Vitorlázás
Jaj, nem az új-zélandiaknak! Dehogy is. Mindannyiunknak, pontosabban minden vállalatvezetőnek, vagy akármekkora embercsoportot irányítóknak szerte a világon.
Reggel jutott az eszembe, hogy „befűzte az oktatófilmet”, de Isten ments, ez nem egy briteknek szurkoló valaki piszkálódó bosszantása a kiwikért szorítóknak.
Ben Ainslie nem csak a világ egyik legnagyobb vitorlás versenyzője, aki példamutató versenyszellemmel igyekszik felállni a gödörből, ahová az első három versenynapon került a csapatával. Szemben a többi kormányossal ő a teljes vállalkozás, az INEOS Britannia ügyvezető igazgatója is. Arról pedig, ahogy a szerdai két futamon látottak alapján legalább is kilépett ebből a gödörből, arról példát vehet a világon bárhol, bármilyen vállalkozás feje, bármilyen vezető.
Ezért érdemes America’s Cupot nézni!
Honnan indulhatott Sir Ben Ainslie gondolkodása hétfő délután, amikor zsinórban elvesztette a negyedik futamot azon a versenyen, amelyre több, mint kétszáz emberes vállalkozást vezetve tíz éve készül? Nyilván először is leszűrte a tanulságokat, megkereste a problémákat, a hátrányuk lényegét.

INEOS BRITANNIA, Ben Ainslie
A mért adatok alapján az INEOS Britannia a hajósebességet tekintve nincs hátrányban az Emirates Team New Zealandhez képest. A csúcssebessége, vagy egy hosszabb szakaszon mérve a VMG-t a relatív térnyerése olykor talán még jobb is. Mégis négyszer kikaptak a magabiztos, és szemre gyorsabb új-zélandiaktól.
Az elemzés azt mutatta, hogy a manőversebességük lassabb, főleg a krajcos fordulóikat tekintve. Többnyire kisebb szélszögön vitorlázásból kezdték a fordulóikat, ám azokból lassabb sebességgel és tompábban jöttek ki, mint az új-zélandiak, amivel 10-20-30 métereket veszítettek minden alkalommal. Ez önmagában elég a vereséghez, különösen ha az ellenfél taktikája extra fordulókra kényszeríti őket, ráadásul elzárja előlük a széltaktikailag előnyös lehetőségek egy részét.
Ráadásul a rajt előtti harcban – egy alkalommal súlyosan, büntetést is kapva – rendre alulmaradtak a kiwikkel szemben, mert nem tudták kellő gyorsasággal észlelni az ellenfél reakcióit, illetve rugalmasan változtatni a saját mozgásukon.
Harmadrészt a hajókból a közvetítésben is hallatszó belső kommunikáció az INEOS Britannia esetében sokkal zaklatottabb volt, mint az ellenfélnél, ráadásul leginkább Ainslie hangja dominált a társkormányos, a túloldalon ülő, így a pálya egyik felét onnan jobban látó Dylan Fletcherrel szemben.
Egy: Munka, edzés, módosítás a manőverek végrehajtásán. A hétfői szünnapon Sir Ben Ainslie nem adott pihenőt az embereinek. Ez nem csak a verseny-, vagy a kísérőhajókban ülőket érinti. Egy AC75-ös összerakása, felkészítése reggel 6 körül kezdődik, nyolc órával a rajt előtt.
A vízen – az ETNZ embereinek figyelő tekintete előtt – friss szélben folyamatosan manővereket gyakoroltak. Előbb fordulást és halzolást, feltehetően apróságokban módosított munkarendben. Ez alatt érthető például a fokk korábbi pillanatra időzített áthúzása, a árbócforgatás pillanatának módosítása, és persze a kigyorsítás közben a dinamikus vitorlaállítások esetleges átalakítása a korábbiakhoz képest. Meg persze számtalan egyebet is megtehettek, amiről kívülállóként fogalmunk sem lehet…
Kettő: Ezt követték a teljes körbefordulások, és nyolcasok gyakorlása. Egyrészt a rajt előtti harchoz bővítve a fegyvertárat, másrészt a belső kommunikáció átalakítását, finomítását, a feladatok esetleges átrendezését, mondjuk az ellenfél mozgására való pontosabb koncentráció és reagálás érdekében.
Három: Hajón belüli kommunikáció. Az előzőekben felsoroltakon túl, az ötödik-hatodik futamon észlelt hibák alapján Sir Ben Ainslie CEO a legfontosabbat is megtette: értékelte önmagát, és eszerint módosított. Az ötödik és a hatodik pre-start időszakban már feltűnően nyugodt, mondhatni higgadt, érzelemmentes hangok hallatszottak a brit hajóból, és folyamatosan Ainslie-vel egyenrangúan Dylan Fletcher hangja is. Mindketten a kellő pillanatban szerepet cserélve, az ellenfél mozgását pontosan közvetítve egymásnak, amihez gördülékeny döntéshozatal párosult.

INEOS BRITANNIA
Négy vereség után nem üvöltötte le „főnöki módon” senkinek a fejét, hanem felmérte, hogy ő miben hibázott, illetve mit kell átalakítani, átrendezni, és ebbe biztosan belevonta az érintetteket. Halkan és intelligensen. Persze ettől még pihenő helyett keményen meghajtotta magát és a csapatot is, akik ezt így teljes szívvel végig is csinálták vele.
Mindennek látványos eredményét láthattuk a szerdai futamokon. És mindezzel mindenkinek, a vitorlázáson túlmutató módon adott leckét a világ bármely vezetőjének a hatékonyságról, önismeretről és profizmusból. A másnapi eredmény pedig tovább növelhette a tekintélyét a beosztottai szemében.
Így értem, hogy „befűzte az oktatófilmet”. Pejoratív felhang nélkül.
Bár, őszintén! Magunk közt szólva, csak annak, akik a briteknek és ezzel Európának drukkolunk, halkan mondom, persze hogy befűzte Burlingéknek is… Igen, abban a jóleső kocsmai kiértékelős módon mondva is. Magunk között.
Az aznapi első futamon az új-zélandiak jöttek balról, balcsapáson a vonalra. Közepes-gyenge szélben, és trükkös, kissé keresztben jövő döghullámos vízen, amikor nagyon kell figyelni az AC75 szárnyon tartására.
Kicsit késve érkeztek, de a jobbcsapásos britek is, ami utalhatott szél gyengülésre is. Ilyenkor a jobbcsapásos, útjogos hajó keményen ejt a keresztbe elhaladó balcsapásos ellenfél felé, hátha sikerül kellően közel érve egy büntetést a nyakába akasztani. Ez persze most sem jött össze, de Peter Burlingéknek előlük menekülve kissé ejteniük kellett. Gyengülő szélben ettől nem gyorsul, hanem lassul egy normál hajó, de a foiler is.
Az adott helyzetben egyébként taktikai szempontból logikusan Peter Burling azt mondta Nathan Outerridge-nek, hagy halzolva a britek után fordulnak. Gondolom hátha sikerül őket a pálya bal oldala felé terelni és odazárni. Outerridge négy futamgyőzelem és az addig tapasztalt fölényük vezette magabiztosságával megerősítette Burling döntését. Majd túl kis sebességgel végezve a manővert a hajójuk egy oldalról kapott döghullám párban letoccsant a vízre, és kész, ezzel elvesztették a futamot. Mire újra képesek voltak a szárnyaikra emelkedni, a brit hajó másfél kilométeres előnnyel előttük száguldott.
Az új-zélandiak óriásit hibáztak, ám a britek sem egyszerűen a szerencsének köszönhették a győzelmüket. Nyilván némi túlzott kiwi önbizalomnak, de annak is, hogy a fenyegetésükkel ejtésre késztették, és így valamelyest lelassították az ellenfelet, mielőtt az a végzetesen hibás manőverbe kezdett volna. Azt is gyorsan észlelték, hogy Burlingék bajban vannak, és azonnal ejtették a hajójukat, hogy legalább kicsit megzavarják a kiwiknek amúgy is kevés szelet. Nem ők lökték le a kupavédők hajóját a szárnyáról, de a fuldokló homlokát, ha lehet egy kicsit lejjebb tuszkolták, be a víz alá, nehogy már levegőhöz jusson!
Ettől fogva Ben Ainslie-éknek a győzelemhez csak önmagukra, a saját szárnyon maradásukra kellett figyelni, amit a lassan frissülő szél is segített.
Ekkor, az előzőeknél frissebb, már bátran manőverezhető szélben ők érkeztek balcsapáson, így Burlingék léphettek fel támadóan.
Az INEOS Britannia jobb oldali rajtbója közelében luvbanm a negyedik futamon látott elhibázott esethez hasonlóan ismét nagyívű, körbefordulásra utaló fordulóba kezdett. Amint az ETNZ is ugyanúgy reagálva követte azt a menővert. Ám, amikor a kiwik láthatóan szűkebb körben fordultak, akkor a brit hajó a körét nagy S-é változtatva jobbra ívelt, majd balcsapáson a pálya jobb oldala felé menekült.
Burlingék becsületére legyen mondva ezt ők nagyon profin, azonnal érzékelve szintén visszaejtettek jobbra, majd szélalattiként közelítettek a Britannia felé. Egy alkalommal óvást is jeleztek, ám ehhez nem kerültek elég közel, és az online figyelő zsűri nem büntette meg a brit hajót.
Ben Ainslie-ék nagyon pontosan vezetve az AC75-ösüket sikeresen elég távol maradtak az ellenféltől, és amikor elérték a pálya szélén lévő védett sávot ott nyugodtan halzolhattak és luvolhattak fel a rajtvonal felé.
Burling és Outerridge ezt is pontosan reagálva a Britannia szélalatti oldalára álltak, és miközben mindketten a rajtvonal felé indultak, fennállt a lehetőség, hogy sikerülhet a briteket a bóján kívül a rajtvonal fölé kényszeríteniük, és akkor onnan előnnyel ejthettek volna vissza a rajtvonal mögé. Ám Ben Ainslie-ék nem hiába gyakoroltak a szünnapon.
Nem lassultak le a manőverek közben, sőt, a vonal felé szárnyalva egyre jobban gyorsultak, és ezért még a vonal előtt megkockáztathatták, hogy a hajójukat a kiwik szélfelőli oldalán megejtsék és felgyorsulva már úgy száguldjanak lejjebb az ellenfél elé, hogy az ha luvolna, akkor kicsúszna a két hajó közötti fedésből, ezért akkor, abban a helyzetben már nem tud útjogot érvényesíteni. Ezt a britek előreszáguldva gyönyörűen végre is hajtották, és ezzel megnyerték a rajtot.
Az America’s Cup és az előtte volt Louis Vuitton Kupa legszebb rajt előtti küzdelmét láthattuk, amelyben a britek mindent érvényesítettek, amit a szünnapi felkészüléssel javíthattak a korábbiakhoz képest.
A rajt utáni menet is tanulságos volt. Sir Ben Ainslie óvatos duhaj. Javítottak a fordulóikon, de hogy mennyire, abban nem lehetett halál biztos. Ezért előnyben csak ritkán „fogta” az ellenfelet, inkább a széltaktikára figyelve őrizte a pozícióját az ellenféllel szemben, takarékoskodva a nekik esetleg még mindig hátrányos fordulók számával.
Túlzás lenne ezt állítani, de az kétségtelen, hogy az INEOS Britannia visszajött a meccsbe. Technikailag is, de különösen taktikailag ezen a napon fordult egyet a kép. Végre magabiztos briteket láthattunk, és szokatlan módon hibázó és hibázgató új-zélandiakat. Akik persze így is szorossá tudták tenni a párharcot.
Még a befutó utáni nyilatkozat idején is látszott Peter Burling arcán a zavar, amit a britek mai teljesítménye kelthetett. (Vagy belemagyarázom és ez egy szurkolói meglátás, vágykép.)
De az biztos, hogy a britek talpra álltak. És még valami a pszihés oldalhoz: Burling és Outerridge, amint az új-zélandi vezetők is, jól ismerik Ben Ainslie-t, hiszen mindannyian voltak vele egy csapatban is. Tudják, hogy milyen elhivatott – anélkül nem lehet négy olimpiai aranyat nyerni –, és ezt megtapasztalhatták már sokszor ellenfélként is. Most pedig arra láthattak bizonyítékot, hogy az egész vállalkozást hogy irányítja. Hogy miként terjeszti ki a hatékony elhivatottságát az egész csapatra, villámgyors fejlődést elérve. Na, ez lehet ijesztő számukra!
Ettől még könnyen előfordulhat, hogy péntekre, a hetedik futamra ők is másképp jönnek ki, mint eddig, és újra a magabiztos és gyors új-zélandi csapatot látjuk majd. Ugyanis Peter Burling és Nathan Outerridge se ma jött le a falvédőről, amint Grant Dalton sem.
Az M4 Sporton pénteken 14 órától ismét Litkey Farkas segíti szakkomentátorként Vásárhelyi Tamást. Ez pedig jó előjel, mert ha Farki kommentál, olyankor mindig a britek győznek…
Ruji
Az egyik fél 7 győzelméig tartó 37. America’s Cup további versenynapjai: október 17. csütörtök szünnap, majd október 18-tól 21-ig minden nap lehetnek futamok.
Az America’s Cup versenyek során 1870 óta 29 alkalommal győzött a kiíró Egyesült Államok csapata. Eddig négyszer örülhettek az új-zélandiak, kétszer a svájciak, és egyszer az ausztrálok, ám az ő 1983-as győzelmük különleges volt, mert azzal szakították meg az amerikaiak kezdetektől tartó 24-es veretlenségi sorozatát.
Kövesd Instagram oldalunk a legfrissebb fotós tartalmakért!
Error: No feed found.
Please go to the Instagram Feed settings page to create a feed.