Vitorlázás
A 2023-ban a Hágában megrendezésre kerülő olimpiai kvalifikációs világbajnokság után a marsaille-i olimpiai tesztverseny az év legfontosabb vitorlás eseménye az olimpai osztályokban a Játékokon való részvételre hajtó versenyzőknek.
MI magyarok elsősorban az egyszemélyes Laser hajóosztályokban, vagyis a női ILCA 6 és férfi ILCA 7-ben vagyunk – volnánk – érdekeltek. Nem is akármilyen mértékben, hiszen Érdi Mári és Vadnai Jonatán nem pusztán olimpiai részvételre esélyes vitorlázók, hanem olyanok, akiket az érmes helyekre hajtók közé kell sorolni.

Vadnai Jonatán – Fotó: Thom Touw
Nem is az a legfontosabb, hogy adott pillanatban hányadikak, hiszen a versenyprogramjukat nem a ranglistán való minél jobb szereplés ideális feltételeihez igazítják. A lényeg az, hogy mindketten stabil tagjai a nemzetközi élmezőnynek. Olyan versenyzők, akik már bármikor elérhetnek dobogós helyezéseket, vagy győzhetnek, és senki nem lepődik meg, amikor sikerül.
Az olimpiai tesztverseny mindenkinek nagyon fontos próba. Igyekszenek mindent úgy lebonyolítani, megrendezni, ahogy majd 2024-ben az Olimpiai Játékokon is történni fog. Mindenki tapasztalatot gyűjt és vizsgázik. A rendezők és a versenyzők egyaránt.
Pontosan annyi hajó vehet részt mindegyik olimpiai kategóriában, ahogy azt a kvalifikációs előírások megszabják. A mezőnyök létszáma persze hajóosztályonként eltérő, de mind a 10 kategóriában nemzetenként egy-egy hajó indulhat. Mivel a kvalifikáció még nem kezdődött el, így túljelentkezés esetén a világranglista alapján sorolják be a benevezett versenyzőket. Márpedig a túljelentkezés garantált, az ILCA osztályokban biztosan.
Sajnos esetünkben jelenleg ez a kulcsszó. Így, múlt időben. Azok versenyezhetnek, akik teljesítették a nevezés feltételeit.
A versenyzők, az edzőik és a segítőik mindent elintézhetnek egy-egy versenyen való részvételhez. Ám az olimpiai tesztverseny nem ilyen. Arra a nevezéseket csakis az egyes országok nemzeti sportszövetségei küldhetik el. A nevezés pedig akkor lesz érvényes, ha a rendezők visszaigazolják, és a nevezők befizetik a megszabott nevezési díjat. Esetünkben ez a Magyar Vitorlás Szövetség.

Érdi Mári a Tokiói Olimpián – Fotó: Sailing Energy / World Sailing
Az eljárás: Az MVSz hivatalosan elküldi a World Sailingnek (lánykori nevén Nemzetközi Vitorlás Szövetség) a versenyzők nevezését, mire a World Sailing – természetesen elektronikus úton, hiszen ma már minden így történik – a nevezési díj befizetéséhez a számlát, amelynek alapján az MVSz átutalja a szükséges összeget.
Az első lépés megtörtént, Érdi és Vadnai felkerültek a hivatalos nevezési listára. A World Sailing ezután e-mailben elküldte a számlát, amely az MVSz-nél állítólag a spamben landolt. Senki nem kereste, senki nem utalta. A határidő lejárt, a magyar versenyzőket levették a nevezési listáról, miáltal másik nemzet vitorlázói kerültek be a megszabott résztvevői létszámba.
Érdi Mári olasz edzője szólt, hogy ő nem látja a magyarokat a listán. Állítólag ekkor az MVSz-ben már napok óta tudták, hogy baj van, és ment is egy levél a World Sailingnek. A versenyzőknek senki sem szólt.
Mári és Joni napokkal később tudták meg, hogy baj van. Azonnal mozgósították minden ismerősüket, kapcsolatukat, akik próbáltak, próbálnak is eredményt elérni, lehetőséget találni arra, hogy a jelenlegi két legjobb magyar vitorlás versenyző is indulhasson. Nincs sok esély a sikerre.
A World Sailingtől ugyan még nem jött meg a hivatalos negatív válasz, de jóindulattal is nehezen lehetne megoldást találni. Ha az ILCA osztályokban eggyel növelnék az engedélyezett részvevők létszámát – eltérve az olimpiai kvalifikációs feltételekben megszabottól -, azzal precedenst teremtenének és azonnal több nemzet reklamálna, például a többi hajóosztályban. Ezért nem fogják megtenni.
Az sem lehetséges, hogy a világranglistán jól álló két magyart mégis beengedjék a mezőnybe, mert ez esetben egy-egy olyan nemzet versenyzőjét kéne elutasítani, aki már megkapta az értesítést, hogy versenyezhet. Olyan vitorlázókat kéne elfogadás után mégis elutasítani, akinek a nemzeti sportszövetsége pontosan teljesítette a feladatát… Ehhez – jogosan – megint csak lenne néhány szava a többieknek.
Mármint az anyagi veszteségeken, a már kifizetett költségeken túl? Amelyekhez a szponzorokat, támogatókat sem a Vitorlás Szövetség, hanem ők maguk és közvetlen segítőik vagy az egyesületeik szerezték.
Naivan azt is gondolhatnánk, hogy nem nagy ügy, nincs nagy jelentősége egyetlen versenynek, ami nem is számít bele a kvalifikációba. Sajnos azonban ez nem csak egy verseny, hanem az idei egyik legfontosabb, hosszú távú hatásokkal.
Egy verseny, amelyen pontos képet alkothattak volna arról, hogy mi vár rájuk jövőre az Olimpián. Hogy fog pontosan kinézni egy futam, milyen stílusban dolgozik a rendezőség, a szél és a víz jellemzőiről nem is szólva. Utóbbiak persze edzésekkel is kiismerhetők, éppen csak éles versenyben százszor hatékonyabb. Hogy milyenek lesznek a körülmények, a kikötő, vagy a sajtóval való kapcsolat mikéntje, és millió más apróság, ami egészen más egy Olimpián, mint bármely egyéb versenyen. Ez nem csak nekik maguknak fontos, de ugyanez kell az edzőknek, a segítőknek is. Például Mári horvát trénere még nem vett részt Olimpián.
Egy versenyző életének, de legalább is az utolsó négy (most kivételesen három) évének legfontosabb megmérettetésén a világ legjobbjai között nüanszok, apró semmiségek döntenek. A tesztversenyen való részvétellel az ellenfelek lehet, hogy éppen egy olyan apróságban kerülnek előnybe, amely majd ott az Olimpián egy helyet vagy helyeket jelenthet a végeredményben. Hiszen milyen kis különbségen múlt, hogy a tokiói Éremfutammal Berecz Zsombor nem lett aranyérmes! Szuper volt az ezüst is, de az utolsó rövid befutószakaszon a mögötte történtek, ha csak egy kicsit másként alakulnak, ha Giles Scottnak azok az utolsó méterek nem jöttek volna olyan jól össze, mint, ahogy sikerült neki, akkor Zsombi olimpiai bajnok is lehetett volna. Megfoghatatlan apróságokon múlhat egy helyezésnyi különbség.

Berecz Zsombor olimpiai ezüstérme a magyar vitorlás sport eddigi legnagyobb sikere
Nemzetenként egy-egy indulóval, de csakis a legjobbak. Amely futamokon ezért minden kicsit más, mint a legnagyobb versenyeken, vébéken, ebéken, világkupa sorozaton. A rajt, a taktika, a körülmények. Egy világbajnokságon összességében erősebb a mezőny, mert a nemzetenként egy indulós szabály miatt néhány menő az Olimpiáról kimarad. De egy átlagos világbajnoki futamon még az arany csoportban is lehet, hogy kétszer annyian vannak a pályán, mint egy olimpiai futamon. Ez a fajta versenyzés sehol máshol nem gyakorolható, csakis Olimpián és valamelyest az olimpiai tesztversenyen.
Arról nem is szólva, hogy az olyan csúcsszínvonalú versenyzőknek, mint Érdi Mária vagy Vadnai Jonatán a felkészülése, a formaidőzítése nem egy ötletszerűen kialakított edzés és versenyrend, aminek bármely eleme veszteség nélkül kihagyható lenne, hanem nagyon komoly szakmai tudással és az adott versenyző egyéniségének megfelelően felépített folyamat. Ha ennek egy eleme így kiesik, az olyan (is lehet), mint, amikor valaki alól kirántják a szőnyeget. Borulhat minden.
Mindennek, a felkészülés, a megtervezett program egy ilyen fontos elemének kiesése óhatatlanul lelki megrázkódtatás. Az élsportban a sportpszichológia szerepe – egyénenként más-más módon – ma már döntő jelentőségű. Ráadásul egy ilyen versenyből való kimaradás, ilyen módon, mint ahogy velük most történik, olyan, mint ha valakit a saját társai támadnának hátba. Nem csak váratlan, de megdöbbentő. Amikor valaki olyan intenzitással, belső elszántsággal, teljes odaadással hajt – éveken át -, mint ők, akkor szembesülni a nemtörődömséggel nehezen feldolgozható rossz érzés.
Persze ebből a helyzetből ki lehet kászálódni. Akár megerősödve is, mert szerencsés esetben Mári vagy Joni olyan újabb, amolyan csakazértis motivációt, plusz erőt merít majd ebből az esetből, ami segíteni fog még jobb eredmény elérésében. 2019-ben Berecz Zsombor a világbajnoki címének megszerzése előtt tavasszal a kezét törte, és szétesett a szépen megtervezett felkészülése. Mégis ezután érte el az aranyérmet. Ez persze még inkább az ilyen ember saját érdeme, mert benne, bennük van meg az az energia, leleményesség és önformáló képesség, amivel a rosszat jóra változtatják. Amellyel az akadályból akár ugródeszkát is formálhatnak. Hiszen ettől lettek világklasszisok! Eddig is megtették sokszor.
Remélem ez utóbbi történik majd. De, amikor elérik a vágyott eredményt és övék lesz a dicsőség, akkor vajon mire fognak majd gondolni, ha bárki is a Vitorlás Szövetségből csillogó szemmel megy gratulálni, vagy az ő versenyzői nagyságukról nyilatkozik? Mennyire érezhetik majd őszintének a dícséretet? Én biztos arra gondolnék, persze mosolyogva, hogy komám, nem most kéne hízelegni, hanem akkor őszintén odafigyelve segíteni, amikor kellett volna.
Mert akkor lehet őszintén együtt örülni a sikernek, ha mindenki hozzáteszi a magáét, amikor hozzá teheti.
Ruji
Kövesd Instagram oldalunk a legfrissebb fotós tartalmakért!
Error: No feed found.
Please go to the Instagram Feed settings page to create a feed.