A kalandor és a versenyző – Guirec Soudée és az Ultim MACSF

Vitorlázás

2026. március 29. Ruják István hajozas.hu

Megosztás:

Született kalandor

Ő az az ember, akinek gyerekkorunkban a jövőről álmodozva felnőttként önmagunkat képzeljük, csak aztán iskolába megyünk és rengeteg „okosságot” magunkba ágyazva ehelyett vaskos polgári ambíciókat hizlalunk. Ahhoz, hogy igazi álmodozó maradhasson talán sokat adott neki, hogy nem nagyvárosban, hanem egy kis szigeten, Yvinecben nőtt fel Franciaország Côtes d’Armor régiójában.

7 éves korában már egyedül horgászott egy kis csónakkal. 18 évesen pedig elhagyta Franciaországot, hogy biciklivel felfedezze Ausztráliát. Azt gondolta, majd körbetekeri az egész szigetet, de aztán kénytelen volt észrevenni, hogy Ausztrália kontinens, és 14-szer akkora, mint a hazája! Miután 2000 km-t kerekezett, munkát kellett találnia, ezért halász lett egy nagy rákhalász hajón. Miután visszatért Franciaországba, már volt elég pénze egy kissé rozsdás vitorlás hajóra, amellyel a sarkvidékeken keresztül körbehajózta a Földet…

Nem akármilyen társaságban: a tyúkjával, Monique-kal!

130 napot éltek túl együtt, távol a világtól: Önellátóak voltak a grönlandi jégtakarón és a sarkvidéki tájakon. Guirec olykor csak rizsen és Monique tojásain élt! 24 évesen ő lett a világ legfiatalabb vitorlázója, aki segítség nélkül egyedül átkelt a hosszú, sarkvidéki északnyugati átjárón.

Guierec és Monique, na, meg a hajójuk Grönlandon

Monique a földkerülő tyúk

Hazatérése után két évvel átevezett az Atlanti-óceánon, persze, hogy segítség nélkül, ráadásul Monique nélkül, aki inkább Yvinecben maradt, mert az evezős aprócska volt, és bármikor felborulhatott. 74 nap alatt jutott el a Kanári-szigetekről a Karib-térségbe, majd az Észak-Atlanti-óceánon át az Egyesült Államokból vissza Bretagne-ba. Eközben épphogy megúszta a hajótörést, de eközben elvesztette a szárazfölddel való kapcsolattartás minden lehetőségét. Időjárási információk nélkül is sikerült 107 végtelen nap után és 14 kilóval könnyebben elérnie Bretagne-t!

A küszködés nem rogyasztotta meg, de ekkor szintet lépett, hiszen rájött, hogy széllel haladni okosabb megoldás. Ezért 2022-ben az evezésről a vitorlásversenyzésre váltott!

Kalandorból egycsapásra csúscsversenyző

Ám, ennek mértéke sem volt hétköznapi. Olyat tett, mintha egy tricikliről Forma–1-es autóra váltott volna. Soha nem volt korábban vitorlás versenyző, mégis azonnal egy IMOCA 60-assal kezdett hajtani. Nem is akármilyen célért!

Sosem volt versenyző, azonnal IMOCA 60-assal kezdte, és nagyszerűen ment a Vendée Globe-on

Magabiztosan teljesítette a kvalifikációt, így 2024 novemberében indulhatott a 10. Vendée Globe negyvenhajós mezőnyében. A földkerülőn egy az él- és a középmezőnybe tartozó ellenfelekénél jóval idősebb és lassabb hajóval nagyon bátran és ötletesen vitorlázva – ezt ugyebár nem mondhatja el magáról minden a Vendée Globe-on elrajtolt vitorlázó – a földkerülést 89 és fél nap alatt a 23. helyen célba érve teljesítette. Szuper!

Na, de mi lehetne nehezebb, mint a Vendée Globe?

Nos…ugyanaz a pálya, csak az ellenkező irányba! Csúcsidőre törve, olyan hajóval, amilyennel korábban senki sem próbálta. Olyannal, ami nem erre, nem az uralkodó szelekkel és áramlatokkal szembe vitorlázásra lett építve. Amellyel bizonyosan gyors lehet a földkerülés, ám a vállalkozás várható végkimenetele finoman szólva is kétséges. Ehhez a kalandhoz találta meg a 31 méter hosszú óceáni trimaránt.

Fel nyugatra!

Guirec Soudée teljesítette ezt a maga elé tűzött cél. Mint eddig mindet. Ráadásul volt képe az egészet javarészt iszonyúan élvezni is. Sok kemény pillanatot élt állt az útján, de az biztos, hogy eközben egyszer sem lépett senki lábára a villamoson munkába menet.

Guirec Soudée 33 éves

Már annyi mindent megélt ennyi idő alatt, hogy most bajban lehet, mi legyen a következő program. Nem féltem. Ki fogja találni!

Egy hebrencs kalandorhoz sikeres, megfontolt, koros hajó való

Guirec a kelet-nyugati szóló földkerüléshez egy különleges, nagy és gyors ám erre az útvonalra nem igazán alkalmas hajót választott. Legalább is ez 2022-ben bebizonyosodott Romain Pilliard és Alex Pella Horn-foknál kudarcba fulladt csúcskísérlete során.

A Soudée által választott 34 méter hosszú 100 lábas, most éppen Ultim MACSF néven újabb csúcsot elért trimarán minden idők egyik legsikeresebb versenyhajója. Az eredményeit persze úgy kell összegereblyézni, mert – ilyen a modern versenyhajók sorsa – folyton átépítették, átkeresztelték, és az aktuális szponzornéven versenyezve a tulajdonosai általában keveset beszélnek a más támogatói neveken elért sikereiről.

Csapatos földkerülő, majd szóló földkerülő rekorder. Emellett transzatlanti csúcsidőt, legjobb 24 órás menetet is produkált, és még győzött számos nagy versenyen. Nagy nevek vitorlázták, akik mind szerepelnek a dicsőséglistákon, miközben ő szép csendesen ring a vízen, és vár – na, most meg kivel kell mindenkinél gyorsabban száguldanom? Huszonötéves hajó, nem gyerek. A kora persze úgy értendő, mint számtalan hollywoodi filmsztáré: egyes részeiben ilyen idős, a többit átszabták…

A Ultim MACSF hajó története

Geronimo, Sodebo, Actual Leader, Mieux, Adagio, Ultim MACSF

Szinte lehetetlen összefoglalni, mert ez nem egy olyan hajó, amit valamikor megépítettek, és aztán alakítottak rajta. Egyes források 2014-es építési évet tüntetnek fel, de valójában ennél is idősebb, mert abban az évben több hajóból összeszedett elemekből épült. Ám ezek nagyon jelentős elemek, így kimondható, hogy az Ultim MACSF negyedszázada, 2001-ben született.

Geronimo 2004-ben a leggyorsabb földkerülő volt, a Jules Verne Trophy győztese Olivier de Kersuason csapatával

Fő szerkezeti elemei, beleértve a kereszttartókat és a külső testeket, de részben a főtest is a 2001-ben vízre bocsátott Geronimo trimaránból származnak, amely 2004-ben Olivier de Kersauson csapatával 63 nap, 13 óra, 59 perces földkerüléssel a Jules Verne Kupa győztese, vagyis akkoriban a leggyorsabb földkerülő vitorlás volt.

Miután De Kersuason eladta Geronimót, 2013-ban a vannes-i Multiplast hajógyárban a VPLP cég tervei alapján 14 hónapnyi munkával teljesen átalakították. A főtestét három méterrel rövidítették a Geronimo-hoz képest, új, 35 méteres árbocot szereltek fel, amely a 2010-ben földkerülő rekorder Groupama 3-on lévőnek a mintájára épült.

A külső testeket tartó karok megmaradtak, de megerősítették őket, hogy nagyobb terhelést is elbírjanak. A külső testeken lévő uszonyok és a kormánylapátok a 2010-es America’s Cup győztes Oracle Racing USA17 trimaránjából származnak. Ezen kívül a testek orr részeit is átépítették, hogy kedvezőbb legyen a vízáramlás a fedélzet felé a hullámokon.

Újratervezett minimalista pilótafülkével és a 6 m²-es kabinmérettel mindent leegyszerűsítettek, hogy a lehető legkönnyebb maradjon. A hajó ekkor a Sodebo Ultim nevet kapta és ezután évekig Thomas Coville-t szolgálta, aki hol csapatban, hol egyedül vitorlázva hódított vele. Új formájában a vízre bocsátására 2014. május 19-én került sor.

Teljesítmény

2014-ben, a Route du Rhum előtt, egy edzés során a trimarán 43 csomós végsebességet ért el 25 csomós szélben. Thomas Coville mondta akkoriban: „A legnagyobb veszély a felborulás. Én nagyon magabiztos vagyok, de egy ilyen gépen vitorlázva állandóan óvatosnak, és nagyon előrelátónak kell lenni, mert ha itt megindul egy kedvezőtlen folyamat, az kívülről nézve akármennyire is lassan alakulónak látszik, egy ponton túl megállíthatatlan.”

A Sodebo Ultim 2014-ben Thomas Coville-lel. A testek orrát átszabták, hogy kisebb ellenállással szeljék a hullámokat, mint a Geronimón

Versenytörténet

Geronimóként harmadik nekifutásra hódította el a Jues Verne Trophyt. Előtte 2003-ban körbeért, de csúcsidőn kívül, 2004-ben viszont vitorlaszakadás miatt nem sokkal az indulás után vissza kellett fordulnia. Ezt követte a csúcsmenet.

Az első nagy átalakítása után már Sodebo Ultim néven vitorlázott. 2014-ben, az első versenyén, a Route du Rhum során a verseny első estéjén egy teherhajóval ütközött. A jobb oldali úszó eleje leszakadt.

Újjáépítették, és 2015-ben második lett a Transat Jacques-Vabre tramszatlantin François Gabart trimaránja, a Macif mögött.

Ugyanaz évben május 11-én Thomas Coville megdöntötte vele a vitorlás 24 órás távolsági rekordot: 714 mérföldet tett meg 29,75 csomós átlagsebességgel. Coville lett az első vitorlázó, aki egynapos menetben átlépte a 700 mérföldes határt.

2016-ban, transzatlanti versenyen Coville ismét kikapott François Gabarttól, ám rövidesen jött a nagy siker. Az év végén Brestből indult, hogy szóló földkerülő rekordot érjen el, melyet akkoriban Francis Joyon tartott 57 és fél napos idővel. A Sodebo Ultim fedélzetén Coville lett az első vitorlázó, aki kevesebb mint 50 nap (49 nap, 3 óra, 4 perc, 28 másodperc) alatt teljesítette a szólóvitorlás földkerülést.

Ráadásul 2017 júliusában Thomas Coville elhódította Joyontól az Észak-Atlanti-óceán átszelésének nyugatról keletre vitorlázott rekordját is, amelyet francia ellenfele alig három nappal korábban állított fel. Coville 15 óra, 45 percet javított a csúcsidőn, és 4 nap, 11 óra, 10 perc, 24 másodperces menetővel ő lett az első vitorlázó, aki megdöntötte az ötnapos határt.

Novemberben Thomas Coville és Jean-Luc Nélias megnyerték a 2017-es Transat Jacques-Vabre versenyt, megdöntve a Le Havre-Salvador de Bahia útvonalon a verseny rekordját 7 nap, 22 óra, 7 perc és 27 másodperc alatt téve meg a déli féltekére vezető transzatlanti utat. Ezután Thomas Coville új trimarán építésébe kezdett, így a régi hajó újabb neveken bukkant fel az Ultim versenyeken.

2019-ben a trimarán már Actual Leader néven 3. helyen végzett a Brest Atlantiques-on, Yves Le Blevec és Alex Pella, valamint Ronan Gladu révén.

Actual Leader néven 2019-ben

2022-ben már Mieux néven versenyzett, majd 2024-ben Adagio lett, de az időközben újabb, modernebb hajókkal bővült Ultim mezőnyben már nem érhetett el komoly eredményt.

2025-ben jelentette be Guirec Soudée, hogy tervei szerint az Ultim MACSF névre átkeresztelt jó öreg trimarán segítségével szóló földkerülő világcsúcsot állít fel az uralkodó szelekkel és áramlatokkal szembe vitorlázva, szólóban és többtestű hajóban is. Ilyen teljesítményt még soha nem sikerült elérni többtestű hajóval, az egytestű rekord pedig 2004 óta Jean-Luc Van Den Heede-é volt 122 nap, 14 óra, 3 perccel.