Szeptember 8-án a magyar „The Red/Team Quantum Hungary” Extreme 40-es katamarán Rauschenberger Miklós kormányzásával győzött a Garda-tavi 68. Centomiglia versenyen. A négy nagy európai tókerülőn természetesen a többtestűeknek kiírt Multicentót is megnyerte a fele magyar, fele olasz vitorlázókból alkotott csapat.

A győzelemről röviden már hírt adtunk a verseny napján. Most a kormányos mesél a verseny részleteiről. A vitorlás versenyzésben, hajóvezetésben kevésbé jártas olvasóinktól elnézést kérünk, de a beszélgetés helyenként talán túl szakmai. Azért remélem érdekes mindenkinek, hiszen egy ilyen gyors és nagy katamarán megvitorlázása nagyon különbözik a hagyományos egytestű vitorlások kezelésétől.

A The Red/Team Quantum Hungary már a Kékszalagon is kitűnően szerepelt csapatából Rauschenberger Miklós kormányos mellett ezúttal Litkey Balmaz és Pécsváradi Ákos  vitorlázott a Garda-tavon. Hozzájuk csatlakozott a rendező klub elnöke és testvére Lorenzo és Riccardo Tonini, illetve Roberto Benamati taktikusként. Lorenzo Tonini a Kékszalagon is részt vett, megélhette a szintén Extreme 40-est vitorlázó világsztár Roman Hagara legyőzését!

Roberto Benamati pedig különösen fontos láncszem egy garda-tavi győztes menetben, hiszen ő a tó és különösen a Centomiglia-történet egyik legendás alakja. Az 58 éves malcesinei versenyző a pályafutását finnesként kezdte, majd Star osztályban ért a csúcsra, amikor 1991-ben világbajnoki címet szerzett az akkor még olimpiai osztályban. Később több tókerülőt nyert a Garda-tavon a Raffica és a Principessa Liberákat kormányozva.

Magyar hajókon is többször ott volt taktikusként és így is újabb sikerek, győzelmek részese lett. A Raffica 2011-es Centomiglia abszolút győzelmekor ő segítette Király Zsoltot és a magyar csapatot taktikai tanácsaival. Rauschenberger Miklóssal is versenyzett Robertóval az oldalán a centón 2008-ban, még a Principessa Liberán, akkor a cél előtt nem sokkal elbukva lettek 2-ak. Most is sokat segített a győzelemben, amely neki összesen a kilencedik Cento elsősége.

Az idei pálya a leggyorsabbaknak, a liberáknak és a többtestűeknek sem terjedt ki a tó északi végére Riva és Torbole vizeire, állítólag a tó körüli két olasz tartomány közötti nézeteltérések miatt.

Így a versenypálya minden hajónak következő volt: Bogliaco (rajt) – Malcesine – Reamol-fok (Limone) – Castelletto di Brenzone –  Bogliaco (kapu) –  Desenzano – Bogliaco (cél). Ez 51 tengeri mérföld, vagyis 94,5 kilométer, kicsit kevesebb, mint kétharmad Kékszalag. Korábban előfordult, hogy a gyors hajók külön rajtoltak félórával később, most mindenki, 144 hajó együtt vágott neki a pályának.

Rauschenberger Miklóssal beszélgettem a versenyről:

• A rajtnál fújt a szokásos 20-25 csomós északi szél. Roberto azt kérte, hogy balcsapáson, a volnal közepén rajtoljunk, mert azonnal a keleti part felé akart nyitni a part alatt lévő lee bójához pedig még nem terjedt le a szél. Ez elég izzasztó helyzet volt, de sikeresen megvalósítottuk. A rajt ugye a Centón speciális. Van ugyan egy vonal, de fölötte megy el egy kapuhajó és annak a tükre mögött elhaladva kell indulni. Nem tudtam pontosan hol fog elmenni, de szerencsére ahogy szokott, jó messze ment a vonal fölött, így volt helyünk megvalósítani Roberto kérését.
• Az eredménylista szerint Limonénál a második helyen fordultatok az AC&E Sicurplanet 2 mögött, amit Matteo Ferraglia kormányzott.
• Igen, az a hajó is Extreme 40-es. Krajcban gyorsabbak is voltak. Ez azért van így, mert ők a „gyári” szettel mennek, mi pedig fejlesztettünk magunknak egy új vitorlát a Quantum Sails-el, ami a balatoni körülményekben optimális, nagyobb is, mint ez eredetei jócskán. Ezen kívül még a bójánál is megharcoltunk a bőszélre ejtésért, így ott sokat veszítettünk hozzájuk képest. Négy-öt kilométeres előnyre tettek szert.
• Miért volt nehéz a leejtés?
• Egy ilyen katamaránnal csak teljes gázzal hajtható végre a bőszélre ejtés. Persze egészen másképp kell csinálni, mint egytestűvel. Mondhatni fordítva. Nekünk az orrvitorlát kell eldobni az ejtéskor, a nagyvitorlára pedig nem szabad ráengedni, különben orra áll a katamarán. A nagyobb denevér a nagyvitorlánkon a teljes zártságot nem tette lehetővé, így a felső része ejtéskor gyakorlatilag az árboc csúcson ébredő nyomatékkal azonnal elkezdte letolni a hajó orrát a víz alá, ami persze akkor is előfordulhat, ha nincs elég sebességünk. A bójavonalat, vagyis a bójára fordulást a hosszú cirkálás végén Roberto diktálta. Az utolsó fordulót elég szűkre vette, forduló után azonnal kellett is volna ejtenünk, ezért, nem tudtunk futtatva felgyorsulni. Jó sebesség hiányában az első leejtésünk orra állásba fulladt.
• Az ilyesmi elég ijesztő érzés lehet.
• Tuajdonképpen az, de három év alatt már rendesen kiismertük a Redet, így nagyjából érzem mennyi tartalék van még a dologban, vagyis, hogy hol az orra állás vége. Az a baj, hogy ha lassan megyünk, leeséskor megfogja az orrát, az lemerül, a hajó előre ágaskodik, a kormány kiemelkedik a vízből és a lassuló katamaránt is a grósz szél felé forgatja. De aztán másodikra megindultunk és jó tempóval ejtettünk, így megoldottuk a dolgot. Így is fúrt, csak érezni lehetett, hogy a sebesség miatt elő fog jönni a hajó orra a víz alól. Csak távolságot vesztettünk, nem is keveset. Ráadásul a következő hátszeles, még mindig erősszeles menetre nem volt igazán megfelelő kicsi elővitorlánk, a 113 négyzetméteres reachert kellett használni, a 75-ös gennaker helyett, így ott nem volt ideális a sebességünk az ellenfelekhez képest.
• Ott volt a Kékszalagról is ismert Helge Sach egy Marström 32-essel. De őt kizárták. (Egyébként végül Rauschék mögött futott be.) Miért?
• Bogliaco-nál egy kapun kellett átvitorlázni, amit egy fehér és egy fekete bója jelölt. A víz felőli fekete jelet rosszul lehetett látni, ráadásul a közelében volt egy másik, szintén sötét színű bója. Az M32-es csapat ezt tévesztette el és nem mentek át a kapun. Azon a szakaszon megelőztek minket, láttuk, hogy pályát tévesztenek és nem korrigálnak, így velük már ezután nem törődtünk.
• A déli bójáig, Desenzanóig a másik olasz Extreme 40-es is elétek került.
• Igen, ők mindketten profin viszik a hajóikat és nagyon érzik a tavat is. Az egyikük, aki sokáig vezetett a versenyen állítólag abból él, hogy naponta fizetővendégeket visznek ki amolyan „katasztrófa turizmusra”, mert hát egy ekkora katamarán menete erős szélben, pláne egy laikusnak elég ijesztő. Mivel nagyon sokat vannak vízen, ki tudják hozni a maximumot a hajójukból és a tavat is nagyon ismerik. A Gardán a helyismeret sokkal többet számít, mint a Balatonon, mert vannak fix szelek, és magasak a hegyek, így vannak öblök és parti tereptárgyak, amelyek hatása megbízhatóan szinte mindig ugyanolyan.
• Állítólag Benamati szerint a Centomigliát délen kell megnyerni.
• Ebben van valami. A desenzanói bójánál harmadiknak fordultunk, még mindig északi szélben, az elsőhöz képest bő negyedóra hátrányban, a másodikhoz viszont közel. Itt jött aztán Benamati. Először nyugatabbra vitt minket kb 1km-el, majd vissza déli irányba, a Sirmione-i félsziget csücskének irányába, amivel sokat fogtunk az elsőn, a másikat pedig már előztük is.
• Aztán befordult a szél délire, ahogy szokott?
• Igen az északi gyengülni kezdett és abban a nagy, spéci reacherünkkel már sebességfölényünk is volt, szűkítettük a távolságot. Aztán az északi elállt és megjött a déli. Nem teljesen a szokásos irányból, az olaszok a hajón nem is nevezték orának, valami mást mondtak. Akkor mi már szinte az első nyakán voltunk, a harmadik hajó addigra Garda településnél leakadt. Mi úgy kaptuk meg az új szelet, hogy kellett még egy – bójairányt tekintve – teljesen negatív csapást húznunk, majdnem visszafelé Desenzano irányába. Ezt nehéz volt idegekkel bírni, de látszódott, hogy a nyugatias déli szél nem terjed, mi meg bele akartunk érni. Amikor beleértünk a szélbe, elkezdett a sebességünk felépülni, ők csaknem álltak, mi 12-17 csomóval rohantunk és így simán átvettük a vezetést. Utána a szél leterjedt, de már jó előnyünk volt, amit tartottunk. A németek jöttek fel a második helyre, de őket ugyebár diszkvalifikálták.
• A győztes egytestű Clandesteamet nem is láttátok?
• Az elején fújó 20-25 csomós északiban semmi esélyük nem volt a katamaránok ellen, utána pedig a gyenge szélbe érve már messze le voltak maradva. Mire célba értek, a mi hajónk már a parton volt és elkezdtük szétszedni.
• Nagyon gyorsan befutottatok, két perccel délután kettő után.
• Nem tudom, hogy ők miképp számítják a csúcsidőket, mert a Centomiglia pálya rengeteget változott csak az elmúlt tíz évben is, de azt mondták, hogy a mi 5 óra 32 perces menetünk a rekord jelenleg.
• A Kékszalagon is kihoztátok az Extreme 40-esből, amit lehetett, most megnyertétek az egyik nagy európai tókerülőt, ott is legyőzve a hasonló hajókkal vitorlázókat. Hogyan tovább?
• Még nem tudom. Annak idején azt beszéltük meg Attilával a tulajdonossal, hogy három évig hajtunk a Reddel, megtanuljuk a katamaránt, aztán meglátjuk hova jutunk és annak alapján döntjük el mi legyen ezután. Hát ide érkeztünk el most, majd leülünk és megbeszéljük a jövőt.

Ruji

A Centomiglia eredményei a verseny honlapján: http://www.centomiglia.it/regate-2018/
Fotók:
Címkép: Fabrizio Prandini
Alsó kép: Sailing Drone Team / Keszthelyi