Vegyes csapatok, komoly versenyben

A Royal Ocean Racing Club által szervezett transzatlanti futam nem olyan amatőr verseny, sok túrahajóval, mint a november-decemberi Atlantic Rally for Cruisers. Ezen csak 28 hajó indult, köztük számos olyan többtestű és egytestű, akikkel a legnevesebb óceáni regattákon találkozunk és rendre a győztesek között szerepelnek. De persze a verseny több osztályban is folyik és akadnak ebben a jóval kisebb létszámú mezőnyben is kisebb túrahajók vagy éppen klasszikus szépségek.

A Royal Ocean Racing Club (RORC) a legpatinásabb brit klubok közé tartozik, bár az ő esetükben egy 1925-ben alakult egyesült ifjoncnak számít. Az RORC alapításakor nem kisebb versennyel lépett színre, mint a Fastnet Race, amelynek máig  is a fő rendezői. De sok más ismert regatta és vitorlás esemény is az ő “gyerekük”. A legismertebb közülük talán az 1957-től 2005-ig rendezett és a fénykorában komoly elismertséget kivívott Admiral’s Cup volt, amelyen hajós nemzetek csapatai versengtek egymással egységes előírások alapján épített offshore hajókkal.

A jelen transzatlanti futam elődjét 1974-ben rendezték, amikor egy Bermuda Race után nyugat keleti atlanti átkeléssel versenyeztették a hajókat haza Plymouthba. A mostani RORC Transatlantic Race 2014 óta létező verseny a Kanári-szigetek (Puerto Calero, Lanzarote), és a dél-karibi Grenada között.

RORC Transat – a rajt után közzétett videó

Száguldásba torkoló taktikus verseny

Januárban már gyakran mások a szelek az Atlanti-óceánon, mint egy-két hónappal korábban. Nem véletlen, hogy a legtöbb ilyen verseny az erős passzátszeles időszakban rajtol. Ám most januárban más volt a széltaktikai helyzet, mint a Transat Jacques Vabre vagy az ARC esetében. Utóbbival a pálya csaknem azonos. Kicsit északabbi pontról indulnak és kicsit délebbi a cél, de a fő versenyterület azonos.

Ez idén az első naptól teljesen nyilvánvaló volt. Az őszi, kora téli versenyeken egyértelműen erősen délre tartó útvonalat kell választani a hatékony és gyors átkeléshez. Az RORC Transat mezőnyének viszont olyan időjárási helyzettel kellett szembenézni, amely kizárta a délre tartó menetet.

Az anticiklon elzárta a délre vezető utat az RORC Transat mezőnye elől

Jó szélben rajtoltak, ám előttük nyugat és főleg dél felé a “nagy kék gödör”, egy magasnyomású anticiklon óriási szélcsendes területei zárták el az utat. Nem hiogy nyugatra, de sok hajó szinte teljesen északra indult a rajt után, hogy mielőbb elindulhassanak délnyugatra ennek a lassan délkelet felé húzódó anticiklonnak az északi oldalán. Amint beleértek a szélbe jó tempójú menet kezdődött Grenada felé, amit mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy az elsők, a MOD70-es trimaránok a rajt utáni hetedik napon, január 15-én nagy csata végén meg is érkeztek a célba.

Egyetlen hajó indult el dél felé, az Eugenia V., egyébként szép kétárbócos, öreg ketch. Az elsők befutásakor a Zöldfoki-szigetekig jutottak, lehet, hogy ki is kötnek, mert vastagon tökutolsók, de bizonyára nem is készültek tüzes vágtára.

Az Eugenia V. 1968-ban épült Olaszországban Philip Rhodes tervei alapján  –   Fotó: J. Mitchell

MOD70-esek szoros menete

Három ilyen gyors trimarán az utolsó pilllanatig heves küzdelemben, gyakran látótávolságban vitorlázva küzdött egymással. A Argo, a Maserati és a PowerPlay egymást váltogatva mindent beleadva száguldottak, az elviselhetőség határán hajtva a hajókat, amint az a következő videón még úgy is érződik, hogy az külső képet nem is mutat. Giovanni Soldini Maseratijának belső világáról kaphatunk a valóságot csak halványan tükröző képet:

Nem hiába hajtottak ennyire, végül a Giovanni Soldini vezette csapat a Maseratival ért elsőként Grenadába. 6 nap, 18 óra 51 perc és 41 másodperc alatt szelték át az Atlanti-óceánt. %0 perccel előzték meg a PowerPlay-t, Peter Cunningham hajóját, ahol a csapatot maga a 81 éves (!) tulajdonos hajtotta. Egyébként a csapat tagja Giles Scott, a kétszeres Finn dingi olimpiai bajnok, America”s Cup vitorlázó is. És kellett is hajtaniuk, hiszen az amerikai Jason Caroll hajóját, az Argót kevesebb, mint két órányival előzték meg, de tíz-húsz mérföldnyire a céltól ennél sokkal közelebb voltak egymáshoz.

A Maserati lett az abszolút első és a MOD70 osztály győztese  –   Fotó: J. Mitchell 

Az egytestű hajók között egy pillanatra sem fért kétség a 100 lábas szupermaxi, a már szinte minden nagy versenyt megnyert Comanche elsőségéhez. Mitch Booth vezetésével a célba érkezésük ma este (magyar idő szerint hajnalban) várható, de persze senki sem jár a közelükben. Hogyan is járhatna, hiszen a következő leggyorsabb hajók a dán La Trifork, valamint az I Love Poland mindjketten lényegesen kisebb és lassabb Volvo 70-esek, akik 300 és 600 mérfölddel lemaradva követik a Comanche-t.

Amúgy az abszolút negyedik helyen vitorlázva bő 250 mérfölddel előzik a francia Ultim’Emotion 2 Maxi trimaránt is (Antoine Rabaste), ami azért kellemetlen érzés lehet a többtestű csapatának…

A Comanche önmagával versenyzik, nincs hasonló nagyságú hajó a mezőnyben rajta kívül – Fotó: Shannon Falcone

Az Ultime’Emotion 2 jócskán az egytestű Comanche mögött vitorlázik…  –   Fotó: J. Mitchell

Kiesők

Ott volt a mezőnyben Alex Thomson is, aki Ken Howeryvel kettesben egy újonann vízre szált Gunboat 68-as katamaránnal indult. A Tosca nem olyan tisztán versenhajó, mint a MOD 70-es trimaránok, hanem a kényelemre is adtak a tervezésekor. Ám ebből a versenyből nem tudhatjuk meg, hogy mire képes ez a hajó és vele a nagy szólóvitorlázó, mert nagyon korán kiállni kényszerültek. A hajótestbe víz jutott. De nem ennek mennyisége miatt kellett az Azori-szigetek felé fordulniuk, hanem az tönkrevágta az elektromos rendszerüket.

Alex Thomson és Ken Howery kísérlete az új Toscával rövid életű volt –   Fotó: PKC Media

Másik nagy kieső az IRC 56-os Black Pearl, amelynek félúthoz közel eltört az árbóca. Önerőből bandukolnak visszafelé a Kanári-szigetekre.

A versenyben indultak négykezes, azaz kétszemélyes csapatok és van a mezőnyben néhány szép klasszikus hajó is, akik persze a mezőny végén vitorláznak. Rémy Gerin 65 lábas klasszikusa a Faiaoahe nem öreg hajó, de már kétszer kerülte a Horn-fokot is.

A négykezesek között versenyzik Rémy Gerin hajója a Faiaoahe klasszikus forma, nem öreg , 2006.ban épült, földkerülésre tervezve. Az előnyszámításos értékelésben lehet csak eredményes, az északi úton ők az utolsók  –   Fotó: J. Mitchell

Ruji

A verseny honlapja