Bajban a brit csapat a Prada Cup döntőjében

Itália uralja a vizeket Aucklandben

Aki még mindig bevett sablonok alapján gondolkodik egy-egy nemzet jellemző vonásairól, stílusáról, és elvárásaiban ezt húzza rá egy sportcsapatra, az nyugodtan sutba dobhatja az elképzeléseit. Aucklandben a Prada Cup döntő eddigi négy futamán az olaszok vitorláztak angolosan hűvös, nyugodt eleganciával és a brit hajóban látszik olykor kapkodás, bizonytalanság. Amikor korábban Sir Ben Ainslie-ék a Prada Cup alapfutamain négyszer is elverték Francesco Bruniékat, akkor éppen hogy fordított volt a kép.

A Prada Cup döntő második versenynapi futamain a britek közelebb kerültek az olaszokhoz. De valójában messzebb és nem pusztán a 4-0-ra gondolok.

Kommunikáció, tiszta döntési hierarchia, csapatmunka

Ezekben változott óriásit az olasz csapat január 23. óta, amikor a britek megnyerték a verseny alapszakaszát. Mindez  komoly lélektani fölényt ad a Luna Rossán vitorlázóknak. Nyilván javult a sebességük is, különösen erősebb szélben, hiszen egy hónapja még csak gyengeszeles menőnek tartották Max Sirena és Francesco Bruni csapatát. De a legtöbbet a hajón belüli rend és kommunikáció változott, ami egyrészt nagyszerűen kivitelezett manővereket, másrészt stabil biztonságot adó lelki fölényt jelent. Bizonyára jót tett az önbizalmuknak az American Magic fölényes legyőzése, de már azokon a futamokon is azt lehetett látni és érezni, hogy a Luna Rossán nagy a rend.

Két kormányos, semmi ugrálás

Az olasz csapat eddig is másképp működött, mint a brit vagy az amerikai. Az utóbbi két hajóban egyetlen vezér kormányos van, aki a fordulók, halzolások után átrohan a hajó szélfelőli kormányához és átveszi az irányítást attól a csapattársától, akinek csak annyi a kormányosi szerepe, hogy pár másodpercig vezeti a hajót, amíg a főnök odaér.

Béke, nyugalom és precíz fordulók

A Luna Rossán elvileg mindig a szélfelőli oldalon ülő kormányos vezeti a hajót, a manőverek során legfeljebb a grósz trimmere szaladgál. Korábban, amikor a britek legyőzték őket, nem egy futamon az olasz vereség oka egy-egy rosszul végrehajtott forduló utáni lelassuláson és az ilyen hibákat követő kis zavarodottságon múlt. Akkor előfordult, hogy bár Spithill láthatta pontosan, hogy mikor kell fordulni a szoros versenyben a pozíciójuk hatékony védése érdekében, a másik oldalról Bruni nem pontosan a kormányostárs diktálásának megfelelően vezényelte a fordulót. A hajó pedig megtrorpant, amit az ellenfél azonnal kihasználhatott.

Annál a rendnél, a félreértések lehetőségét hordozó felállásnál – két dudás… – hatékonyabb volt a rohangálós, de egyfőnökös tiszta hierarchia. Ám az olasz csapat már az American Magic ellen is más arcot mutatott, mostanra pedig gyönyörűen kikristályosodott náluk a kétpólusú rend. Amely nem egy rugalmatlan szereposztás.

Rajt előtt Spithill a főnök

Az biztos, hogy a rajt előtti percekben Jimmy Spithill kormányoz és diktál. A match race lelke a rajt előtti pozícióharc. Egy párviadalban nem az a fontos, hogy egy hajó mikor szeli át a rajtvonalat, csak az, hogy az ellenfél legyen kedvezőtlenebb pozícióban. A páros versenyzés rajt előtti perceinek lényege az agresszív és nagyon tudatos vitorlázás. Ebben profi versenyzők között semmelyik rajt előtti küzdelem nem egyetlen sakkhúzás végrehajtása vagy egyetlen nagy ütés bevitele. Néha persze az, de csak akkor, ha valaki nagyot hibázik. De általában ez a rajt előtti “násztánc” bonyolultan felépített összetett helyezkedési harc, amelyben a taktikusoknak okosan kell előre gondolkodni és reagálni az ellenfél mozdulataira.

Ez egy ketrecharc és abban Jimmy Spithill a legjobb (persze nem csak átvitt értelemben, lévén többek közt eredményes amatőr bokszoló is…).

Jimmy Spithill – Már megnyerte, meg el is vesztette, kell neki a kupa

Nem véletlenül tartják ebben a világ legjobbjának. A most 42 éves ausztrál 19 évesen a legfiatalabb America’s Cup kormányos volt, 30 évesen pedig szintén a legfiatalabb kupagyőztes. Világéletében tudatosan készült a párosversenyzésre, világbajnoki címet is szerzett ebben a műfajban. Már hamar felismerte a rajt előtti harc döntő szerepét és nagyon tudatosan fejlesztette a sikerhez szükséges taktikai tudását. Legendás, ahogy 2007-ben a Louis Vuitton Cup ötödik futamban két büntetésbe is belehajszolta a BMW Oracle-t kormányzó Chris Dicksont. Nem véletlenül kapta mostani olasz csapattársaitól a Jimmy Pitbull becenevet.

Futam közben a szélfelőli kormányos dönt

Ez az alapszabály, de korábban éppen az volt a hiba náluk, hogy például a cirkálószakaszon egy találkozáskor a szélalatti kormányos láthatja pontosabban a pozíciókat, ő tudja felmérni a forduló megkezdésének legmegfelelőbb pillanatát.

Az olasz hajóban Francesco Bruni ül a bal oldalon, ő kormányoz balcsapáson és általában az ő hangját hallani minden fordulónál, amikor visszaszámol a manőver megkezdéséhez. De biztos, hogy ha balcsapásról fordulnak jobbcsapásra, akkor Spithillt nem bírálja felül, ahogy azt megtette még hetekkel ezelőtt.

A Bruni és Spithill vezette hajó dominál

Nem tartom elképzelhetetlennek akár azt sem, hogy két kommunikációs kapcsolat is van kettejük között. Mert a hajóról közvetített belső hangok így kiemelten egységes, nyugodt képet, magabiztosságot sugároznak, ha nem halljuk, amikor Spithill valamit csak Bruninak mond vagy éppen manőver ütemezést diktál. Hiszen a felvételeket legalább utólag az ellenfelek is értékelik és a sportban mindig fontos lélektani fegyver, hogy az ellenfél mit lát rajtunk. A britek most ijesztő magabiztosságot láthatnak a Luna Rossán. Részben ilyesmi is hozzájárulhatott korábban Dean Barkerék boruláshoz vezető teljes széteséséséhez még az elődöntőben.

Az olaszok manőverei jobbak

A Prada Cup első négy futamán minden szélben úgy tűnt, hogy az olasz fordulók, halzolások könnyedebbek. A britek is remekül uralják a hajójukat – bár egy nagy elbizonytalanodást láthattunk ma –, de a Luna Rossa egy kicsit kevésbé lassul le vagy hamarabb gyorsul fel egy-egy manővert követően. Úgy tűnik ebben gyökerezik az olasz hajó enyhe sebességfölénye. Bár VMG (relatív térnyerés) értékeket ritkán mutatnak a közvetítésben – holott csak az adna pontos képet a hajók közti különbségről – , de amikor hosszabban mennek azonos csapáson, akkor a sebességeik nagyon hasonlóak. Éppen csak az olaszok többnyire kevésbé lassulnak vagy hamarabb gyorsulnak egy forduló vagy halzolás után.

Ebben még az is közrejátszhat, hogy Sir Ben Ainslie-nek folyton rohangálnia kell. Egy futamon 20-28 alkalommal. És éppen a forduló vagy halzolás utáni másodpercekben, amikor gyorsulni kell mielőbb. Ha hozzá vesszük, hogy a hajók ilyenkor is 20 csomóra lassulnak csak és innen ugranak fel újra 35-40 körüli tempóra, akkor bármilyen, akár másodpercnyi hibás rezdülés is fékezhet. Az olasz  hajón a kormányosok pulzusa és vérnyomása kevesebbet ingadozhat. Apróság, na de harminc csomó felett is az?

Képes lehet fordítani az INEOS Team UK?

Vagyis a britek nagy bajban vannak, mert ahogy egyre stabilabb az olasz csapat önbizalma és ezzel a csapatmunkája, a Britannián ugyanez romlik, mert a lelkükre telepedhet az, amit az ellenfél tud, tesz és főleg, amit a külvilágnak mutatni képes. (Más sportágra utalva: ha valaki látta netán nemrégiben a Super Bowl-t, akkor még érthetőbb mindez…)

Időközben olyan videó is felbukkant a neten, amely azt elemzi, hogy a forduló végén az olaszok másképp emelik ki a szél felőli lábat a vízből, kétütemű mozgatással, ami a stabilitást szolgálhatja. Nyilván egy kis finomítás is hatékonyan javíthatja manővereket. A versenyzők még tanulják az AC75-ösökkel való vitrorlázást és a fejlődésük elismerésre méltóan gyors. De hát ők a világ legjobbjai, nem igaz?

Fordulhat-e a kocka?

A sportban az a jó, hogy bármikor. Elég lehet egy komolyabb szétesés a Luna Rossa csapatmunkájában. Nem okvetlen borulásra gondolok, de egy komoly ágaskodásos megállásra, kiesésre a jó ütemből, pláne ha azt éppen a Britannia azonnal bünteti is. A lelki fölény megrogyhat egy a szívekbe kúszó kis jégszilánktól és akkor jöhet a gödörbe lépés. Mint az American Magicnél. Jó persze ott a pofon komoly volt!

Feltehetően Ben Ainslie-ék tarsolyában most nincs olyan technikai fegyver, amivel egycsapásra sebességi fölénybe kerülhetnének. De ha mondjuk erősebb szél jön, és akkor biccen egyet-kettőt az olasz csapat, az megváltoztathatja az összképet.

Éppen csak ott van megint Jimmy Spithill! Ő igazán jól tudhatja, hogyan változhat meg egy párviadal összképe gyökeresen, hiszen ő volt a BMW Oracle skippere, amikor a 2013-as America’s Cupon a padlóról felállva megverték az Új-Zélandiakat. Ha azt tudja, hogyan kell csinálni, akkor feltehetően azt is, hogy miképpen kell kivédeni az ilyen veszélyt!

Ruji

Bár én Ainslie-éknek drukkolok, de

Íme egy kis videó a Luna Rossa szurkolóknak

“This is gonna be so much better then a tea-party…”

 

COVID-19 veszély miatt halasztás

Reggeli friss hír, hogy Új-Zélandon a kormány Aucklandre 72 órás 3. szintű járványügyi lezárást rendelt el új koronavírus fertőzéses esetek megjelenése miatt. Ezért a szerdára tervezett következő versenynapot elhalasztották és rendezvény helyét is lezárják a látogatók elől. Az America’s Cup Event Ltd a következő napokban a hatóságokkal és az illetékes ügynökségekkel dolgozik azon, hogy a verseny mielőbb folytatódhasson.




Szállások

Kövess minket Instagramon!

Kövesd Instagram oldalunk a legfrissebb fotós tartalmakért!