37. America’s Cup – Szünnap helyett negyedik futam – Amúgy a briteknek Litkey Árpádra kellett volna hallgatni…

Vitorlázás

2024. október 14. Ruják István hajozas.hu

Megosztás:

A harmadik futamot már a rajt előtti percben elbukta el a brit kihívó

Ugyanis az Emrates Team New Zealand gyors helyzetfelismeréssel hibába hajtotta az INEOS Britanniát, akik így büntetéssel, azaz 75 méter kötelező előnyadással kezdték a futamot.

Én ezúttal Litkey Farkast helyettesítettem a magyar nyelvű televíziós közvetítésben az M4 Sport adón, és csak részben ismertem fel azt a versenytaktikai helyzetet, amely a britek vesztét okozta. Pontosabban azt értelmeztem félre, hogy ki kezdeményezte a két hajó közötti éles helyzet kialakulását. Azért, mert – a britekhez hasonlóan – nem vettem észre azt a lehetőséget, amelyet korábban egy beszélgetésben nekem felvázolt a kérdés feltehetően legjobb magyar szakértője. Ő több alkalommal is az olaszoktól hiányolta az új-zélandiak által most alkalmazott megoldást a Louis Vuitton Kupa döntőjében.

Litkey Árpi a magyar Spithill

Legalább is, ha match race-ről, és különösen, ha a rajt előtti küzdelemről van szó, számomra itthon ennek a kérdésnek a leginkább hozzáértő szakembere Litkey Árpád. Árpi mindig kiváló versenyző volt – nem tehet róla szegény, Litkey Balázs fia, ilyen szélérzékeny, bója-megtaláló kromoszómákkal született, mint az összes rokona – ma pedig leginkább remek edző, aki az utánpótlás-nevelésben jeleskedik. Ismerem ezer éve, egyszer volt szerencsém vitorláztam is vele egy hajóban a Bol d’Oron.

Azóta kérdem bármiről, ami match race-szel kapcsolatos, amióta 2012-ben a Tihanyi Hajós Egylet versenyzőiből összerakott és felkészített egy csapatot – Földesi Péter, Doubravszky Bálint és Borsos Dániel –, akik életük első (!) párosversenyén rögtön U21 korosztályos Európa-bajnoki bronzérmesek lettek.

Árpival még a Louis Vuitton Kupa döntője során beszélgettünk az AC75-össel a nagy sebesség és szárnyalás miatt lecsökkent rajt előtti taktikai lehetőségekről, és ő azt tette szóvá, hogy miért nem fordulnak soha vissza az olaszok egy bizonyos helyzetben. Most már tudom, hogy akkor teljesen félreértetettem, mit ért ez alatt. Amíg az America’s Cup harmadik futamon Peter Burlingék szép látványosan be nem mutatták.

Én a képernyőt figyelve megértettem a szituációt, de tévesen úgy képzeltem – és szakkommentáltam a tévében ország-világnak – hogy a helyzetet a britek talán szándékosan provokálták, hogy hibába hajthassák az első két futamon a pályán vitorlázva rémisztően magabiztos, és akkor már 2-0-ra vezető kupavédőket. Megkövetem az engem hallgatókat, mert akkor, ott, nem ugrott be nekem, hogy Peter Burlingék villámgyors reagálással pontosan azt csinálják, amit Litkey Árpád elvárt volna az olaszoktól a Louis Vuitton Kupa döntő futamain.

Ahol egyébként Francesco Bruniék meglepően statikusan vitorláztak. Szinte sínautóként kanyarodva csaknem minden rajt előtti párviadalban ugyanazt a vonalat futották be. Talán ez altatta el kissé Ben Ainslie-éket a kiwik ellen az America’s Cup küzdelemben?

A brit kommentár és a futam utáni cikkekben a szaksajtó Burlingék reagálását némi negatív felhanggal agresszívnek minősítették. De hát a match race, a páros verseny, és különösen a rajt előtti párviadal erről szól! A hajók nem ütközhetnek össze, ezért a versenybírók ítélkeznek, tehát kéretik tudomásul venni, hogy ez egy olyan bokaszmeccs, ahol a zsűri dönti el, hogy a jobbegyenes betalált-e és, hogy mennyire fáj. De a játékosoknak ütni kell! Muszáj. Vagyis az utolsó pillanatig nagyon határozottan úgy menni, mintha ütközésig vinnék a dolgot, Ott aztán kitérnek, de addig is a versenybírók nehogy eltévesszék, hogy ők milyen nagyon érvényesíteni kívánták az útjogukat! Majd a hajók mozgása alapján eldöntik, hogy az a látványos „parasztlengő” pofon, vagy az éppen csak szurkálás betalált-e.

Itt agresszíven kell vitorlázni, és talán a rajt előtti harcban híresen képzett, ötletes és persze határozott Jimmy Spithillt valamiféle csapatmegegyezés korlátozhatta a Luna Rossában, hogy az utolsó futamokon olyan békésen tekeregtek a rajt előtt ahhoz képest, ahogy az ausztrál vitorlázó amúgy küzdeni szokott a versenynek ebben a szakaszában. Agresszíven.

Mi is történt?

Az INEOS Britannia léphetett be a rajtterületre 2 perc 10 másodperccel a rajt előtt balcsapáson, és az Emirates Team New Zealand 2 percnél jobbcsapáson. A britek természetesen igyekeztek a rajtterület jobb oldala felé (szél alól nézve). Az új-zélandiak a jobb oldali bójánál bevitorlázva ejtettek a britek felé, ám ahogy eddig mindig, a balcsapásos hajó sikeresen elvitorlázott az érkező jobbcsapásos előtt.

A britek ekkor azonnal nagyívű fordulóba kezdtek, feltehetően azért, hogy majd az ellenfelük mögé helyezkedhessenek. Ilyenkor az olaszok engedelmesen mindig hagyták is ezt, és azután a párviadal a rajtterület jobb oldalán zajlott, ahol a Luna Rossa mögé helyezkedő britek nagymértékben diktálhatták a helyzet alakulását.

Ám ezúttal Peter Burlingék rögtön felismerték azt a lehetőséget, amelyet korábban Litkey Árpi az olaszoktól hiányolt. A helyzet kulcsát, a jó megoldást!

Talán készültek is a lehetőségre, de az Emiretes Team New Zealand látva a britek visszaforduló manőverét azonnal elkezdte ugyanazt. Abban a pillanatban a britek már el is vesztették a harmadik futamot.

Ugyanis ezekkel a támaszlábas, foilerező óriásokkal nem lehet hirtelen a másik irányba fordulni, vagy egy elkezdett manővert hip-hopp megváltoztatni. Nem engedi a szigorúan pontos csapatmunka szükségessége, és a veszély, hogy hibázás esetén az óriási foiler kieshet a szárnyalásból és akkor levadászható magatahetetlen kacsaként úszik a vízen. Ben Ainslie-ék körbefordultak, és balcsapáson befejezve a nagy kört szembe találták magukat az okosan jobbcsapáson, tehát útjogosként feléjük vitorlázó új-zélandiakkal. Akik ráadásul a visszaforduló ívüket nagyon profi hajóvezetéssel a végén gyönyörűen szűkítették.

Az eset – részlet a közvetítésből

Itt már nem maradt esélye Ben Ainslie-nek és a balcsapáson kormányzó Dylan Fletchernek a kitérésre. Azonnal ejtettek, és menekültek, bár ha sikerül időben, még az ellenféltől kellő távolságban visszahalzolniuk jobbcsapásra, akkor is a rajtterület bal oldalára kényszerültek volna, amit, őket odazárva az új-zélandi csapat könyörtelenül kihasznált volna, és ugyanúgy nyerik a futamot.

Ben Ainslie csapatának egyetlen halvány esélye az volt, hogy ha a két hajó csak akkor ér egymás közvetlen közelébe – vagyis óvási távolságba – amikor a jobbcsapáson őket támadó és feléjük ejtő kiwik elől képesek úgy menekülni, hogy azok mire közel érnek – amikor a hajók köré a versenybírók számára virtuálisan húzott körvonalak egymásba érnek – már éppen kényszerűen visszahalzolnak balcsapásra. Akkor, szél alattiként már a brit hajó vált volna útjogossá. Ám erre az esély a nulla százalékot közelítő nagyságú, különösen, ha az ellenfél hajót Peter Burling és Nathan Outerridge kormányozza. A fenti ábrasoron látható, hogy ez a Britannia számára már kedvező helyzet az „ütközés” pillanatának másodpercében bekövetkezett, ám addigra már Burlingék a szituáció győztesei voltak.

A britek attól a pillanattól fogva, hogy az ellenfél szintén megkezdte a nagyívű visszafordulást, bizonyosan tudhatták, hogy végük. Hiszen ugyanezt egyszer sikeresen eljátszották az Alinghi csapattal még a kihívók selejtezői során. Tudhatták, hogy most ők lesznek a balekok…

Erősen halványuló brit remények

A teljes sorozatot tekintve az INEOS Britannia nagyon nehéz helyzetben van. Ennek legfőbb oka nem az, hogy a kupavédők már 3-0-ra vezetnek, és nem is az, hogy az eddig látott 8-12 csomós széltartományban kicsit talán krajcban gyorsabbak is. Hanem azért, mert a Burling-Outerridge csapat elképesztően magabiztos. Nem csak a hajóvezetésükben, a manővereik kivitelezésében, hanem mindeddig minden szél-, vagy versenytaktikai döntésükben is annak mutatkoztak.

Egyenlőre sehol egy rés, egy repedés, nem látszik gyenge pont az Emirates Team New Zealand teljesítményében, amit a kupára már oly régen és nagyon áhítozó brit csapat kihasználhatna.

Talán elküldöm nekik Litkey Árpád elérhetőségét, és akkor a legközelebbi America’s Cupig pótolhatják a hiányosságaikat…

Ruji

Az élő közvetítés a negyedik futamról 14 órakor kezdődik

A futamot ma magyar nyelven az M4 Sport adó közvetíti

Az egyik fél 7 győzelméig tartó 37. America’s Cup további versenynapjai: október 15. szünnap, október 16. (szerda), ismét 1 szünnap, majd október 18-tól 21-ig minden nap lehetnek futamok.

Az America’s Cup versenyek során 1870 óta 29 alkalommal győzött a kiíró Egyesült Államok csapata. Eddig négyszer örülhettek az új-zélandiak, kétszer a svájciak, és egyszer az ausztrálok, ám az ő 1983-as győzelmük különleges volt, mert azzal szakították meg az amerikaiak kezdetektől tartó 24-es veretlenségi sorozatát.

Kapcsolódó