Vitorlázás
Végül is egy felvezető verseny volt, edzésnek, a felszerelések próbálgatására kiváló. Bizonyos, hogy egyik-másik futamon a csapatok nem hozták a lehetséges csúcssebességüket, vagy nem sütötték el a rajt előtti párviadalhoz kitalált legjobb húzásaikat. Próbálgathatták a vitorlákat és leginkább a foilokat. Például az American Magic bizonyosan ment úgy az egyik napon – nem volt titok, Tom Slingsby mondta a futam után a riporternek – hogy a jobb és a bal oldalon eltérő foilokat használtak a próba érdekében.
A csapatok lehetséges teljesítményéről sem szabad túlzottan határozott véleményt alkotni. Még akkor sem, ha a svájciak és a franciák egyértelműen többet hibáztak, mint a többiek. Elég arra emlékezni, hogy 2020 decemberében az akkori előkészületi versenyen a Prada Cupon a britek milyen lehangoló képet mutattak, majd a kihívók már éles selejtezősorozatán legázolva az ellenfeleket elsőként, magabiztosan jutottak a döntőbe (ahol aztán alulmaradtak az olaszokkal szemben).

A négyszeres olimpiaii bajnok Sir Ben Ainslie vezette britek ennél bizonyára többet tudnak
Mindenesetre most, ezen az felvezető versenyen a kupavédő új-zélandiak magabiztosnak és gyorsnak látszottak, viszont az olasz csapatot úgy győzték le a döntőben, hogy Bruniék három (!) büntetést is begyűjtöttek, mégis többször vezettek.
Egyébként a 4. versenynapon voltak először izgalmas futamok is – értsd előzés a rajt, vagy az első bója kerüléséig kialakult helyzethez képest. A döntő pedig a sorozat legérdekesebb párviadala lett. Bár ezzel nem mondanám azt, hogy egy hétköznapi gyerek Optimist futamon ne lehetne több érdekességet látni…
Az amerikaiak szép menettel elverték a már amúgy mindenképp az élen végző, biztos döntős kupavédő kiwiket. Azután az ITA – SUI meccsen az Alinghi nagyon ügyesen korai rajtra kényszerítette Spithilléket, ám ezután nem tudtak élni az ötszáz méteres előnyükkel, és az olaszok újabb büntetésével, mert addig hibázgattak a hajóvezetéssel és a fordulókkal, amíg ki nem kaptak.
Az utolsó selejtezőfutamon a francia-brit párviadalban a rajt előtt Delapierre-ék hibáztak, majd Ainslie csapata szúrta el senkitől sem zavartatva idő előtt a rajtvonalat. Így a franciák vezettek, de a második hátszeles szakaszon az INEOS Britannia visszavette az első helyet, és azután már ott kőröztek a célig.
A döntőt érdemes volt megnézni. Az eddigi legszorosabb és legváltozatosabb küzdelmet hozta. Jimmy Spithill a világ egyik legjobb match race rajtspecialistája, mégis sikerült a vonal alatti kavargásban jobb-balcsapáson útjogtalanul annyira közel menniük Burlingékhez, hogy büntetéssel (- 75 méter) kezdhessék a futamot. Ebből a hátrányból kétszer is felzárkóztak, és előztek is, ám ez minden alkalommal újabb büntetéseket hozó helyzetekkel járt, így végül az America’s Cup védője, az Emirates Team New Zealand gyűjtötte be magának a felvezető versenyen az első helyet.
Őszintén megvallom, hogy miközben csodálom azt az elképesztő műszaki színvonalat, amelyet a vitorlázás e csúcsversenyén a hajók bemutatnak, miközben büszke vagyok arra, hogy mindez a magyar Gömböc találmány nélkül nem tarthatna itt (Domokos Gábor és Várkonyi Péter, Budapesti Műszaki Egyetem), és valahol még szépnek és kecsesnek is látom a másfél lábon szárnyaló AC 75-ösöket (nem mindet, és nem bármilyen szögből nézve), ugyanakkor rendre az a kép tolul az agyamba, ahogy a gyerekeknek árusított kanyargós elektromos autóverseny-pályákon cikáznak a műanyag szerkezetek a kis autómodellek aljából a pálya közepén lévő vájúba nyúló áramszedőiken zümmögve.
Csinálni, művelni ezt a fajta hajózást nagyszerű élmény lehet – pláne azért a pénzért, amennyiért a fiúk a virtuálisan felfestett vízi stadionban ketreceznek –, ám mindezt nézni, ezeken a futamokon nézőkén izgulni… hát, őszintén megvallva, az nekem még nem megy. De majd figyelem a folytatást, és igyekszem fejlődni ezen a téren.
Kétségtelenül fontos, hogy a vitorlázás közvetíthető, és érthető legyen bárki számára, aki még sosem ült hajóban, annak is. Ez fontos a szponzoroknak, és az ilyen csúcsversenyzésen át a vitorlás sportba befolyó pénzek miatt. Éppen csak el vagyok kényeztetve, pontosabban már láttam sokkal-sokkal érdekesebb, izgalmasabb, és látványosabb megoldást is a közvetíthetőség felé vezető úton: A Star Sailors League futamait, ahol csapatmunkát, szép manővereket és főleg izgalmas taktikai harcokat, valódi, fizikai és szellemi vitorlás vetélkedést láthattam.
Amint az egésznapi két-három taktikai villanás sem kielégítő mennyiség a szellemi élvezethez. Na, meg annak is örültem volna, ha a célbafutás utáni belső felvételeken akár egy halvány félmosoly felvillanna e becsületes versenyző-iparosok bármelyikének a fizimiskáján. Talán azután, ha a kísérő motorosaikon keményen dolgozó mérnököktől megkapják az értékelő számsorokat, akkor már felderülhetnek az arcok… Addig viszont a képek alapján úgy hiszem, azt mormolják magukban, hogy „just another day in the office…” Az olimpiai és világbajnok bringások pedig a huszonötperces sprintelések közben az izgalmas karbonfalat és a bizonyára készenlétbe helyezett személyi vödröket nézve talán csak azt, hogy „van az a pénz, van az a pénz…”
Meglátjuk négy nap múlva, élesben hajtva mi változik!
Ruji
Augusztus 22-25. Előverseny
Augusztus 29- szeptember 8. LVC Selejtezőkörök (Round Robin)
Szeptember 14 – 19. LVC Elődöntők – 5 megnyert futamig
Szeptember 26 – Október 5. LVC Döntő – 7 megnyert futamig
Október 12 – 21. 37. America’s Cup match race döntő
Kísérő versenyek
Szeptember 17 – 26 Unicredit Ifi America’s Cup
Október 5 – 13. PUIG Női America’s Cup
Kövesd Instagram oldalunk a legfrissebb fotós tartalmakért!
Error: No feed found.
Please go to the Instagram Feed settings page to create a feed.