Győzött az olasz csapat, mehetnek az America’s Cupért

Vitorlázás

2021. február 21. Ruják István hajozas.hu

Megosztás:

Az időjárás is a Luna Rossának kedvezett

Új-Zéland időjárását ezekben a napokban egy anticiklon uralta. A folyamatosan kelet felé húzódó magasnyomású időjárási rendszer így a ma egyenletes, 9-12 csomós szelet biztosított a Prada Cup döntő negyedik versenynapjára, amely végül az utolsó lett. Mindenki tudta – a versenyzők a legjobban –, hogy az olasz hajónak ebben a széltartományban némi sebességfölénye van. Három versenynap után nekik már csak két futamelsőség hiányzott a végső győzelemhez, a briteknek még hat.

Sebességfölény + a fentiek tudatában lélektani fölény = nehezen legyőzhető fő esélyes. Ezzel az egyszerű képlettel Sir Ben Ainslie-ék is tisztában voltak és mivel az időjárás sem segített nekik némileg erősebb széllel, tehát nehéz szívvel kezdhették a napot. Természetesen nem adták fel, küzdöttek becsülettel, de hiába.

A rajtoknál helytálltak, de aztán a Luna Rossa egyértelmű sebességfölényével mindkét futamon simán eléjük került és attól kezdve csak távolodott. 7-1-es eredménnyel megszerezték a jogot az America’s Cup részvételre.

Videó összefoglaló a Prada Cup döntő negyedik, utolsó versenynapjáról

A teljes versenynap közvetítése az ezt tartalmazó cikküknél nézhető vissza ITT.

Az olaszok hetedik, a Luna Rossa hatodik America’s Cup kampánya

Közel négy évvel ezelőtt a Prada Pirelli csapat lett a 35. America’s Cup alap kihívó csapata, a Challanger of Record, aki elsőként adja át a kihívását a védőknek. A saját kampányuk felépítése mellett együttműködtek a kupavédő Emirates Team New Zealanddel az új hajóosztály és szabályainak kidolgozásában. Ez persze jelent némi előnyt a többi, később csatlakozó kihívóval szemben, de a karácsonyi versenyen – amely a járványügyi korlátozások miatt csak az első találkozója lett az új AC75-ötösöknek, a 75 lábas egytestű foiler osztály első példányainak – ebből az előnyből nem lehetett érzékelni semmit.

Ahogy a később csodálatosan felgyorsuló britek ekkor még reménytelenül gyengébbeknek tűntek a többieknél, a Luna Rossa is inkább csak gyenge szélben villantott oroszlánkörmöket. Ám januárra nagyot változott a helyzet a három kihívó között a britek és az olaszok javára az amerikaiakkal szemben. Februárra pedig az olaszok még egy fokkal feljebb léptek a többiekhez képest. Ez már az amerikai hajó kisöprésekor is látszott, de itt a Prada Kupa döntőjében lett igazán nyilvánvaló, ahol söprés közeli produkcióval ütötték ki a már esélyesebbnek tartott briteket.

A Luna Rossa Csapat másodszor vitorlázhat az America’s Cupért a védők ellen

Az olaszok 2000 előtt és azóta összesen hatszor építettek hajót és csapatot az America’s Cupért. Most harmaddszor próbálkozhatnak meg a kupa elhódításával.

Az első olasz America’s Cup részvételkor 1992-ben az Il Moro di Venezia San Diegoban maradt alul 4-1 arányban az amerikai védő, a Bill Koch vezette America 3-mal szemben.

A Luna Rossa néven és a Prada fő támogatásával pedig olasz csapat most másodszor mérkőzhet a nevezetes kupa védőjével. 21 évvel ezelőtt az első olyan America’s Cup párviadalon, amelyben már nem volt amerikai hajó, a Luna Rossa az új-zélandi Black Magic-kel küzdhetett. Francesco de Angelis skipper csapata a Russell Coutts vezette védő hajóval. Auckland vizein a Hauraki-öbölben, ahol most is zajlanak a meccsek.

2000-ben Russel Coutts négy futamgyőzelem után átengedte a kormányt az addig az edzőhajót vezető fiatal Dean Barkernek, aki a verseny lezárását jelentő ötödik futamgyőzelmet aratta. Jó jel lehet Francesco Bruniéknak, hogy most a Prada Cup közpdöntőjén ugyanaz a Dean Barker vezette az American Magic hajóját és az olaszok ezúttal 4-0-lal lesöpörték a pályáról.

Csipkerózsika még alhat…

Már 170 éves brit álom a kupa visszahódítása. Az America kétárbócos schooner 1851-ben győzte le a legjobb brit yachtokat a Wight-szigetek körüli versenyen és az ott nyert trófea lett az America Kupája, amelyért 1871 óta jelentkezhetnek a kihívók. A britek pedig azóta álmodnak a Feneketlen Kanna becenévvel is illetett ezüst kupa visszahódításáról.

A legrégebbi sporttrófea történetének első felében leginkább a britek voltak az amerikaiak, a New York Yacht Club fő kihívói a Feneketlen Kannáért. Mindannyiszor sikertelenül. Bár a verseny történetének 35 eddig lefutott párviadalában 16 alkalommal brit hajó küzdött a trófeáért, mégis több, mint fél évszázada nem vitorlázott angol csapat a kupavédők ellen. Utoljára 1964-ben a 19. America’s Cupon a Sovereign nevű hajójuk szenvedett 4-0-ás nagyon síma vereséget az amerikai Constellation-től.

A britek nem vallottak szégyent, de összességében simán kikaptak az olasz csapattól

A 2012-ben alapított Ben Ainslie Racing (BAR), majd a 2014-ben született INEOS Team UK hosszú idő után az első olyan brit vállalkozás, amelyből komoly, esélyes kihívó válhatott volna. Adott az anyagi és tudásbeli háttér, hiszen olyan tapasztalt vitorlázók alkotják a csapatot, mint az ausztrál Grant Simmer (CEO) vagy az új-zéladi Nick Holroyd (főtervező). A vitorlázó csapatban pedig a négyszeres olimpiai bajnok (csak ketten voltak eddig négyszer aranyérmesek, ő és Paul Elvström) Sir Ben Ainslie-t és az aktuális finnes olimpiai bajnok Giles Scottot láthattuk a fő szerepekben.

A decemberben látott lemaradásukhoz képest hiába fejlődtek óriásit január végéig terjedő időszakban, mire sor került a Prada Cup döntőre, addigra az olaszok még előrébb jutottak a fejlődésben.

Ben Ainslie megsüvegelte az ellenfél teljesítményét

Sir Ben Ainslie a versenyt követő sajtótájékoztatón kapott első, kiemelkedően okos nyitókérdésre, miszerint hogy érzi most magát, angolos eleganciával adott kitérő és egyben sportszerű választ: „Mindenekelőtt elsősorban az ellenfeleinknek gratulálok. Szép munka volt Luna Rossa, gratulálok Olaszország. Nagy dolog, hogy az olaszok újra eljutottak az America’s Cupra. Tehát gratulálok a csapatnak, Jimmynek, Checchónak és a fiúknak, ragyogóan vitorláztak és megérdemlik, hogy megnyerték ezt a döntőt. Le a kalappal előttük! Mi természetesen csalódottak vagyunk, hogy nem tudtuk megvalósítani, amit szerettünk volna és most mennünk kell. Visszatérünk a tervezőasztalhoz és meglátjuk, hogy mit tudunk tenni.”