SailGP 2022-2023 – Ausztrál triplázás

Vitorlázás

2023. május 10. Ruják István hajozas.hu

Megosztás:

Már megint Slingsbyék?

SailGP 2022-2023-as, harmadik szezonjának rövid összefoglalója: Kilenc F50-es katamaránban a legjobban fizetett profik, a vitorlás sport legsikeresebb arcai a csapatok élén, tizenegy verseny, általában öt-öt futammal és hármas döntővel, változatos szelekben, olykor 50 csomót közelítő tempóban – mindegy, végül úgyis az ausztrálok győznek!

Még azt sem lehet mondani, hogy bemázliztak volna, és nem is érdemelték meg. Ahogy az első vagy a második SailGP szezonban, úgy most is elsők lettek a versenyek összesített eredménylistáján, majd az utolsó, döntő eseményen San Franciscoban elverték a mezőnyt és elsőként jutottak az egymilllió dollár fődíjról döntő nagydöntő három hajója közé is. Ahogy szokták…

Két zseniális momentum egymillióért

A háromhajós Nagydöntőt pedig úgy kezdték, hogy a rajtnál előbb leiskolázták és csúful állva hagyták a négyszeres olimpiai bajnok Ben Ainslie által kormányzott brit egységet, majd alóluk még fel tudtak jönni a rajtlövésig a Peter Burling vezette, és egyébként tökéletesen indító, teljes sebességgel száguldó új-zélandiakkal majdnem egyvonalba, ám szélalatt éppen olyan pozícióba, amely biztosította a belső helyüket az első pályajelnél. Zseniális rajt volt, már ezért megérdemelték a milliót.

Innen végig fölényesen vezettek mindvégig. Tulajdonképpen mindenféle izgalomtól mentesen. Persze profi hajóvezetéssel, hajókezeléssel, higgadt taktikázással. Just another day in the office… Persze tipikus ausztrál kiejtéssel!

Australia SailGP Team Tom Slingsby vezetésével egy edzésen a Mubadala SailGP 3. szezon Nagydöntője előtt San Franciscóban, 2023. május 5-én – Fotó: Jed Jacobsohn / SailGP

Mígnem az utolsó cirkálószakaszon, döntő pillanatban hibáztak egyet.

Az utolsó előtti fordulójuk rosszul sikerült, és foiler katamarán kis híján leült alattuk a vízbe. Egy pillanatra féltempóra lassultak és csak egy láthatatlanul vékony légréteg a testek és a vízfelszín között, vagyis centik választották el őket attól, hogy az F50-esük teljesen megtorpanjon. Ám Slingsbynek volt annyi lélekjelenléte, hogy a hajót éppen a kellő mértékben ejtse, futtassa, miközben a csörlősök elborultan tekerve termelték az energiát, és a repülést szabályozó csapattag e két tevékenység által támogatottan éppen hogy víz felett tartotta, majd újra repülésbe emelhette a foilert. Közben a százméteres előnyük rohamosan fogyott a szél alatti oldalukon vágtató kiwikhez képest, akiket csak a fedélzeten lévő olimpiai és világbajnoki aranyak nyomhattak volna le úszó helyzetbe…

Slingsby elviselve a durván fogyatkozó előny lelki terhét képes volt pontosan annyit ejteni, hogy felgyorsuljanak, majd ezután szűken az ellenfél előtt és felett együtt kiviteleztek egy utolsó, immár tökéletes fordulót. Szárnyon maradva ezután Slingsbynek éppen annyi helye maradt, hogy a hajót keményen a kiwik elé, a vonalukba ejtve felgyorsuljon. Ott, a bója közelében ezt már szabályosan megtehette. Megmaradt a százból kevesebb, mint egy hajóhossznyi előnyük az utolsó félszeles célba vágtató szakasz előtt. De azzal, akkor már győztek is, mert az új-zélandiakat tehetetlen helyzetbe hozták.

Az utolsó gyorsuló száguldás és a célba huppanás már nem izgalom volt számukra, hanem csak a szép, tiszta katarzis, a triplázás, az újra és újra és harmadszor is megismételt végső győzelem tömény élvezete.