A mezőny harmada kiesett vagy menedéket keresett a francia és spanyol kikötőkben.

Utóbbiak jó része visszatért a pályára vagy útjának folytatását tervezi. A rendezőség az érdekükben a lehetséges célba érkezés időpontját kitolta december 7-ére.

A rajt után, rögtön az első napon az Atlanti-óceán északi felén keletre mozgó alacsonnyomású időjárási rendszer érkezése kikerülhetetlen időjárási helyzetbe hozta a szóló transzatlanti verseny résztvevőit. A Viszkája-öbölben kapták az egyre erősödő szembe szelet, ami sokkal veszélyesebb, mint kinn a nyílt óceánon. A francia és spanyol partok előtti terület hírhedt különlegesen magas és rövid, vagyis meredek törőhullámairól, amit a kemény szél mellett az aránylag sekély víz és a nagymértékű árapály okozta áramlatok, a széllel gyakran szembe folyó víz okoz.

Ez a rajt utáni extrém kihívás kikerülhetetlen volt, vagy menni kellett, vagy kivárni és védett helyre húzódni. Az első két nap hajósérülései, műszaki hibái pontosan megmutatták a helyzet veszélyességét.

Sam Goodchild – árbóc nélkül hazafelé menetben

A jócskán megfogyatkozott élmezőny – az Ultime trimaránok, a leggyorsabb Multi 50-esek és az IMOCA 60 osztályban elsők –, már a második nap végén gyengülő szélbe, könnyebben megvitorlázható körülmények közé kerültek. Nekik esélyük lesz arra, hogy innentől fogva már jó szélben száguldjanak a karibi cél, Guadeloupe felé. Meg kell küzdjenek az úgynevezett Azori High-al, vagyis a most éppen Gibraltár vonalában lassan keletre mozgó, változó, és éppen aránylag „elvékonyodott” magasnyomású zóna gyenge szeleivel. Ez elsősorban stratégiai-taktikai harc. Már nem elsősorban veszélyes küzdelem az időjárással, viszont éppen eléggé kimerítő az apró változásokra adandó manőverek miatt.

Ezután a Kanári-szigetek környékén el fogják érni a passzát zónát, ahol már 15-25 csomós szelekben, a korábban tapasztaltakhoz képest nyugodt tengeren száguldhatnak a cél felé.

Újabb viharveszély és taktikai kérdések

Ám a mezőny java még mindig legfeljebb a spanyol partoknál vagy éppen a Viszkája-öbölben vitorlázik. Rájuk maholnap, várhatóan péntektől egy újabb érkező ciklon szele vár. Talán kicsit gyengébb, mint a most elhaladt időjárási-rendszertől kapott „áldás”, de ez is éppen elég kemény próbát állít majd az elé, aki belekerül.

A feladat a komolyan versenyzőknek nem egyszerűen a kemény idő átvészelése, hanem a jó helyezkedés is az Azori High zónán való leggyorsabb átjutáshoz.

A versenyzők az Atlanti-óceánra napjainkban már kifejezetten jó időjárás-előrejelzésekhez jutnak hozzá. Már az ingyenes szolgáltatások is elég pontosak, így egy hétre is, de három-négy napra előre megbízhatóan lehet tervezni az útvonalat. A lehetőségeket tovább javítják az egyre fejlettebb útvonaltervező programok. Mindehhez kell hozzátenni az adott hajó képességeit, elérhető sebességeit, kedvező szélszögeit, és kialakítani a startégiát.

A verseny állása – csalóka eredménylisták

Az élen Ultime maxi trimaránoknál már csak két hajó van versenyben. Francois Gabart (Macif) magabiztosan halad az első helyen. Francis Joyon az IDEC-kel szívósan üldözi, de lassan azért veszíti a távolságot.

Francis Joyon szívósan kapaszkodik a második helyen

A Multi 50-esek versenye világosan mutatja, mennyire csalókák a verseny honlapján látható sorrendek. Az eredmények azért nem reálisak, mert a hajók távolságát az ideális útvonalhoz mérik, és jelenleg az, aki délebbre és keletebbre jár a többiektől, az a listán hátrébb látszik. Ugyanakkor a verseny szempontjából lehet, hogy sokkal kedvezőbb a pozíciója.

Armel Tripon

Armel Tripon és a Réauté Chocholat a listán a második-negyedik helyeken tűnik fel, ám Madeira közelében, tehát sokkal délebbre és keletebbre mint az ellenfelei jár. Arrafelé pedig az előrejelzések alapján jobb esélye mutatkozik átjutni a magasnyomású zónán. Ha ez bejön és eléri a passzátszeleket, akkor hirtelen nagy előnyre tehet szert.

A nyomkövetőn alapuló listán az éllovasok Thibaut Vauchel-Camus és Erwan Le Roux, ám ők nyugatabbra, viszont 350 mérfölddel északkabbra vitorláznak. Ezért jelenlegi pozíciója alapján inkább Armel Tripont mondanám elsőnek az osztályban.

Lalou Roucayrol – Arkema

A legnagyobb ellenfele pedig az újra útra kelt Lalou Roucayrol lehet az Arkemával, aki Porto kikötőjében csak néhány órányit várakozott. Onnan a lehető legkeletibb utat választva egyenesen dél felé húz, és újra egyre jobb pozícióban van.

Húsz darab IMOCA 60-asból még tizenkettő van versenyben. Továbbra is a Hugo Boss vezet a fedélzetén Alex Thomsonnal. Paul Meilhat (SMA) megelőzte a PRB-vel sokáig második Vincent Riou-t. Thomson, aki kezdetben nyugatabbra nyitott az ellenfelinél, de már dél-délkeletre tart azt reméli, hogy elég sokáig tud menni az alacsonnyomás szelével és lesz útja át a passzátszeles vidékre. Itt is csalóka olykor a hivatalos sorrend, amikor dobogós helyre írja at, aki nyugatabbra vitorlázik, de jóval északabbra van még Thomsonékhoz képest.

Alex Thomson

A passzátzónába jutáshoz helyezkedő éllovasok biztosan megússzák az északabbra várható újabb viharzónát.

A Class 40 osztály versenyzőinek, különösen a lassabbaknak az a nyugatabbra lévő kapu, amin a Hugo Boss még átjuthat a passzátszélhez feltehetően már be fog zárulni. Az Azori High lassan kelet felé mozog és erősödik, ezért néhány nap múlva már inkább a keleti oldalon lesz csak eredményesen kerülhető. Az elsők, Yoann Richomme és Phil Sharp még Thomson vonalán vitorláznak, de Kito de Pavant már náluk keletebbre helyezkedik.

Eric Bellion ezúttal túrahajóval vitorlázik

A Rhum Multi osztályban most kilencen, a Rhum Monoban pedig nyolcan vannak a pályán, vagyis az eredetileg nevezetteknek kevesebb, mint a fele. Néhányan persze majd útra kelnek menedékhelyeikről, ahová a kemény időben behúzódtak.

Ruji

Fotó: William Moureaux, Pierrick Contin, Vincent olivaud és Jean-Marie Liot / IDEC Sport
A verseny honlapja: https://www.routedurhum.com