Pali

Elment egy remek ember és végre nem nekem kell nekrólógot írnom. Megelőztek. Visy Laci, vagyis Oszi mindet gyönyörűen elsorolt róla, amiket elért, megélt és még többet is. Nekem csak az emlékek jóleső kortyolása maradt, az ismerettség öröme, az én gazdagságom, amely ilyenkor az ő üdítő lényéből táplálkozik.

Újra távozott valaki, hosszú élete végén, aki a fejébe, lelkébe gyűjtött élményeivel köteteket tölthetett volna meg és akinek mindig örülni lehetett, ha felbukkant köztünk. Teljes kört futott. Hiányozni fog mindig, de elvégezte, amit elvégezhetett.

Életemben egyszer vitorláztam, versenyeztem vele egy hajóban, akkor ismertem meg igazán. 1994 nyarán Horvátországban rendeztek vitorlás versenyt, amelyre hajós magazinokon keresztül szerveztek csapatokat, hogy aztán ezek a médiumok otthon tudassák, vége a délszláv háborúnak. Akkor speciel csak szünet volt, később még lőttek, de mér nem az Adria közelében. 33 lábas Elan túrahajókkal versenyeztünk több szakaszban Splittől Dubrovnikig olasz, német, holland, amerikai és orosz ellenfelekkel.

A versenyző

Öten voltunk a hajón. Pali volt a kormányos, én pedig számomra szokatlan pozícióban amolyan „bowmanként” intéztem elől és néha a kokpitben, amit kellett, beleértve a spinnakerezést. De persze a finnes és solingos alapjaimmal kormányos aggyal értékeltem mindent.

Mit mondjak? Az ellenfelek? Hát, levertük őket, mint vak a poharat…

Pali? Ő kedélyesen üldögélt a kormánynál, néha látszólag oda sem figyelt, mert már akkor is élénken sztorizott. Békésen elrajtoltunk, nem az élen. Én úgy gondoltam, látok dolgokat, amivel előre kerülhetnénk az adott helyzetben. Ő egészen mást látott és szép csendben folyton megelőztünk a célig többnyire mindenkit.

Nekem kezdetben a szőr felállt a hátamon, annyira másképp gondolkozott, másképp végezte a dolgát, mint azt én jónak gondoltam. Lévén bő húsz évvel fiatalabb, türelmetlenül idegeskedtem olykor.

Aztán lassan-lassan rájöttem, hogy Pali művész. Vitorlázó művész, akihez képest én már az iparos stílusba nőttem bele. Ő még abban a korban nevelkedett, amikor bocsánatot kértek a vitorlázók attól, akiknek verseny közben a szelét zavaró pozícióba fordultak. Én már azt tanultam meg, hogy keményen oda kell állni és nem udvariaskodni.

Vezettünk és Pali még a cél közelében sem fogta a mögöttünk jövőket. Az én értelmezéseben nyitva hagyta nekik a lehetőségeket. Igen ám, csak éppen többnyire a rosszakat! Fokozatosan, azalatt a pár nap alatt vettem észre és tanultam meg tőle, hogy mosolyogva is lehet csatázni!

Belőle abszolút természetességgel sugárzott az, amiről ma már sokan megfeledkeznek (és nem csak a vitorlás futamokon), hogy a versenyen az ellenfél nem az ellenségünk.

Gömöry Pál nem egyedi képviselője volt ennek a stílusnak. Aki valaha vitorlázott szoros, kiélezett küzdelemben, fontos versenyen, a taktikai finomságokat értő nyitott szemmel Holovits György, Fináczy György vagy Tuss Miklós ellen, az érti miről beszélek. Úriemberbe oltott csendes terminátorok.

A sztorizó

Az ezredforduló utáni első évtizedben pár évig az Adrián volt egy Magyar Adria Yacht Club, tíz darab egyforma Bavaria 44-es túrahajóval. Versenyeket is rendeztek, amelyeken én voltam a megbízott, a szigetek között pályákat kijelölő és futamot lebonyolító felelős. Kitaláltunk egy különleges versenyt: a Skipper Kupát. A csapatok kormányos nélkül érkeztek és neveztek be, akik mellé meghívtuk a magyar vitorlás sport krémjét, egykori olimpikonokat. Hathajós versenyek voltak, hat futammal és a kormányosok amolyan forgóban minden csapattal mentek egyet-egyet. Így a résztvevők vitorlázhattak Tuss Miklóssal, Detre Szabolccsal majd Zsolttal, Székely Antallal, Pomucz Tamással. És persze Gömöry Pállal.

A versenyek végén minden csapat szavazhatott egy kedvenc kormányosra. Pali kétszer volt Skipper Kupa résztvevő a három alkalomból, 2006-ban és 2007-ben. A versenyeket nem ő nyerte, de a szavazatok alapján a résztvevők szívében ő került az élre mindig.

A szigetek között kikötőről kikötőre vándorló versenyen mi együtt laktunk a rendezőhajón. Hihetetlenül élvezetes, kellemes hét volt ilyen remek emberekkel együtt! És hát mi más folyt volna esténként, mint a szó, a sztorizás. Ezen téren senki sem volt gyenge, eseménydús évekkel a tarsolyban senki sem irigykedhetett a másik élményeire, de Pali fölényesen vitte prímet.

A gyönyörűtől az elborzasztóig ömlöttek belőle a történetek, tulajdonképpen halk hangon, kevés gesztussal fűszerezetten, tanárurasan egyenletes tempóban, mégis megunhatatlanul élvezetesen és szórakoztatóan. Hogyan mondjam kulturáltan? Szakadtra röhögtük magunkat.

A sztorik végén a kortárs és örök nagy haver Tuss Miklós mindig bemondta az igazságszorzót. „Hát Pali, ez nullaegész-öt alatt volt.” – értsd a fele sem igaz. Mert Pali minden sztorit megfűszerezett, felturbózott.

Egy alkalommal ketten voltunk a hajóban és egy történetet mesélt nekem. A felénél kezdett derengeni az eredet és félbeszakítottam: „Pali a fenébe is. Ez velem történt és tegnap meséltem neked! De már csavartál rajta kettőt!” „Tényleg? – nézett rám alig meglepetten – „De így jobb nem?”

Pörgés és optimizmus

Nem láttam soha rosszkedvűnek vagy reménytelenül letörtnek. Mindig pörgött valamin, mindig volt rohanva elintézni valója. De nem olyan modern stresszes menedzseresen! Nem önpusztító módon. Hanem dolga, amiért örömmel lelkesedett, lankadatlanul.

“Pali, hány éves vagy?” – “Nem tudom. Folyton változik…”

Pár éve hívtam jöjjön versenyezni újra az Adriára, egy csapatba kéne kormányos. Már nyolcvan felett volt, de kit érdekel? Őt biztos nem, akkor engem miért zavarna? De nem vállalta:

„Figyelj Ruji, jönnék szívesen, csak tudod most nagyon benne vagyok ebben a találmány dologban. Sorra jönnek az egyetemre a potenciális vevők. Azokkal kell tárgyalnom. Te, kérlek szépen, viszont ha ez most bejön, akkor nekem az életben nem lesznek anyagi gondjaim.” – mondta nyolcvanéves testbe szorítva, csillogó huszonéves szemmel előre tekintve.

De hát emberek, ez a normális! Bár ilyen lenne a viszonya az életével, önmagával mindenkinek! Igaz persze, sok jó vitorlázónak ilyen… A hajó, a víz, a szél talán mégis ad valamit.

Igaz, Pali?

Igen, igen, na várjál, van erre egy történetem…

Ruji

1968: Balatoni FD Európa-bajnokság filmből részletek

Hang nélkül a 8. helyezett Gömöry Pál – Izsák Szabolcs kettősről

Kapcsolódó

Elhunyt Gömöry Pál olimpikon, tizenegyszeres magyar bajnok vitorlázó

Nyolcvanötödik születésnapja után két héttel érte a halál. Nyugodjék békében!