Tuss Miklós – 1938-2026 – Egy irigyelni valóan méltó teljes élet

Vitorlázás

2026. május 13. Ruják István hajozas.hu

Megosztás:

Ilyenkor szomorúak vagyunk, és fáj elfogadni a tényt: egy remek ember, barát, példakép és legenda felhúzta a kedvenc gennakerét és elhúzott távoli vizekre. Tegnap fél négykor.

Én az elmúlt évben többet voltam a közelében, mint régebben. Amikor hírét vettem súlyos betegségének, szóltam, hogy ha összekapja magát, akkor szívesen eljövök csapattagnak a Kékszalagra a családi B31-ese, a Hepp fedélzetére segítségnek Réka lánya mellé. Nem utolsó sorban ekkor már egy éve ott volt velük Radics János barátunk, aki egykor, közel negyven évvel ezelőtt mindkettőnk versenyzőtársa is volt még Solingban. Ő ráadásul mindenféle egészséget támogató ismerettel – amelyet fantasztikusan életvidám immár 94 éves édesanyjának személyisége igazol – segítette, és ha kell gondozta Miklóst, meg persze lelkileg támogatta Rékát, és örökké aggódó feleségét, társát, Mártit.

2025 Kékszalag

Elképesztő, hogy milyen jó hatással volt Miklósra a Kékszalag-menet, majd ugyanúgy ősszel a Szüreti Regatta részvételünk. A betegségét egyébként a rá jellemző eleganciával, a kellemetlenségeit leplező kitartással viselte és kezelte. Ha kell egy kép az értelmező szótárba az „úriember” szó legjobb, legtisztább megértéséhez, akkor oda való egy fotó Miklósról, amely készülhetett bármikor, bárhol, de leginkább egy kormánnyal a kezében.

Persze senki ne képzeljen valami karótnyelten peckeskedő arisztokratát! Elég volt belenézni a huncutul csillogó szemébe, és érthetővé váltak a róla mesélt imposztor-beütéses történetek, amelyekből itt, persze most egyet sem mesélek el…

Hogy én miként viszonyultam hozzá, milyennek láttam közelről? Ellenfélként, versenyzőtársként, talán mondhatom, hogy barátként, bármilyen – persze főleg műszaki – témákban a jótanácsok szerényen csendes nagytudású forrásaként? Már leírtam, és nemrégiben 88. születésnapja ünneplésekor meg is jelent a fő vitorlás hírportálokon „Kovászember” címmel.

Nem részesülünk többé a jelenlétében, de ha valakit, hát Őt, az életét ünnepelnünk kell! Örülni, sőt amúgy egészséges módon irigyelni!

Különleges, korát megelőző ötleteit halmozó saját tervezésű hajója a Lopakodó

Mi az, hogy teljes élet? Tessék, itt a példa! Mindig olyasmikkel foglalkozott, ami érdekelte, lekötötte, örömmel töltötte el. A vitorlás versenyzés és annak minden rétege a hajótervezést, építést, vagy bármilyen probléma mérnöki megoldását beleértve. Ehhez alapként és ha kell főszerepben a család, feleség, gyerek, rokonok. Szeretetteli, méltó élet.

Nyilván mindenki belefut fájó, kellemetlen pillanatokba, rossz érzésekbe, sértésekbe, kudarcokba. De azok nélkül ugyan mitől látszana, egyáltalán hogyan lehetne értékelhető az igaz öröm, a siker, az eredmény, és az emberi melegség. A stresszeit a legtöbbször vagány eleganciával dobta félre, és ha megszenvedte, azt hatékonyan leplezte. Mi köze hozzá másoknak, és minek mást szomorítani? Örömökben, sikerekben pedig bőven volt része.

1942-ben négyévesen a kormánynál édesapjával a Talizmánon.

Ha egy vitorlázó győz egy futamon, vagy megnyer egy versenyt, mindenki ünnepli, és kicsit irigyli. Tuss Miklós most milliónyi kis és nagy sikerrel a tarsolyában elandalgott egy másik pályára. A magyar vitorlás életben, az elmúlt bő hetven évben, amiben ő akárcsak egy lehelettel, akár láthatatlan hozzájárulóként, de még gyakrabban főszereplőként nem volt benne, az talán nem is létezett. Sőt! Édesapjával a Kékszalag egyik ötletadójával, rengeteg klasszikus balatoni hajó építtetőjével, az első magyar olimpiai vitorláscsapat tagjával Dr. Tuss Miklóssal kiterjesztve ez igaz a magyar vitorlássport teljes történetére az ezerkilencszáz-harmincas évektől máig.

Konkrétan említsek valami klassz dolgot? Hát, bármelyik lehet, amiben Tuss Miklós is benne volt. A felsorolás kötetekre rúgna.

2008-ban Masters Finn dingi versenyen

Ha valami bántotta, ha valami fájt neki, minden kisimult, amint hajóra szállt. A tavalyi Kékszalagra úgy indultunk el Almádiból, hogy előbb elszaladt a kórházba egy kis infúzióra. Majd egész kevés kabinban pihenéssel végig tolta a nagyon erősszeles menetet. Éppen benn volt, amikor a legnagyobb nyomással küszködtünk. Egy pillanatra lekukkantottam a lejárón át, hogyan bírja. Ha már így ráért, hát éppen békésen üldögélve beleolvasott a legfrissebb vitorlás magazinba, miközben az ő kis csapata össze-vissza dübörgött a fedélzeten a vitorlákat hol kurtítva, hol újra kibontva. Ugyan mire izgult volna? A legbiztosabb világában volt. Éppen otthon, mélyen a sajátjában, egy hajón, amelyen mindent és mindenkit jól felkészített. Így nyugodt az élet!

A legnagyobb bánata a többnyire éles félszeles menetekkel tarkított tókerülőn az volt, hogy nem használhattuk kedvenc, saját szabású óriási gennakerét. Visszafelé jövet Ábrahámhegy magasságában elrendelte a felhúzását. Először nem értettem, hogy miért. A szélszög a Cső felé menetben talán túl éles volt, a szélerő pedig vagy tíz csomóval erősebb annál, mint ami ennek a vitorlának igazán megfelelt volna. Aztán, miközben az orrdekken folyt a küzdelem a felhúzásáért egyszer csak rájöttem, hogy mindenképp szeretne még egy jó hosszú menetet azzal a csodagolyóval, ez egyik vitorla gyerekével.

Nem jött össze. Valami begabalyodott, valami összeakadt, és Réka vezérletével akárhogy is küszködött a csapat, nem lehetett felhúzni. Ha valamit bánok, hogy nem kaphatta meg, hát ezt! Később a Szüreti Regattán is aljaskodott a szélirány.

De a Kékszalagon kategóriagyőztes lett, élvezhette a Bajnokok vacsoráját, a legidősebb résztvevő díjat – amúgy minden idők legidősebb Kékszalag kormányosa is –, a díjkiosztót, a felé áradó szeretetet és tiszteletet, illetve Józsa Marciék a Fiftyvel kivitték a Speed Challange-re is. Bukósisakban a hálón kapaszkodva fülig ért a szája, pedig sosem volt az a harsányan vigyorgó típus.

Küzdött, küszködött méltósággal. 88 születésnapja után még aktívan hajtotta, hogy a Hepp egyes részei megújuljanak, mert a lánya kedvében járva tökéletes állapotban akarta tudni. Aztán egy nap, úgy két héttel ezelőtt az tűnt fel Rékának, hogy nem megy oda a hajóhoz ellenőrizni a munkálatok eredményét. Elfáradt. Akkor került kórházba.

Pár napja látogattam meg utoljára. Beszélgetés közben rendre el-elaludt. Amikor egyik alkalommal felébredt, megkérdeztem, hogy álmodik-e. Igen. Sokat.

És szépeket?

Nagyon szépeket, válaszolta, és csillogott a szeme.

Ruji

Kapcsolódó