyon bénán repült amikor megriasztottam! Alig várom, mikor találkozom egy kenguruval vagy egy koalával 🙂

“És a legfontosabb! Megvan az új hajóm! “

Erről jövő héten beszámolunk részletesen egy külön cikk formájában!