Célban a Mini Transat győztesek

Vitorlázás

2019. november 16. Ruják István Christoph Breschi - Mini Transat

Megosztás:

Jambou szerint Beccaria a legjobb vitorlázó

Francois Jambou az első szakasz végén Gran Canarián csak másodikként ért célba a Mini Transat Proto osztályban, de 6 perc 22 másodperces hátránya egy transzatlanti versenyen elenyésző volt. A második, a hosszú szakaszon közel 13 órányival előzte meg az első szakaszon győztes Axel Trehint. November 14-én este ért elsőként Maritnique-re a versenyen összesen elrajtolt 87 versenyző közül.

Ambrogio Beccaria a Széria osztály fölényes győztese – fotó: Christoph Breschi / Mini Transat

A 22. Mini Transaton abszolút sorrendben harmadik helyen pedig nem egy Proto hajó, hanem a Széria osztály legjobbja az olasz Ambrogio Beccaria érkezett meg Martinique-re a Le Marin kikötő elé kitűzött célvonalra. Jambou és közte kevesebb, mint 24 óra különbség volt, holott a Széria hajók nehezebbek (nem karbon testű hajók) és a vitorlázatuk is kisebb.

Francois Jambou nagyra értékelte a Széria osztály győztesének teljesítményét: “Ambrogio lenyűgöző volt. Azt hiszem ő a legjobb vitorlázó, akit valaha láttam. A verseny szenzációja volt, ahogy az egyedi Protó hajókkal küzdött az első helyért, mintha nem is egy széria hajóval ment volna. Csak amikor gyengült a szél, akkor tudtam meglépni tőle az erősebb és könnyebb hajómmal. Nagyszerű, hogy a Mini Transat osztályelőírása ilyen remek. Ez jó az osztálynak és jó a sportnak.”

Protó – Széria

Az 1970-es évek végén Bob Salmon által nyílt tengeri szólóvitorlázásra fejlesztett Mini 6.50-es hajók tervezésében nagyon kevés a megkötés, így évek óta a vitorlázásban megjelenő újítások, ötletek fő laboratóriuma, tesztelési lehetősége. Ezt különösen jól kiszolgálja a negyvennegyedik éve megrendezett transzatlanti versenyük, amely nem csak jó próbalehetőség a hajóépítők és tervezők számára, de ezekre a próbálkozásokra szépen rá is irányítja a vitorlázók figyelmét. Itt próbálták először versenyfeltételek között a billenthető tőkesúlyt, a különféle formájú extra uszonyokat, a billenő wingárbócokat, különleges méretű spinnakerbummokat vagy a furán lekerekített hajóorrot, amely a mostani Miniknek is karakteres jellemzője. De természetesen a Minik építésénél tesztelnek és teszteltek ma is sok új építőanyagot.

De ha csak prototípusokkal, a legújabb fejlesztésű hajókkal lehetne Mini 6.50 versenyeken győzni, akkor csak egy szűk réteg művelné a vitorlázásnak ezt a válfaját. Az újoncok, a szűkebb költségvetéssel bírók a szériahajókkal vitorláznak. A Protókkal szemben ebben az osztályban számos korlátozás szolgálja a költségek féken tartását. A szériahajók csak üvegszálerősítésű műanyagból készülhetnek, alumínium árbóccal kell vitorlázzanak, a merülésük 1,6 méteresre korlátozott és tilos olyan anyagok használata, mint például a titánium, a karbonszál vagy az epoxi gyanta. Egy új 6.50-es forma pedig azzal válhat szériatípussá, ha legalább tíz darab elkészül belőle a felsorolt korlátozások figyelembe vételével.

Nemrégiben Magyarországon járt a ma már Class 40, sőt IMOCA 60-as tervezésig jutott francia hajótervező Sam Manuard, aki maga is nagyon sikeres Mini Transat versenyző volt húsz évvel ezelőtt és számos jó Proto fűződik a nevéhez. Ő mint érdekességet mondta a Mini Transat rajtja előtt, hogy a sikeres szériahajó típusok árai is az egekbe szöktek az elmúlt években az óriási kereslet miatt. Nagyon sokan szeretnének ehhez a versenyosztályhoz csatlakozni, és többségük, a már nem újonc, jól képzett szólóvitorlázók is inkább szériahajót vásárolnak. Ennek fő oka az, hogy egy prototípus megépítése sokkal költségesebb, ezzel szemben gyorsan vesztik el az értéküket a rohanva fejlődő ellenfelekkel szemben. Ugyanakkor a legjobb szériatípusok nem csak olcsóbbak – még most is -, de az értékük a nagy kereslet miatt nem csökken. Egy jó szériahajó pár év használat után is általában ugyanannyiért eladható, mint amennyiért a tulajdonosa vette.

A mostani Mini Transat versenyen ennek olyan érdekes hatása is volt, hogy Sam Manuard szerint jelenleg jobb vitorlázók alkotják a szériahajók élmezőnyét, mint akik a prototípusokkal versenyeznek. Ezt valamelyest igazolja Ambrogio Beccaria figyelmet felkeltően jó teljesítménye.

A verseny még tart

A Mini Transat la Boulangére versenyen rajthoz állt 87 versenyző közül 22-en vitorláztak egyedi fejlesztésű Mini 6.50-esekkel a Proto osztályban, míg 65-en indultak széria hajókkal. A versenyt eddig összesen kilencen adták fel. A még vitorlázó utolsó helyezett 900 tengeri mérföldnyire van a céltól.

Tehát az utolsó érkezéséig még akár 10-12 nap is eltelhet. Ám aki teljesít egy Mini Transatot, az győztes bármennyire maradjon is le az elsőktől. Vannak olyan kihívások, amelyek teljesítése mellett eltörpül az, hogy milyen gyorsan sikerült. Bármennyire közhelyesnek hangzik is, a Mini Transaton minden célba érő vitorlázó győztes, mert megvalósította egy álmát és képes volt túljutni olyan nehézségeken, amitől az emberek nagyon nagy többsége eleve visszaretten.

Ruji
Fotó: Christoph Breschi – Mini Transat

A verseny honlapja – Résztvevők – Nyomkövető és eredmények – Facebook