Na ne már!

Hallva, hogy a Hungexpo Hungarian Silence trimarán innovációs különdíjat kapott a (Hungexpo szervezésű) Budapest Boat Show-n, az első reakcióm igazi alja bulváros hörrenés volt. Hisz ez olyan, mint Grammy-díjat nyerni egy süketnéma kórussal! Trabant alvázra épített autóval a Forma-1 világbajnokságra pályázni!

Sokat hallottam a hajóról már az építése közben, láttam rajzokat, képeket, olvastam a vízre bocsátásakor tartott sajtótájékoztatón elhangzottakat. A fejlesztő és építő Fekete László több elképzelését, amiből ez a hajó született tévesnek gondoltam és gondolom. Végül közelről, a vízen is megfigyelhettem a hajót a 2018-as Kékszalag előtti Volvo High Tech Regattán, majd az 50. Kékszalagon.

Mit mondjak, döbbenetes volt a látvány, éppen csak a felvezetéssel, a várakozássokkal ellentétes értelemben…  681 induló és 545 befutó hajó közül a 98. helyen ért célba.

Ismerem, kedvelem és nagyra becsülöm a skippert, a vállalkozás fejét Czap Zoltánt, akivel többször is alkalmam nyílt beszélgetni a trimaránról. Akinek soha nem kellett udvariasan becsomagolni a véleményemet, akit rosszul esik tévúton látni, és aki miatt nagyon drukkolok, hogy ne legyen igazam!

Ám az sajnos tény, hogy a Hungexpo Hungarian Silence eddig meg sem közelítette fejlesztőinek elvárásait. Jelen állapotában és menet közben nézve egy elfuserált, több sebből vérző próbálkozásnak tűnik. Süketnéma kórus, csámpás kóristalányokkal…

Igen ám, de én csak beszélek!

Soponyai Géza mondta nekem vagy tizenöt-húsz éve éppen valamilyen őt ért kritika kapcsán: „A kimondott szó és a végrehajtott tett között szakadéknyi a különbség.”

Magyarul vannak, akik mindig pofáznak, kritizálnak és vannak, akik cselekszenek. A szó elszáll, de a bátor, az igazán elhivatott tesz, alkot, megvalósítja az elképzeléseit. Kilépve a köz elé vállalja önmagát, az álmait, a munkáját. Szembenéz a semmit sem kockáztatók össztűzével. Az eredmény lehet siker, dicsőség, katarzis, de lehet bukás, megaláztatás egyaránt. Olykor egyszerre mindkettő, még egy végül jól végződő ügyben is, mert a „népnek”, a nézőnek, a véleményeket befolyásolni akaróknak semmi sem drága. A többség nem várja ki a boldog véget, hanem az első bukkanónál nagy élvezettel fitogtatja mélyenszántó, nem ritkán értéktelen véleményét.

Czap Zoltán, Fekete László és társaik cselekednek, bátran vállalják az elképzeléseiket és ez elismerésre méltó.

Persze az innovációs különdíj ettől még a Hungexpo szponzori túllihegése.

fotó © HAJOZAS.HU

A sikerhez kell a kudarc is

Ahogy a fejlődéshez a tévutak. A gyereknek muszáj néha a piszkos kezét nyalogatni, hogy legyen majd immunrendszere, vagy megsebeznie magát, hogy később észlelje a veszélyeket. Kell a szerelmi csalódás átélése a jó párválasztáshoz, és kell az előjel nélkül durván szembevágó pöff is a későbbi finom futamgyőzelmekhez.

Egyszerűsítve: Nem lehet minden ötlet jó, bármennyire is annak tűnik. A hibából aztán tanulhat, aki elkövette, de még inkább mások. A hibák tanítanak meg a helyes, a megvalósítható irány tartására. (Huh, ezt az egész szakaszt elrakom a frázisgyüjteményembe…)

„Cselekvő hajósok” sorozat a HAJOZAS.HU oldalon

Ha viszont mi csak beszélünk, akkor azt tegyük hasznosan! Ha már a szponzora által ilyen – szerintem – érdemtelen nyilvánosságot kap a megjelenése óta a vitorlázók körében finoman szólva is minimum megmosolygott hajó, akkor mutassuk meg a valóban sikeres innovációkat!

A magyar kedvtelési célú hajóiparban és a vitorlás sportban rengeteg kreatív ember él, alkot, cselekszik. A siker lehet apró, jelentéktelennek tűnő vagy akár világraszóló is, ám mind előre mozdítanak, fejlesztik a világunkat. Sokról nem is tudunk, sokra nem figyelünk fel eléggé. Így volt ez régen is, így van ma is. A hiba, a kudarc mindig nagyobb nyilvánosságot kap. Emberi gyarlóságunk, hogy sokszor azoktól érezzük magunkat okosabbnak, jelentősebbnek.

E sorozatba kerülésnek nem lesz feltétele, hogy az adott cselekvő ember érdemeit a teljes magyar hajóstársadalom egyöntetűen elismerje. Mert aki tesz, alkot, az gyakran konfrontációt vállal a környezetével is. A sikernek nem feltétele, hogy megteremtőjét mindenki szeresse és elismerje!

Arról nem is beszélve, hogy gyakran az ifjúkorában link kategóriába sorolt egyénekből lesznek a legkomolyabb alkotók.

A Hungexpo Hungarian Silence trimarán létrejötte, a Budapest Boat Show-n való kiállítása és különdíja ezzel elindít egy remélhetően hasznos cikksorozatot! 

Emellett biztosan ígérem, hogy ha a mostani értékelésemmel tévedek, és a hajó a következő fejlesztései után beteljesíti alkotóinak álmait, akkor örömmel fogom vállalni a tévedésemet. Mert félreértés ne essék, drukkolok Czap Zolinak és csapatának!

Legyen lehetőségük majd az orrom alá dörgölni a vakságomat! Mindenkinek az lenne a legjobb. Én is tanulnék az ügyből.

Ruji

Hungarian Silence trimarán, fotó © Hungexpo