Jut eszembe

Az elmúlt héten 37 magyar optimistes versenyzett Palamósban 530 hajós mezőnyben! 12-13 éves lányok és fiúk, kőkemény szelekben és főleg komoly tengeri hullámzásban a 2,3 méter hosszú és 1.13 méter széles kis hajóikban. Erős szélben olykor borulva és rengeteget mericskézve a vizet, nagy harcban egymással. És közben iszonyúan jól érzik magukat. Öröm nézni.

Felnőtt hajós aggyal az ember azt gondolná, hogy milyen béna egy ilyen dobozszerű Optimist. Ha egy jó nagy fagombot csavarozunk az elejére, talán betolható a nagymama méretes komódjába fióknak.

És igen, jól gondolja, akit sért a fenti mondat, én vagyok a hülye. A felnőtt módra, csukott aggyal, a bevett sémáim szerint gondolkodó marha. Bárcsak egyedül lennék ezzel!

Amikor tíz évvel ezelőtt Vadnai Jonatán kinőtte az Optimistet és megkezdte laseres karrierjét, egy beszélgetésünk alkalmával mondtam neki, hogy na, végre egy hajó formájú hajóban ül. Féléve szállt ki az Optimistből, és még azévben Laser 4.7 Európa-bajnok lett. A kérdésemre, sőt kijelentésemre kicsit zavartan azt mondta, hogy hát ő igazából még mindig jobban szereti az Optimistet… Nem csak úgy mondta, okosan meg is indokolta.

Nem jó érzés azzal szembesülni, hogy előítéletesen gondolkodtam. Csekély mentségem, hogy én nem optimisteztem, akoriban még nem volt, amikor belefértem volna. Akárhogy is, de elszomorítóan kőagyú véleményt alkottam. Nem így kéne gondolkodni és sajnos nem csak az Optimistről beszélek.

A bizonyíték

Úgy kellene gondolkodnunk, ahogy azt svéd diákok tették az agyát fiatalon tartó tanárukkal együtt: 2017-ben kipróbálták, mire lehet képes egy OP modernizálva és megalkották a szárnyas verziót!

Ez nem azt jelenti, hogy az Optimistnek foileresnek kéne lenni! Távolról sem. Attól, hogy az OP is kiemelkedik a vízből, ha kell, azért még úgy jó, ahogy van! (Mellesleg az embereknek sem kéne azt lesniük, hogy mit csinál a másik és azt utánozni mindenáron…)

A szárnyaló Optimist azt mutatja meg, hogy mindenben és persze mindenkiben milyen hatalmas lehetőségek rejlenek, de sokkal inkább azt, hogy a világunkban mennyire egymásra épül, egymástól függ minden.

A lehetőségek óceánja

Ahogy egy sejtben az egész világ, az Optimistben is ott rejlik az AC75-ös vagy az IMOCA 60-as. Csak oda kell figyelni. Lebontani agyunkról az önmagunk, de főleg mások által rárakott és megkeményedett kérgeket. Nem kell ahhoz kvantumfizikusnak lenni, hogy a világban a lehetőségek végtelen óceánját lássuk, ami csak akkor létezik, amikor odanézünk. Ha odafigyelünk. A mező nélkülünk csak egy hullámzó massza.

Gémesi Jóka mesélte (a cikket az ő fotói dobják fel), hogy most Palamósban valamelyik ópésunk egy modern óceáni versenyhajóra azt mondta, olyan az orra, mint egy Optimisté! És ezt hallva megint csak azzal kell szembesülnöm, hogy túlságosan felnőttesen nézem a világot. Mert igaza van. A már belém nevelődött fáradt korlátaimmal nem látom meg, ami egy friss tekintetnek nyilvánvaló.

Ha az ember szeme és agya nem „nőne fel”, ha a felnőttek is képesek lennének olyan játékos lazasággal, tiszta nyitott aggyal és szemekkel járni-kelni, ahogy azt egy ópés gyermek, egy kamasz teszi, ha a tapasztalatainkból nem agyszűkítő falakat építenénk, ha a laza gondolkodást nem cserélnénk le arra, hogy miként vélekednek mások, és nem másoktól vennénk át a véleményünket, akkor sokkal szebb lenne a világ. Pontosabban messze előrébb járnánk, mint, ahol most tartunk. Hajózásban biztosan. Vagy másban is.

Ruji

Kapcsolódó

Jó szezonkezdet 520 hajós mezőnyben

Jól indul a magyar optimistesek 2022-es nemzetközi versenyszezonja