Kéksál: Elsőként teljesítettük télen a Kékszalag 160 kilométeres útvonalát

KÉKSÁL a téli Balatonkerülő vitorlázás

Egy beszélgetésünk alkalmával Czégai Péter olimpikon, Magyar bajnok vitorlázó barátunk dobta fel az ötletet, miszerint tetszik neki a téli Balaton megismertetéséért folytatott küzdelmünk, de mi lenne ha megcsinálnánk télen a legendás Kékszalag 160 kilométeres útvonalát és ezzel az extréme teljesítménnyel harangoznánk be a február hónapra tervezett összes Balaton-parti települést bemutató téli cikksorozatot.

Ilyet még úgysem csinált senki – mondta Peti

Mivel szerkesztőségünk szinte teljes egésze vitorlázókból és Balaton szerelmesekből áll, így azonnal támogattuk az ötletet és elkezdtük a szervezést.

Megszületett a “Kéksál a Csodálatos Balatonért vitorlázás” ötlete.

A hajó kiválasztása nem volt bonyolult folyamat, csak egy számunkra elérhető hajó volt vízen így azt választottuk. Egy Jeanneau Sun Odyssey 29.2 típusú vitorlás. Átvizsgáltuk a teljes hajót, kötélzetet, kijavíttattuk a vitorlákat, ami pedig még hiányzott azt kértünk kölcsön.

Indulás előtti pillanat. Balról jobbra: Halacska, Zoli, Laci, Peti, fotó © Török Brigi | Csodálatos Balaton

A Kéksál téli Balatonkerülő vitorlázás

Az indulás időpontját 2018. február 03. 9 órára időzítettük. Az előrejelzések nem biztattak túl jó időjárással minket, de ez nem tántorította el a csapatot. Nem túl erős 8-10 csomós északi szélben szeltük át a virtuális rajtvonalat Balatonfüreden.

Az indulás pillanata Varga Norbert drónfotóján

Balatonkeneséig aránylag nyugodt, eseménytelen utunk volt, a szél kicsit forgott, erősödött de nem esett sem eső sem hó, igaz nem sütött a nap, de mi vidáman vitorláztunk virtuális bójáink felé.

Kenese után hátszeles szakasz következett, felhúztuk frissen kölcsön kapott genakkerünket, és a hajó elkezdett gyorsulni.

A zöld genakkeres száguldás, szemben Tihany, fotó © Zoli | Hajozas.hu

Egyre nagyobb szél volt sebességünk nőtt a hőmérséklet folyamatosan csökkent.

Tihany felől aggasztó felhők kezdtek gyülekezni, a víz felett fehér füstszerű képződményeket láttunk. Ezen a Kenese-Siófok szakaszon érte el hajónk a túra és valószínűleg eddigi élete legnagyobb sebességét 8,49 csomót. Siófok bójához közeledve az alapszél már tartósan 15-20 csomós volt és még erre jöttek rá erősödések. Tudtuk, hogy le kell vennünk a bőszeles vitorlát mielőtt a szél szedi le. Valljuk be őszintén, nem lett volna elegáns szakadtan visszaadni egy kölcsön kért vitorlát. Csapatunk gyors de megfontolt manőverbe kezdett hamar levettük a genakkert és kitekertük a fokot. Az alapszél ekkora már 20-25 csomós volt északnyugati irányból a felhők alól érkezett, igazi jeges fuvallatok voltak.

Gyerekek ebből hóesés lesz, nem is akármilyen” monda Peti a kormány mögül, miközben azokat a furcsa fehér rohanó gombolyagokat nézte Tihany felett.

“Lehet csak avart égetnek és a füstöt látjuk” válaszoltuk neki viccelődve “Ugyan már mennyi esélye van, hogy avart égetnek  februárban?” kérdezte vissza “Hidd el Peti nagyobb mint, hogy valaki körbevitorlázza a Balatont”

Sokat nem kellett várni, kiderült Petinek volt igaza az avar-elméletünk megdőlt. Apró pici jégdarával indult esővel keveredve, majd havazásba váltott át.

Hóesés, ott szemben a kompátkelő, mindenki látja ugye? fotó © Zoli | Hajozas.hu

Egyik partot sem láttuk annyira ráült a tóra a felhő. Tudtuk tereptárgy nem lehet előttünk, ismertük a helyzetünket, irányunkat de esetlegesen előfordulhat horgászcsónak így folyamatos váltásban kémleltük a vizet pontosabban azt az 50 métert amíg előre láttunk. Nem tudom mennyi idő telhetett el így de elég hosszúnak tűnt mikor Halacska barátunk kiszúrta a Tihanyi félsziget körvonalát.

Tudtuk a kompok járnak így mozgásukat folyamatosan figyelve közeledtünk a csőhöz.

A déli oldalon szántódnál épp kikötött így annak indulásától nem kellett tartani az északi tihanyi oldalon viszont már bent állt így annak indulására számítanunk kellett. Már egész közel jártunk mikor hangos dudaszóval elindult Tihany felől a komp a szakadó hóesésben. Bőven volt helyünk és sebességünk ahhoz hogy biztonságosan elmenjünk előtte. Mikor kereszteztük útvonalát a komphajó Kapitánya kijött a fülkéjéből. Szerintünk nem hitt a szemének hogy tényleg egy vitorlás van a vízen.

Nagyjából három óra lehetett mikor átértünk a tihanyi csövön. Földvár fele már a havazás alábbhagyott a szél is normalizálódott.

12-15 csomós lehetett így kireffeltünk és teli taklival folytattuk utunkat.

Elfáradtunk a fagyos jeges zuhatagban, így elhatároztuk megyünk a déli parton amíg csak tudunk majd fordulunk ha már nincs elég víz a hajó alatt.

Együnk” adta ki a parancsot Peti, mondanom se kell nem volt ellenkezés.

Halacska elkezdte a szendvicseket osztogatni Zoli szétosztott poharakat melyekből a termoszban hozott forró teát fogyasztjuk. Egy 9 literes termoszt hoztunk mely teljesen zárható és külön kis csapon egyetlen nyomásra már jön is az ital belőle. Illetve jönne ha nem rúgtuk volna le a csapját valamikor az eddigi szakaszon. Csap nélkül már nem tűnt annyira praktikusnak becses kis szamovárunk, tetejét lecsavarva nehéz volt megszelídíteni a benne lévő forró teát, de végül csak sikerült. Mindenki jót merített bele, jól esett a meleg ital.

Balatonszárszónál márnem tudtunk délebre csúszni, nem volt hely így fordultunk és elindultunk északra. Elég pozitív volt a menetünk és a tempó is rendben volt. Jól haladtunk, nyugi volt még azt is meg tudtuk tenni hogy felváltva pihenjünk melegedjünk egy kicsit a kabinban.

Zánkához közeledve a szelünk elfordult, mintha csak rendeltük volna. Ereje megmaradt a még kezelhető szinten, nem volt pöffös, iránya pedig tökéletes volt.

Badacsonyhoz értünk sötétedésre, fotó © Zoli | Hajozas.hu

Kisebb igazításokkal a szigligeti öbölig szinte egyenesen vitorláztunk. Szigligetnél fordultunk és középvízig vitorláztunk. A tervünk az volt hogy úgy megyünk be a keszthelyi öbölbe hogy bőven legyen helyünk. Tapasztalatunk szerint az öbölben folyamatosan forgó itt-ott megjelenő szél van, kiismerhetetlen annak aki nem ott nőtt fel. Meg kell állapítani a téli Keszthely más mint a nyári. Egyenletes erejű és irányú szél fújt benne. Semmi trükk semmi meglepetés csak simán repített minket a bójához.

Már menet közben jelezték többen hogy Keszthelyen a nagy mólónál várnak minket, szeretnék lefotózni a hajót, így a bója után odavitorláztunk a móló végéhez és ott fordultunk vissza Tihany felé. Jó eső érzés volt, erőt adott nekünk, volt aki már három órája ott állt és várt minket.

Az öbölből kiérve az északi partot választottuk az tűnt ideálisnak. A szél nyugatról a hátunkat fújta. Ideális lett volna genakkert húzni, de úgy ítéltük meg a biztonság többet ér. Sötét volt, hideg volt, fáradtak voltunk így fokkal és grósszal inkább pillangóztunk, mint hogy vitorlacserékbe bonyolódjunk. Hiába van az emberen mentőmellény és ki van kötve hevederrel, a 2-3fokos víz nem játék, pillanatok alatt ki lehet hűlni benne.

Révfülöpig pillangóztunk ott váltanunk kellett mert már nem volt hová menjünk. Amennyire tudtunk közel mentünk a mólóhoz, mivel jelezték hogy ott is várnak minket, majd fordultunk és irány Tihany.

Nyugodt utunk volt a csőig egyenes vonalban bele tudtunk vitorlázni. A móló mellett úgy tíz méterrel mehettünk át.

A jeges deres mólón akkor már csak egy horgász és fáradhatatlan fotósunk Török Brigi integetett nekünk aki végig kísérte a parton utunkat.

Tihanyt elhagyva beerősödött a szél, pöffös kellemetlen lett. Folyamatosan állítani kellett, váltogattuk egymást, kezünkben a kötelek nem akartak már megmaradni sokáig a fagyos északi szélben. A 2014-es Kékszalag jutott eszembe, ugyan ilyen küzdelmes volt ez a szakasz csak egy kicsit melegebb volt. “Nagggggyon hideg van” mondta Zoli. “Jó idő van! Se légy se szúnyog” válaszoltuk neki. Jót vigyorgott a válaszon majd tette a dolgát tovább.

Hajnal 02:57:55 (2018. február 4.) befutottunk virtuális célvonalunkon.

Elsőként teljesítettük télen a legendás Kékszalag verseny 160 kilométeres távját, 17 óra 57 perc 55 másodperces idővel.

Fotósunk Brigi a mólón várt minket, odafordultunk köszönni neki majd irány a kikötő. A fagyott mólón még bemutattunk egy-két a jégtáncból ismerhető ugrást mikor a hajóból kiléptünk, igaz a leérkezésért ha lett volna zsűri nagyon lepontozott volna minket. Teljesítményünket hatalmas alvással ünnepeltük meg.

Az első téli Balatonkerülő csapat, fotó © Török Brigi | Csodálatos Balaton

Tapasztalatok

Bár elsőre mindenkinek felakadt a szeme ötletünktől, jó érzés volt mikor elmagyaráztuk miért is a tél közepén szeretnénk a hajót teljesen rendbe rakni, a cél érdekében mindenki azonnal segítségünkre volt.

  • Műszaki problémáinkat Karácsony János (Jana) barátunk aki vitorlázó, hajóépítő és Klébert János barátunk aki vitorlázó és a motorok mindentudója ( Vértes Kamion Szervíz Kft.) oldották meg.
  • A vitorlák rendbe hozatalát, megerősítését Novák Csaba (Cucu) barátunk és a HunSails Vitorlakészítői csinálták.
  • Reklámfeliratainkat Fabó Péter barátunk és a Berill Reklámstúdió Kft. dolgozói készítették
  • Király Zsolt barátunk a Raffica kormányosa pedig folyamatos tanácsaival segítette munkánkat, hogy időben elkészülhessünk a kitűzött indulásra.
  • Fontosnak tartottuk utunk gps nyomkövetését, melyet a Kwindoo Magyarország Kft. segítségével tudtunk zökkenőmentesen megoldani.

Ruházatunkat pedig a Wellensteyn Hungary biztosította számunkra.

Mindenkinek szívből köszönjük!!!

Fontosnak tarjuk még elmondani, bár felejthetetlen élmény volt, de hírtelen felindulásból senki ne induljon neki a téli vitorlázásnak. Érdemes figyelni a Vízimentők Magyarországi Szakszolgálatának tanácsaira, fontos a biztonsági előírások maradéktalan betartása, a megfelelő ruházat kiválasztása kockáztatásnak itt nincs helye.

A csapat:

Szállások

Kövess minket Instagramon!

Kövesd Instagram oldalunk a legfrissebb fotós tartalmakért!