Nem részletes kiállítás bemutató

A párizsi a legnagyobb európai hajókiállítások egyike, a düsseldorfi vagy a southamptoni eseményekhez hasonlítható. Méretében persze jóval kisebb a Boot Düsseldorfnál és nincs vízi kikötői kiállító rész, mint Southamptonban. De sok szempontból komolyabb, legalább is a látogatókat tekintve. Már ahogy én érzékeltem kiállítóként egy standon az első két napon.

Az egyetlen magyar cég, amely több, mint 800 kiállító társaságában részt vesz a kilencnapos Salon Nauticon a Pauger Carbon. Nem csoda, hisz nemrégiben szállították Nantes-ba, a Black Pepper műhelyébe annak a Kápolnásnyéken épült IMOCA 60-as hajónak a karbon kompozit testét, amellyel Armel Tripon fog indulni a 2020 novemberében rajtoló Vendée Globe-on. Az új generációs foilerek közül nyolcadikként elkészülő hatvanlábas teljesítménye iránt nagy a várakozás, mert a Sam Manuard tervezte, a többiektől eltérő koncepciójú test formája újszerű az eddig vízre szállt IMOCA 60-asok között. Elsősorban a Mini Transatból indult, majd azóta a Class 40 osztályban is bizonyított, az osztályelőírás adta lehetőségeken belül maximálisan telt orra miatt különleges, de más érdekes megoldásokat is látni a hajón, például a kokpitet és a tükröt nézve.

Kapcsolódó

Meglepően új formájú IMOCA 60-as a Pauger műhelyből

Tegnap a francia Black Pepper cég bemutatta a Magyarországon épített új IMOCA 60-as testét, amellyel Armel Tripon indul a Vendée Globe-on

Bár a fővállalkozó, a francia Black Pepper egyelőre nem reklámozta túlzottan a magyar műhelyt, a szakemberek jó része tisztában van azzal, hogy hol épült a hajótest. Ráadásul remekül sikerült! A Paugernél dolgozók tudásának, az újfajta technológiával készült építősablonnak, a gondos mérnöki és pontos kétkezi munkának, a CNC vezérlésű maró-, és vágógépeknek, illetve a lézerprojektoros segítségnek köszönhetően a terveknek megfelelően könnyű és a terveknek százszázalékosan megfelelő hajó született. A francia megbízó ellenőrzése során a tervekhez képest mérhető legnagyobb eltérés is 2 mm (!) alatt maradt.

A Pauger által gyártott IMOCA 60 test, amely sok érdeklődőt vonz a magyar standra

Sztárparádé

Érthető hát, hogy nem csak hétköznapi vitorlázók jöttek el a magyar standra. Az első két napon, szombaton és vasárnap sztárparádé volt a Pauger Carbonnál. Na, nem olyan, mint amilyenre egy bulvárlap felkapná a helyét. Brad és Angelina nem jöttek, mint ahogy más a magam számára erős odafigyeléssel az ismeretlenségben tartott világsztár vagy semmit teljesítő celeb sem járt nálunk. Én vitorlás sztárparádéról beszélek, ami persze itt Franciaországban, ahol Európában, sőt az északi féltekén talán a legerősebb és a legnépszerűbb a tengeri vitorlázás, a versenyzés és különösen a szólóvitorlázás, nem csoda. Sokan vannak erre sokat teljesített menők.

Még egy fontos adalék ahhoz, hogy komoly vitorlázók látogattak el a kis magyar standra. A munkánkat Franciaországban Francois Boucher segíti. Számunkra kevéssé ismert, de a francia vitorlás körökben mindenki tudja, kiről van szó. A nyolcvanas-kilencvenes években sikeres tengeri vitorlázó volt, az extrém óceáni többtestű vitorlázás és az első foilerek hőskorában ért el sikereket szólóvitorlázóként és csapatban egyaránt. Nem a közismert földkerülő versenyeken, de győztes vagy dobogós volt transzatlanti regattákon és Tour de France versenyen. Akkoriban sokat szerepelt a francia hírekben. A következőekben felsorolt nagy nevek ismerősként, jó haverként, barátként üdvözlik őt.

Francois Boucher és hajója a Ker Cadelac foiler trimarán 1985-ben

Szombati látogatók

A standunkat meglátogató nagy nevek sztárok ugyan a vitorlázás világában, de véletlenül sem viselkednek úgy, mint a médiasztárok. Egy hangzatos bemutatástól is zavarba jönnek. Talán azért, mert ők a tengeren, kőkemény, de egyértelműen őszinte körülmények között teljesítettek, nem valamilyen csinált, olykor hamis világban, illetve mire bárki is körülrajonghatta volna őket eltúlzott vagy műrajongással, addigra ők már erős és pontos, hízelgéssel nem módosítható önértékeléssel bírtak.

Mintha egy magyar hajókiállításon Fináczy György vagy Tuss Miklós lépne be a standra.

Ilyen volt az első látogatónk, Lionel Lemonchois, aki karrierje kezdetén Francois-val együtt vitorlázva ért el második helyet a Monaco-New York távon 1985-ben a Marc Lombard tervezésű Ker-Cadelac nevű 22 és fél méteres foilos trimaránnal. Lionel azóta az egyik legismertebb versenyző a többtestű vitorlázásban. Transzatlanti versenyek (Transat Jacques Vabre, Route de Rhum, stb.) megnyerése után részese volt két Jules Verne Trophy győzelemnek, vagyis a csapattal megvalósított leggyorsabb sikeres földkerülésnek. 2001-ben Bruno Peyronnal, 2010-ben Franck Cammas csapatában segített a vitorlás földkerülés csúcsidejét ötven nap alá vinni. Peyron akkoriban a világ három legjobb trimarán kormányosa közé sorolta. Na, ő rendesen zavarba jött, amikor Francois a legendás jelzővel felruházva mutatta be őt nekünk.

Most éppen végre a saját egytestűjét építi, hogy azzal a déli vizekre hajózzon. Már rekordcélok nélkül. Csak mert szeret arra vitorlázni.

Őt követte a Multiplast főmérnöke Yann Penfornis. Ő nem versenyző, hanem egy olyan hajóépítő cég fő embere, ahol a világ legjelentősebb versenyhajóiból épült jónéhány. Nyolc földkerülő Jules Verne Trophyn elért rekordból hatot Multiplast építésű hajóval vitorláztak, de ha az általuk gyártott sikeres IMOCA 60-asokat vagy a leggyorsabb óceáni többtestűeket vesszük számba a lista igen hosszú. Nagyon jó érzés volt hallani, ahogy a magyar műhelyben épült hajót dícséri.

A Multiplast építette a szóló földkerülő rekordtartó Maxi Ultim trimaránt a Sodebót is

Ezután Bernard Gallay érkezett, Fa Nándi régi haverja, aki két Vendée Globe-on rajtolt. Az első próbálkozása során az árbócának sérülése miatt kiesett a szóló földkerülőn, de 2001-ben célba ért a 8. helyen. Ő jelenleg a saját yachtbróker cégével foglalkozik. Drága, értékes hajókkal kereskedik, de ha valaki valamelyik jelentős offshore versenyre bérelne megfelelő hajót, ha indulna mondjuk a Fastnet Race-en vagy valamelyik neves karibi regattán, hozzá bátran fordulhat. Bernard többször visszatért hozzánk másnap is.

Őt Martin Fisher követte, aki napjaink egyik legsikeresebb sporthajó tervezője. Persze a Pauger műhelyből idén kikerült egy általa tervezett 50 lábas különleges foiler katamarán, a Nomad VI., amelynek az otthona Korzikán van. A kéttestű foiler 30 csomó feletti sebességre képes, ám mivel némi lakótérrel is bír (főző, toalet, ágyak stb.) ezért a kellő pénzmaggal rendelkező vitorlázó azt mondhatja a feleségének: “Veszünk egy ilyet drágám, tudsz benne főzni…” és meglehet a családi hozzájárulás.

Martint is érdekelte a Magyarországon épült IMOCA hajó. Sokoldalú elfoglaltságai mellett most éppen az America’s Cup foglalkoztatja. Az egyik kihívó, az olasz Luna Rossa mérnökcsapatának fő koordinátoraként igyekszik az új-zélandi védőt legyőző különleges szárnyas egytestűt fejleszteni. Körbenyüzsögte és bevigyorogta a standot, jót beszélgetett, majd rohanva távozott, ahogy azt egy gyors hajókat alkotó vitorlázótól illik.

A teljesen Magyarországon épült Martin Fischer tervezésű Nomad VI. foiler katamarán

Vasárnapi vendégek

A látogatói felhozatal színvonala nem csökkent a szombatihoz képest. Ráadásul a „névtelen” érdeklődők is felkészültebbek a más kiállításokon megszokottnál, pontosan tudják mit akarnak, többen érkeztek a hajójukról világos és egyértelmű információkkal, adatokkal. A kérdéseikből is érezhető, hogy nem most jöttek a falvédőről…

Vasárnap jött el hozzánk David Raison. Ő kicsoda? 2011-ben egy teljesen furcsa, kerekorrú hajóval jelent meg a Mini Transaton és rendesen elverte a mezőnyt. Azóta minden sikeres Mini ilyen, de az általa népszerűvé tette orrformát immár tervezőként – másokkal együtt – tovább vitte a Class 40 osztályba. A szintén a Mini Transatból indult Sam Manuard ezt fejlesztette most az IMOCA 60-asra, ennek az osztálynak az előírásait maximálisan kihasználva a majdani L’Occitane orr részének és hajótestének megalkotásakor.

David Raison jelenleg már hajótervező és aktuálisan a legutóbbi Transat Jacques Vabre versenyt Class 40 osztályban megnyerő Ian Lipinskinek dolgozik a hajó továbbfejlesztésén. Vitorlázó sztár ide vagy oda, amikor a névjegyét az asztalra téve realizálta, hogy ismerjük a nevét és a munkásságát, Lionel Lemanchois-hoz hasonlóan zavarba jött.

David Raison (balra) – Bernard Gallay és Francois Boucher (középen) – Patrice Carpentier (balra) látogatóban a Pauger standon

Időközben beugrott pár szóra és megnézni minket Patrice Carpentier, aki három Vendée Globe-on rajtolt és egyszer célba is ért. Trinité sur Merben él és szervezi a vitorláséletet, de David Raisonhoz hasonlóan őt is mélyen érdeklik a Class 40 osztály fejlesztései. Kérdés és kérés nélkül adott tanácsot, hogy kihez forduljunk, kinek, melyik hajógyártónak lehetne szerinte karbonárbócot kínálni. Elmondta azt is, hogy többekkel egy 2021-ben rajtoló új transzatlanti verseny a Cup Martinique szervezésén fáradozik. IRC értékelésben lehet majd részt venni a regattán különféle hajókkal és már van ötven előnevezésük a Trinité sur Merből Martinique-szigetre tartó versenyre.

Ha pedig a Pauger standra látogató sztárokat sorolom, akkor nem hagyhatom ki az ukrán Rodion Lukát, aki persze „családtag”, hiszen a World Sailingnél nemzetközi osztály státuszt elért Luka 30-asok a kezdetek óta Pauger karbon rudazattal szereltek. Rodion nem mellesleg 49er olimpiai ezüstérmes (2004), Európa- és világbajnok (2005) vitorlázó. Élversenyzői energiával tolja, viszi az általa megálmodott hajó építtetését és programjainak felfuttatását. Jelenleg az L30 OD a World Sailing által elfogadott kétszemélyes vegyespáros offshore osztály, amely ugyebár 2024-ben már olimpiai szám lesz. 2020-ban Máltán lesz ilyen felállású L30 világbajnokság. Lukának komoly ellenfelei vannak a majdani olimpiai hajóosztály státusz megszerzéséért folytatandó küzdelemben – ahol például harcba száll a Beneteau Figaro, a Jeanneau Sun Fast 3300 vagy a Hanse Dehler 30 OD is –, de az L30 esélyei sem rosszak.

Mi látható a kiállításon?

Az biztos, hogy a Salon Nautic kiállítói területe alig több, mint a fele a Boot Düsseldorfnak. Idén 130 ezer négyzetméteren 825 kiállító kínálja a portékáját. A párizsi kiállítási terület hét nagy csarnokából három kihasználatlanul zárva maradt, és nem a legkisebbek. Ennek ellenére van mit látni, még úgy is, hogy a terület egy részén a turizmust szolgálják ki, de látni például jó sok óriás jacuzzit is, amit amúgy elég nehéz a “naval” jelszó alá venni, de egy kiállításszevezőnek ez belefér.

Persze alapos beszámolót a bemutatott hajókról nem tudok adni. Sajnos ezt nem olyantól kell kérdezni, mint én, aki egy standon vagyok. Onnan az ember nem mehet el túlzottan nyitvatartási időben, márpedig egy ilyen helyen volna mit megnézni. A kiállítók feltehetően kevesebbet látnak, mint, aki csak akár egynapos látogató. De bizonyosan mindent megtalálni, amit a hasonló rendezvényeken szokásos. A kiállítás honlapján elérhető a kiállítói lista.

A vitorlás hajók az 1-es csarnokban találhatók

Itt azért érződik, hogy a Salon Nautic elsősorban a francia piacnak szól és kisebb, mint a Boot Düsseldorf. A nagy hajóépítők közül a franciák vannak itt: bőséges a Benetéau, Jeanneau, Dufour kínálat, de például nem állítanak ki Bavariát, Hansét, és nem látni az elegáns nagy északi márkák közül egyet sem. Nincs Swan, Hallberg Rassy vagy Oyster sem. Alig találni brit hajót és a holland daysailerek sem versenyeznek itt a Toufinouval vagy a Wauquiez-vel. Az X-Yachts forgalmazó felállított egy elegáns kis standot, de csak képeken mutogatja a termékeit.

Vannak persze érdekességek, egy két újdonság, például az RM-nél. Vagy a Jeanneau Sun Fast 3300, amelynek vonzóan modern a formája, de közelebbről megnézve az Andrej Justin tervezésű, a Balatonon (például a Kékszalagon) már bizonyított Luka 30 OD minőségben és számos apró megoldásában jelenleg szerintem kenterbe veri.

Motoros felhozatal

A motorosok kínálata is sokkal szűkebb mint a Boot Düsseldorfon és a vitorlásokhoz hasonlóan azt tükrözi, mennyire nehéz lehet bekerülni a francia piacra a hazai gyártókkal versenyezve. Óriási a felfújható testű motorosok választéka, sokkal kevesebb a merevtestű hajó és alig látni többtestűt. Itt is a francia és más mediterrán országbeli gyártók dominálnak. A manapság egyre divatosabb trawlerekkel is csak egyetlen standon találkoztam. De persze megvallom, hogy a kiállítóként amúgy kevés szabadidőmet nem a motorosok és jet skik között töltöttem…

Íme egy kis galéria a Salon Nauticon kiállítottakról

Az 1-es csarnokban a hajók mellett egyéb kiállítók is bemutatkoznak

A Béneteau kiállítás

Béneteau stand

Bali katamaránok

A Fountaine Pajot katamaránok

egy darab Dragonfly képviseli a középes méretű többtestűeket

Kishajók vegyesen

Kishajók

Újdonság az RM 44

Nautitech katamaránok

Tofinou

Dufour hajók

Újdonság a Jeanneau sun Fast 3300

Klasszikus forma hajó a Cape Cod

Luka 30 OD kokpit

L30 OD stand

Selva stand. A kiállított motorosok java felfújható testű darabok

Emberes külmotorok

BWA motorosok

Brig stand

A vitorlások között az 1-es csarnokban van kiálítva ez a Linssen

Rhea trawlerek

1-es csarnok: előtérben vegyes felvágott, hátrébb a vitorlások

Mindezekkel együtt azt gondolom, ha netán Párizsba látogatna a napokban és elege van a sztrájkoló város közlekedéséből, akkor jusson el ide és töltse a napot inkább a hajók és felszerelések között! Egy napot bőséggel van mit nézelődni.

A kiállítás december 15-én vasárnapig lesz nyitva, naponta 10 órától este 7-ig. Kivétel péntek, amikor este 10-ig jöhetnek a látogatók. Az utolsó napon vasárnap viszont a zárás 18 órakor lesz.

A teljes árú napijegy 17 Euró, csoportos jegyvásárlóknak (10 fő felett) 10 Euró fejenként. Elvileg ingyen jöhetnek be azok, akik 2019-ben szereztek hajóvezetői engedélyt, de nem tudom, hogy ez nem-francia igazolvánnyal bírókra is vonatkozik-e.

A kiállítás angol nyelvű honlapja ITT érhető el.

Ruji