A teszthajót terhelni kell

Kedden Balatonkenesére mentem, hogy a közelgő hajókiállítás (Balaton Boat Show, Kenese Marina-Port kikötő: szeptember 3-5.) előtt tesztelés céljából vitorlázhassak az ott is majd bemutatásra kerülő új Andrej Justin tervezésű, a Code Yachts által épített CODE 10-es hajóval.

Rövidesen közöljük a bemutatót is, de a tesztvitorlázás kalandosra sikeredett, így előbb arról mesélnék.

Próbavitorlázásra kész a Code 10 Kenesén

Kell egy fő, hozzáértő felelős

A hajónál a Code 10 mindenese Keller András várt. Aki ismeri őt, tudja jól, hogy milyen hangos beszédű, erőszakos ember… Bizonyára ezért fogott össze az érdekében 2011-ben a vitorlás társadalom, amikor rázuhant egy hatalmas vas műhelyajtó. A bajban segítendő a barátai (úgy nagyjából mindenki) az Évadnyitóra kitaláltak és meghirdettek egy különdíjat a kenesei bójához elsőként érkezőnek, amelyre bármilyen összeggel lehetett nevezni és az összegyűlt pénz ment a kórházban fekvő Andris költségeire. Azóta persze ettől még nagyképűbb, beképzeltebb és hangosabb lett a fickó. Olykor már négy lépésről is hallani, amit mond. Vagy javul a hallásom, ahogy öregszem?

Versenyzésre szerelt hajó – millió apróságra kell figyelni

Andris, aki mindenféle magyar bajnok, meg amúgy már nyert szóló tókerülőt is Code 8-assal, a kezdetektől a gyerekkel van és ellenőrzi, hogy minden porcikája rendben legyen. Ami azt jelenti, hogy ha lehet extrém körülmények között is, csapattal vagy egyedül, versenyben vagy csak simán nyüstölve, de próbálja a veretek, felszerelések helyének praktikusságát, illetve az égvilágon mindennek a működését.

Vagyis a Code 10 nem egyszerűen egy a tervezőasztalról érkezett rajz pontos megvalósítása

Bár Andrej Justin az átlag hajótervezőnél sokkal jobban tudja, hogy mi, hova való egy versenyzésre is használatos hajón (például Russell Coutts partnere volt az RC44-es megalkotásakor). De akkor is kellenek a vízi próbák, a praktikum erősítése, és a hibalehetőségek kiszűrése. Simon Tamásék a Code Yachtsnál ezt nem spórolták el.

Nem mentünk hiába, egy hibát mi is kiszűrtünk, talán éppen az utolsót.

Jó szélben

Amikor déltájt Kenesére értem a szél rendesen fújt odakint. Húszcsomós délnyugati, hosszában tavon, vagyis errefelé már kialakult hullámzással.

A legkisebb méretű, erre a szélre való fokk, azaz orrvitorla nem volt ott a hajón, éppen még a műhelyben szabatja feszesebbre a vonalait. Így kénytelenek voltunk a nagyobb, 110 %-os fokkal menni, míg a grószt két reffeléssel jelentősen csökkentett méretűre húztuk.

Sok fokk kevés grósszal – kényszerű alkalmi kombináció

Ez az orrvitorla-nagyvitorla párosításban kényszerűen aránytalan felület elosztás egy kicsit megnehezítette a tesztelést, legalább is krajcos, éles menetben. Átlagos módon behúzott vitorlákkal (plusz szél felé billentett tőkesúllyal és teljes uszonnyal) azt hittem a legendásan légirig klasszikus Tramontánában ülök, mert így ez a hajó is szél alá akart menni a pöffökben. Pláne, hogy mindössze mi ketten ültünk a dekken, vagyis jó esetben is csak 200 kilónyi visszaállító nyomatékot adtunk a dologhoz a szükséges bő duplája helyett. Sovány. Csak akkor keletkezett némi kormányerő és tudtam a frissülésekben valamelyest szél felé tolni a hajót, amikor a grósz-kocsit már kisszeles módra luvba, a szél felőli oldalra húztuk fel, a nagy génua tetejét pedig kinyitottuk, amennyire csak lehetett.

Már megint üt a Keller!

Küzdöttem rendesen a pöffökben, majd átadtam a kormányt Andrisnak. Na, most ez a vadember azonnal elkezdett két csomóval gyorsabban menni nálam!

Hát lehet ilyet kérem?! Hogy van ez? Jó, hogy az elmúlt húsz évben hozzá képest keveset vitorláztam, meg jól ismeri a hajót. Bla-bla!

Keller András a Code 10 kormánynál. Az annyi, mint plusz 2 csomó. Ez van.

Talán bizony nem lehet, nem érdemes egy az adott körülmények között éppen kényszerűen légirig hajót finnes-solingos módra a pöffben szél felé tolni, majd toccsanva lelassulni a meredek hullámokban? Oké. De akkor is!

Meg, hogy egy túlvitorlázott egységet ne próbáljak vízszintes állás felé vinni a kormányzással. Pláne, ha a testbe olyan remek stabilizátor él van belehúzva, ahogy Justin pajtás azt szokta.

Apropó test: A Code 10-esnek nincs modern módra levágva elől ferdére a fedélzete. Ilyen méretű hajónál az amúgy is inkább vevőcsábító divatforma. VOR 65-ösön az óceánon értem, de itt, ekkora hajón? Ám Andrej Justin nem kezdő, hanem a világ egyik legjobbja. Ez itt abból látszik, ahogy az okosan, finoman középről előre lefelé ívelt, ugyanakkor alig láthatóan domború dekk így is elképesztően jól elvezeti a fedélzetre csapó hullámokat.

Mert a Code 10 modern, gyors vitorlásként tudja a dolgát, nem bólogat, bukdácsol a hullámokon fel-le, hanem szépen, éppen annyira, amennyire kell, befúrja az orrát a vízbe, hogy az értékes légáramlás előre-hátra billegéssel ne törjön össze a vitorlákon, a profilokon, hanem egyenletes vagy a gyorsulással még fokozódó felhajtóerővel hatékonyan vigye a hajót. A dekkre jövő plusz víz, meg majd csak eltűnik.

El hát! Olyannyira, hogy már hosszú percek óta krajcoltunk, amikor egy kicsit jobban oldalról kapott hullámból körmös helyett végre kaptam egy fél vödör vizet hajóvezetést oktató szándékkal.

Éles menetben, a stabilizáló élre ültetve

Próbáltam becsülettel ráérezni az éppen megfelelő hajóvezetésre, de még mindig én voltam a lassabb. Jó, persze, amikor már hagytam a hajót megdőlve, stabilan az alsó élére ülve rohanni, akkor már lassan egy, talán másfél csomót lefaragtam a korábbi bénázós hátrányomból.

Bőszélben

Aztán leejtettünk, bő raumos menetre. Ott már érződött, hogy a nemrégiben újraméretezett kormánylap-pár milyen jól dolgozik. Huss! Elkezdtünk 12-14 csomóval vágtázni, pedig közben a szél gyengült és alig fújt ennél erősebben. Ez a tempó nem sok, tud ez a hajó jóval többet is. Na, de második reffre húzott grósszal és bőszeles vitorla nélkül, csak az ilyen irányba haladva már nem is olyan nagy fokkal… Hát az 15-16 csomós szélben nem is olyan rossz!

Élménynek, érzésre sem rossz, mert rettenetesen könnyen lehet a Code 10-est akárcsak egy-egy dinamikus kormánymozdulattal felültetni a hullámra és meglódulni. Nagyszerű ehhez az alakja és az egész cucc súlya kompletten is jóval két tonna alatt van.

Ebbe az irányba csusszanva már nem éreztem magam olyan lúzernek, mint korábban krajcban. Na, de menjünk ismét élesen a szél felé, hagy gyakoroljak! Hiszen még mindig én vagyok a lassabb…

Havária! Repülő karbonszilánkok, szétrobbanó kormány!

Á, dehogy! Csak láttam bulvár lapokban, hogy ma így kell elolvastatni egy cikket. Sőt! A címbe kellett volna írnom, igaz?

Éles jobbcsapásról fordulni készültünk. A szél újra 22 csomóval fújt. Hallottam egy fémes pattanást. Andris szerencsére éppen már függőlegesbe billentette a kílt, amikor az amúgy sem sok kormányerő megszűnt. A hajó önállósította magát és én mit sem tehettem. Szépen még szólhattam Andrisnak, hogy nem én vagyok a hülye, elment a kormány, nincs, kapaszkodjon! Kerestünk fogódzót, a hajó pedig stílusos önállósággal bemutatott egy leszúrt Rittbergert. Lehalzolt, át balcsapásra a grósz rátámaszkodott az előző csapáson behúzott beksztégre és szépen lefeküdtünk a vízre. Művészi kivitel fünf koma zííben…

Mire előkapartam magam, addigra Andris be is tekerte az orrvitorlát, a hajó szépen felegyenesedett, hogy könnyebb legyen lehúzni a grószt és már sütött is a nap.

Mondjuk a déli parttól, a sekély víztől nem voltunk messze. Aliga előtt. Vagyis első lépésként horgonyt dobtunk. De még így is szántottunk másfél csomóval. Szerencsére Andris nem hagyta, hogy valami lelkes versenyző kirakja a partra a második horgonyt. Azzal már megfékeztük az egységet.

Balaton Help

Telefon ide, telefon oda, senki nem ért rá eljönni értünk egy megfelelő motorossal. Márpedig a hajó épsége fontos, így aztán maradt a Vízimentő Szolgálat. Hívjuk Bagyó Sanyit!

Ja, akkor szépen kiírom, mielőtt megfeddne: Vízimentők Magyarországi Szakszolgálata!

Első kérdése: van a telefonotokon Balaton Help?

Nincsen, de itt vagyunk Aligától 250 fokos irányban, 1,2 mérföldnyire kikötőszájtól, a GPS koordinátáink pedig…

Nem kell! Balaton Helpet tessék letölteni és jelezni!

App letöltés egy perc – na, de miért nem volt ez már meg kihajózáskor? Milyen mély a hangja ennek a Sanyinak…Igenis, tanár úr kérem… – segítségkérő művelet egy másodperc, piros gomb megnyom és a Rupert máris jöhet nyílegyenesen hozzánk.

Ha sötét van, ha tök hülyék vagyunk és Badacsonynak nézzük a sóstói lapályt, akkor is. Nem kell hozzá használati utasítás, nem zavarja, ha pánik törne ki. Kis piros gomb megnyom, segítség jön gyorsan. Ennyi.

Valójában ez a történet mindenkinek hasznos lényege, tanulsága

Piros gomb és a Rupert vagy egy másik éjjel-nappal szolgálatban lévő sürgősségi mentőhajó, a legközelebbi már jön is.

Időközben megtaláltuk a hiba okát, egy a kormánylapok cseréjekor a központi kormánytengelybe szerelt csavar – talán anyaghibás – elszállt. Semmi nem tört, nem sérült, mindösszesen a fő kormánytengelyt hiába mozgattam a rúddal, szabadon forgott.

Amíg Andris kinn szerelt és a mentést szervezte, én elképzeltem, hogy vékony vagyok és atlétikusan rugalmas, tehát bekúsztam hátra a kormányokhoz. És lám! Tényleg megy ez. Igaz, nem én lettem slank, hanem rengeteg a hely ott is. Két kötelet a megfelelő pontokra kötve és a fedélzetre csörlőkre kivezetve egyenes állásba rögzítettem a kormányokat. Talán valamennyire mozgatni is lehetett volna, de nem kísérleteztünk.

Kenese felé Ruperttal

Hiszen addigra, semmi idő alatt megérkezett a mentőhajó és vontára fogott minket. Sanyitól kaptunk egy fékezőhorgonyt. Azt hátrakötöttük, így segítette egyenesben tartani a hajónkat és már mehetett is a vonta Kenesére vissza.

A kikötő bejáratánál Bagyó Sándorék a gumitestű, tehát kíméletesen hozzánk símuló mentőmotoros mellé húzták a csak egyenes haladásra képes hajónkat és bevittek minket a kikötő legmélyére egészen a Code 10-es  kiállítási helyére.

Kezdődhet a Balaton Boat Show!

Ruji

Kapcsolódó

Hajóbemutató – CODE 10 vitorlás ínyenceknek

A sportos napi vitorlázástól a Balatontól a nyílt tengeri versenyzésig mindenre alkalmas új, modern hajó a Code Yachts-tól.