37. America’s Cup – Miért viheti vissza a Feneketlen Kannát Angliába az INEOS Britannia?

Vitorlázás

2024. szeptember 13. Ruják István hajozas.hu

Megosztás:

A britek ma választanak ellenfelet a holnap kezdődő elődöntőbe

Némi meglepetésre, az öt csapat közül az utolsó napon és az utolsó pillanatban a Sir Ben Ainslie vezette INEOS Britannia nyerte meg a Louis Vuitton Cup, a kihívok versenyének kétkörös selejtezőjét. Ma fogják bejelenteni, hogy kit választanak ellenfélnek az elődöntőben, ahol már a talpon maradt négy csapat két külön párviadal sorozatban dönti el a továbbjutás kérdését.

Miért tekinthető másmilyennek a brit hajó, és miért lehet komoly esélye arra, hogy a többi kihívót legyőzve lehetősége legyen megvívni az új-zélandi védőkkel az America’s Cupért? Miért lehet esélye arra, hogy ott is győzzön?

Unalmas, vagy rosszul nézem?

Sok vitorlázóval együtt magam is sokat fanyalgok azon, hogy az America’s Cupért versenyző AC 75-ösök versenye unalmas. A vízbe billenthető különleges foilokon, szárnyakon, irdatlan lábakon suhanó hatalmas egytestűek lenyűgözően látványosak, az emberi szellem csodái. Hiszen elképesztő, hogy milyen ötletes szerkezettel érik el, hogy a vitorlás hajó vízbe merülő, azzal érintkező, tehát súrlódva fékező része minél kisebb legyen, és az égbe nyúló szárnyakon, a vitorlázaton keletkező felhajtóerő hatékonyan érvényesülhessen.

Ám, amit látunk, jobban hasonlít a vízfelszínen cikázó őrült molnárkák násztáncára, mint vitorlás versenyre. Hiába keresem, várom, fürkészem a hagyományos, vízben úszó vitorlásokkal vívott futamokon tömegesen látható, vagy megélhető taktikai húzásokat, nagyobb és alig érzékelhető finom megoldásokat, a vízi sakk gyönyörű elemeit, vagy éppen a hajókezelés, a csapatmunka izgalmas szépségeit. Az egyiket javarészt elmossa, szükségtelenné teszi, illetve lehetőséget sem ad rá az irdatlan nagy tempó, és a ketrecbe zárt tekergés, a kis pálya, amit a nézőszám növelésének állandó igénye, a látványos és leegyszerűsített közvetíthetőség kényszerít a vitorlás sportra. Hiszen végül is minden jelenség lecsupaszítása után megérkezünk a gazdasági gyökerekhez, a profit szükségességéhez.

Apró trükkök, húzások: a minap majdnem felkiáltottam örömömben, amikor egy krajcban jobb-balcsapásos találkozóban azt láttam, hogy Ben Ainslie-ék útjogosan érkezve, a találkozásra számítva tompább szögre állva megfuttatják a hajót, ezzel megszabva az alájuk-eléjük forduló ellenfél lehetséges új irányát. Amíg ők a fordulóban lassultak, a britek visszaélesedve kellő magasságba kerültek, és gyönyörűen ellehetetlenítve a másik számára a biztos szél alatti helyzet (ziherelé…) kialakítását, elrohantak felettük. Ilyesmi egy hagyományos versenyen akad száz, itt csak elvétve.

Igen ám, de ez itt nem az a verseny, ahol a fő szempont annak kiválasztása, hogy ki az ügyesebb vitorlázó. Nem lehetőleg egyforma hajókkal futott regatta, ahol a technikai eszköz legyen többé-kevésbé azonos, és döntsön az emberi ügyesség, szaktudás, a képességek.

Az America’s Cup elsősorban a hajók, a tervezők és építők versengése

A cél annak kiderítése, hogy ki tud jobb, pontosabban gyorsabb és ezen a szinten kezelhetőbb vitorlákkal hajtott hajót építeni. A vitorlázók azért kellenek, mert ők mozgatják az eszközöket.

Ez persze csúf lebutítás, mert ugyanakkor e vízi csodák hatékony kezeléséhez, a nagy sebesség és a bonyolultság okán olyan nagytudású vitorlázók kellenek, mint az itt szereplők. A világ legjobbjai. Amitől a lehetséges mértékben, ha ritkán is, de mégis csak megjelennek szép vitorlás elemek. A rajt előtti párviadalokban, és itt-ott a futamokon.

Ha pedig ezt belátom és elfogadom, akkor másképp kezdem nézni a versenyt. Le kell tennem a vitorlás versenyzői szemüvegemet, vagy szemellenzőmet. Pontosabban az érzelmeimet.

Jé, így egészen más!

Miért a britek?

Na, ha pedig a technika a lényeg, de mégis versenyről van szó, akkor választanom kell egy csapatot, akiknek drukkolok. Az én esetemben ez nehezen lehetne a brit egység Sir Ben Ainslie-vel az élen. Vagy nehezen lehetne az INEOS Britannia, hiszen messze a legcsúfabb hajó az öt közül. Mégis már nekik drukkolok.

Hát, azt hiszen ez némi magyarázatra szorul.

Nem húzom, elárulom, miért remélem, hogy ezzel a hajóval a britek visszaszerzik a 173 évvel ezelőtt, 1851 augusztus 22-én elvesztett 100 Guinea Cup-ot, amelyből aztán az azt elnyerő America kupája verseny megszületett.

Mert ők azok, akik bátran új tervezői utat vállaltak, tehát nagyot kockáztatnak a mostani versenyzők között. Akik nem a bevált úton futnak az új-zélandiak után, hanem megpróbálnak átvágni a sűrűn, és így eléjük kerülni.

Ha csúf, lehet-e gyors?

Élő és általában igaz mondás a vitorlás hajókra vonatkozóan, hogy ami szép, az gyors is. Vajon igaz-e akkor is, ha az a vitorlás csak annyiban hajó, hogy egy-egy porcikája repülés közben még folyamatosan beleér a vízbe?

Az AC75-ösök második alkalommal versengenek az America’s Cupért. A 34. America’s Cup idején az új-zéladiak, és velük az olaszok is komoly előnnyel indultak. Kupavédőként és az első kihívóként ők találták ki a hajótípust, ők készítették el az osztályelőírást. A kiwik agyában született meg az egyébként fantasztikus elképzelés, így ők még az olaszok előtt is jártak. A többiek akkor kezdhettek gondolkodni, amikor a típus kötelező jellemzői ismertek lettek. Ez akár több évnyi előnyt is jelenthetett az új-zélandiak számára.

Ez azon versenyen meg is látszott, bebizonyosodott.

August 23, 2024. Louis Vuitton Preliminary Regatta, Race Day 2.

Eltelt pár év, és most a 37. America’s Cuphiz közeledve az előnyből talán még mindig van, hiszen mindenki úgy tartja, hogy az Emirates Team New Zealand hajója a legfejlettebb, feltehetően a leggyorsabb. Az olaszoké alapvetően hasonló alapelveken nyugszik. Kecses, elegáns, kifinomult. Éppen olyan, mint minden olasz alkotás, ha Peppinóék éppen igazán odafigyelnek rá, amikor készítik.

Szép az American Magic is, sőt, talán a legkecsesebb. Sok bennük a potenciál, kérdés hogy az idejük is elég-e arra, hogy a hajóban és a csapat tudásában meglévő hátrányaikat ledolgozzák. Kétlem. Attól tartok ehhez még Tom Slingsby is kevés.

A francia hajó is szép volt, és sok benne az önálló fejlesztés, tehát a jövőben majd egyszer esélyes lehet. De most már múlt időben kell róluk beszélni. A svájci Alinghi pedig még minden szempontból, ahajót és a csapatát tekintve is messze van attól, hogy beleszóljon a versengésbe.

A britek hajója ezzel szemben bűnronda

Brutálisan ormótlan a kecses ellenfelekéhez képest. Ám ez nekik évszázadokon át bejött, ha kellett csúf hajókkal, inkább praktikusan uralták a tengereket. Így talán hajlamosabbak bekanyarodni a célszerűség folyosójára, és nem téríti el őket a szépség csábítása. „Britain rules the waves.” Nekik ez a fontos.

A tervezőcsapatba átcsábították a Luna Rossa Prada Pirelli csapatból Martin Fischert, aki főszereplőként nagyon pontosan ismerhette az olasz utat, ugyanakkor hajótervezői munkáiban sosem volt rest letérni arról, ami biztosnak, könnyűnek látszott.

Az INEOS Britannia alpvetően más, bár ebből messziről csak az ormótlan forma látszik.

De, akkor mitől lehet gyorsabb?

Pontosabban mitől van esély rá, hogy gyorsabb legyen? Sok az eltérés az ellenfelek hajóhoz képest. Az INEOS Britannia súlypontja előrébb van, mint a vetélytársaké, és a legénység helye is előrébb látszik.

A foilok hátrébb vannak a többiekhez képest. Mindezek miatt a kormánynak nincs vagy sokkal kisebb az emelő szerepe, mint az ellenfelek hajóin. Sőt! Szakemberek feltételezése szerint a kormányon lévő trimlap az INEOS esetében lefelé húzza a hajó hátsó részét, szemben a többiekkel, amelyeken emelő hatást fejt ki. Ez egyébként a foil, a szárny visszaállító nyomatékát is kedvezően befolyásolja.

A brit hajón a kormány is előrébb van, mint a többieknél, így a súlyponthoz képest kevesebb emelőerőt produkál.

A hajó, akárhogy nézzük is, csúfabb a többinél. Ránézésre nehlézkességet, tehát lassúságott sugall. Különösen az orra hasasabb, bumfordibb. Hátrébb a hatalmas felületű szkeg viszi el a tekintetet. Ám a szkeg jóval a kormánylap előtt véget ér. Ennek következtében a kormánymechanika javát a fedélzet fölé kellett helyezni. Az ellenfelek hajóin sokkal kisebb rész nyúlik a dekk fölé, ami kevesebb légellenállást is jelent, Ez pedig fontos szempont, hiszen ezek a hajók 30-40 csomó, olykor az 50-et is elérve vagy megközelítve száguldanak a víz felett.

Az AC75-sökön persze a hajótest és a foilok, vagy a kormány formáján túl még millió és egy elem újszerű, különleges, és az egyes hajókon eltérő. Némelyik apróság nem is látható. Mint például a vitorlák behúzását és állítását, mozgatását szolgáló rendszerek. A helyükről most már el sem mozduló, sőt a hajóból ki sem látszó versenyzők.

A csapásonként szerepet váltó kormányosok. Vagy az újra visszatért, a hidraulikus rendszerek működtetéséhez energiát termelő bringások, és a hajóban való elhelyezkedésük.

És mennyi mindent még ennyire sem láthatunk!

A verseny tehát elsősorban technikai. Ha pedig ez igaz, akkor ezentúl nem is várok tőle mást, és ehhez illesztem az igényeimet. Tehát a fő szempont a műszaki csoda. Ezen belül a vállalkozó szellemet értékelem. Tehát most, kivételesen a briteknek drukkolok…

Ruji

A 37. America”s Cup versenyhez vezető PROGRAM

Louis Vuitton Cup – A kihívók selejtező versenye Barcelonában

Augusztus 22-25. Előverseny
Augusztus 29- szeptember 8. LVC Selejtezőkörök (Round Robin 1 és Round Robuin 2)
Szeptember 14 – 19. LVC Elődöntők – 5 megnyert futamig
Szeptember 26 – Október 5. LVC Döntő – 7 megnyert futamig