Vitorlázás
Prada Cup – Britannia a döntőben
Brit söprés a döntőig
Bár egy hónappal ezelőtt az INEOS Team UK hajója és csapata olykor reménytelenül gyengébbnek látszott az amerikaiaknál és az olaszoknál, mégis a Prada Kupán, az America’s Cup kihívók selejtező versenyén söpréssel, vagyis minden futamukat megnyerve – a holnapi utolsó meccs eredményétől függetlenül – jutottak a döntőbe. Annyit javult a Britannia sebessége és a csapat hajókezelése a karácsony előtti párviadalok óta, hogy az emberben már az motoszkál, vajon nem játszottak-e Ben Ainslie-ék némi színjátékot annak idején, altatandó az ellenfeleket.
Sir Ben Ainslie és aktuális kedvenc barátnője Rita
Nyilván nem, hanem helyrehozták az elektromos rendszerük hiányosságait, a foilok, az árbóc és a vitorlák cseréjével feltuningolták a sebességüket és a megbízhatóan teljesítő technika magabiztossá tette a legénységet is, ami a hajókezelésükön látszik. Hiszen az amerikaiakon, a csapat teljesítményében ugyanilyen mértékű változást láthattunk, éppen csak ellenkező irányban. Ami ezeknek a rohanó-repülő versenygépeknek a fedélzetén verseny közben történik, az nem csak a technikusoknak, de a sportpszihológusoknak is bőven juttat friss tapasztalatokat
A 3. selejtezőkör utolsó futama
Mindenki tudta, az olaszoknak győzni kell, hogy életben tartsák reményüket az egyenesági döntőbe jutásra. Ha a britek győznek, akkor a vasárnapra esedékes futam már csak formaság lesz. Ennek megfelelően kiélezett és változatos versengést láthattunk a pályán.
Ha egy lelkes szurkoló itthon kicsit elaludta a hajnali 4-re várt rajtot, nem vesztett semmit, mert a nap halasztással indult. A szél ereje ugyan kifogástalan volt, de a pöffös 12-20 csomós szélben nagyjából a rajt időpontjára érkezett egy jelentős szélirány változás. Ezért Ian Murray főrendező halasztást rendelt el és átrendezték a pályát. Jól tette, mert ezután a jó pályán remek meccsre került sor.
A pálya módosításán dolgozik a rendezőség
A rajtnál mindkét csapat brillírozott, mivel a helyezkedés után, már a rajt felé szárnyalva lassítaniuk kellett, nehogy túl korán érjenek a vonalra. Ez sikerült, anélkül, hogy bármelyik hajó beült volna a vízbe. Jimmy Spithill (a Luna Rossa társkormányosa) pedig a lébójához közeli pozíció megszerzésével most is megmutatta, hogy miért tartják a világ talán legjobb rajtkormányosának.
Helycserék az élen
De Ben Ainslie-re sem lehetett panasz a rajtnál, így meg tudta tartani a szélfelőli pozícióban a hajóját. Az olaszok a jó rajttal sem tudtak azonnal biztos szélalatti helyzetet kialakítani. Mire pedig elkezdtek végre kicsúszni a Britannia alatt, már a pálya széléhez közel jártak és Giles Scott a britek taktikusa még veszteség nélkül rendelhetett fordulót és indulhatott jobbra.
A legközelebbi találkozáskor a balcsapáson 30-40 méter előnnyel érkező Luna Rossa a brit hajó elé-alá fordult, ám a közepesre sikerrült forduló miatt Ainslie-ék ismét jó helyzetben maradtak az olaszok luv oldalán. Később a 40 csomós száguldás közben az olasz hajó egy jókor bedobott luvolás-ijesztéssel (és óvással) épp annyit lassított a britek tempóján, hogy a Luna Rossa végre biztos szélalatti helyzetbe kerülhetett és kifordulásra kényszeríthette ellenfelét.
Balra szél alatt a Luna Rossa, szél felől felette a Britannia., jobbra: a Britannia megtorpantása után már biztos szélalatti helyzetben az olaszok
A kapuhoz közeledve a Luna Rossa balcsapáson 50 méter előnnyel érkezett és biztos helyzetben fordult a Britannia elé. Ám a fordulójuk ezúttal is gyengére sikerült, ami lehetőséget adott az angoloknak becsúszni az olasz hajó szélalatti oldalára és bal oldali kapubójánál belső helyen elsőként a hátszélszakaszra ejteni. Az olaszok előtt meglóduló Britannia egy pillanatra 50 csomós tempóra gyorsult! (18 csomós szélben…)
A hátszeles szakaszon a britek nagyobb sebességgel vitorláztak, az olaszok viszont képesek voltak mélyebbre, a pályatengely felé jobban ejteni. Vagyis a Britannia gyorsabban, de hosszabb úton hátszelezik, ami kiegyenlítette az erőviszonyokat ezen a szakaszon is. A képhez tartozik, hogy a britek grószán a Cunningham-szem (amely a vitorla első élét feszíti, ezzel változtatja a profil formáját és nyitja a grósz felső részén a hátsó élet) feszes állásban beakadt, rontva a hajó teljesítményét.
AZ INEOS Team UK csapata nagyszerűen viszi az AC75-öst és a Prada Cupon a taktikázásuk is az ellenfelek fölé nőtt.
Ám Giles Scott nagyszerűen diktálta az irányokat (ja kérem, könnyű neki, most nem Berecz Zsombor ellen küzd!) és ők voltak a pálya bal oldalán, amikor a szél jobbra fordult és lévén ez a bőszeles szakasz, jobb szélszögön mehettek, mint az olaszok. Így az alsó bójapárnál is ők fordultak elsőként a második cirkáló szakaszra.
A krajcban balra kezdtek a britek és jobbra az olaszok és az újabb jobbos frissülés így már nekik kedvezett. A pálya közepénél Francesco Bruniék a két hajó találkozásakor 70 méterrel vezettek! Amikor pedig a következő alkalommal a Britannia jött jobbcsapáson, az olaszoknak bőven volt előnyük arra, hogy 150 méterrel előrébb az ellenfél vonalába, egy kicsit inkább fölé forduljanak.
Ám ezt a kemény pozícióvédő taktikát nem folytatták, hanem “elengedve a britek kezét”, hagyták, hogy Giles Scott forduljon és szabadon jobbra vigye a hajót. És úgy tűnt, hogy nekik lett igazuk, mert egy balos visszapörgés után az előnyük tovább hízott. A jobb oldali bóját kerülve, a futm felénél 19 másodperccel előbb kezdtek bőszelezni, mint a bal oldali kapubóját kerülő és ott azonnal balcsapásra halzoló britek.
A bójavételkor viszont a balról érkező, leejtő és azonnal halzoló britek mélyebbről indultak balcsapáson, mig az olaszok a pálya szélénél mélységibb menetre kényszerültek az alapból még korábban jobbra elfordult szélben. Így a Britannia sebessége olykor 5-6 csomóval is meghaladta a Luna Rossáét és az olasz előny rohamosan soványodott.
Az a szép az ilyen vízi sakkjátszmában, hogy csak később derül ki egy korábban kedvezőtlennek tűnő döntésről, hogy az mégis csak nyerő volt! A mélységből, a bal oldali kapubójától előrenyomuló britek ugyanis még hátrányban voltak, amikor az olaszok a pálya szélénél halzoltak, de a csapásváltások üteme ezután már nekik kedveztek és az olasz előny kezdett megfeleződni.
Az utolsó krajc kezdetén Ben Ainslie-ék a jobb oldali bóját kerülve gyönyörűen hajtották végre a bőszélből luvolás, szoros bójavétel és azonnali fordulás nehéz manőverét, amivel különválva a jobbra tartó Luna Rossától ismét magukhoz ragadták a szabadon taktikázás és ezzel a támadás, a szélfordulók gyors és ideális kihasználásának lehetőségét. 32-35 csomós sebességgel cirkálva rendre egy-két csomóval gyorsabbak voltak az olaszoknál a frisüléseket kedvezőbb vonalon kihasználva.
A szakasz második felén már elvitorláztk a Lua Rossa előtt. De egy frissüléssel Francesco Bruniék még visszakapaszkodtak a versenybe.
Az utolsó, mindent eldöntő szakaszon
Most a Britannia kerülte a jobb oldali bóját az utolsó szakaszra fordulva, de az előnyük csak egyetlen másodperc volt. A másik bójánál most Bruniékon volt a sor, hogy bemutassnak egy gyönyörűen kivitelezett leejtés-halzolás manővert.
Természetesen az ilyen gyors hajóknál szó sincs hátszélben, széltengelyben haladásról. Ez a szakasz is úgy fest, mint egy cirkáló menet. Éppen csak a cikk-cakkban teret nyerő hajók nem fordulnak, hanem halzolnak.
A pálya közepén volt első keresztezéskor a jobbcsapáson bőszelező britek 50 méterrel elhúztak az olaszok orra előtt. Ez semmi távolság, hiszen eközben 40-45 comós sebességgel rohan a két hajó.
Az utolsó keresztezésre a cél előtt párszáz méterrel került sor. Ezúttal az olaszok érkeztek jobbcsapáson, tehát útjogosan. A britek előnyben, de ahogy a két hajó közeledett, látszott, hogy nincsenek nagy előnyben. A csapásonként váltott kormányossal érkező Luna Rossát James Spithill keményen igyekezett a Britannia felé ejteni és mögötte elhaladva egy óvást is jeleztek. De nem sikerült meggyőzniük a zsűrit arról, hogy a brit hajó nem adott nekik utat. És innen a Ben Ainslie vezette csapatnak már csak be kellett húznia a célba.
Sokat hallhatunk, olvashatunk az angol visszafogottságról, önuralomról. Hát, az biztos, hogy amikor a Britannia befutott a célba és a legénységből kitört az örömujjongás, akkor Sir Ben Ainslie hangja hallatszott, ahogy azonnal lehűti az embereit: “Hey guys! Calm down!”
Annyiban igaza van, hogy ezzel még csak az egyik ellenfél kihívótól szabadultak meg. Még a másikat is le kell győzniük a Prada Cup döntőben, hogy egyedül maradhassanak a ringben az America’s Cupot védő Emirates Team New Zealanddel. Akiktől olyannyira áhítják elvenni a kupát, amelyet 170 évvel ezelőtt vitt el a Royal Yacht Squadron versenyéről az a fránya America schooner.
A mai közvetítés felvétele
A fentiek megtekinthetők a napi Prada Cup közvetítés felvételében. Ha netán unalmasan sokat írtam a futamról, akkor nyugalom! Nézve izgalmasabb és látványosabb.
A műsorban a futamhalasztás miatt hosszabb a felvezető rész, amelynek elején részletesen elemzik és bemutatják az American Magic hat nappal ezelőtti borulását és annak következményeit. Maga a futam 2:17:30-nál kezdődik (2 perc a rajt előtt).
A két hajó közötti vasárnapi futamot, mivel az eredményének már nincs jelentősége, nem rendezik meg.
Ruji
Jó látni az aucklandi futamokat, de még jobb nézőket, szurkolókat a parton, hajókon, teljes arcokat egymáshoz közel is, és sehol egy maszk!
Kapcsolódó cikkeink
Vitorlázás
50. Kékszalag: a győzelemre esélyes 15 katamarán részletes bemutatása
A 2018. július 26-án rajtoló jubileumi 50. Kékszalagon tizenöt, a győzelemre esélyes modern többtestű lesz a rajtvonalon. Vegyük hát sorra ezeket a hajókat és csapatokat!
Vitorlázás
