Rajt előtti beszélgetés Kopár Istvánnal – 2. rész

AIS is csak úgy lesz a hajón, hogy a készüléked jelzi az arra járóknak, hogy ki vagy, merre tartasz és milyen sebességgel, de te nem láthatód semmivel a bejövő jelzéseket?

Ez úgy néz ki, hogy lesz a hajón egy Yellow Brick nevű nyomkövető, amit egyébként sok versenyen használnak. Nekem nincs semmilyen hozzáférhetőségem a rendszerhez. Most kaptam két ehhez csatlakozó vízhatlan kütyüt. Az egyiken meghatározott rendben és terjedelemben szöveges üzeneteket kell küldenem a rendezőségnek, de nem kapok rajta visszajelzést. A másik ugyanilyen a mentőtutajban van, ha el kellene hagyni a hajót.

A többiek pozíciójáról sem kaphatsz hírt sehonnan?

Nézd, ha valaki rádióamatőrtől nem kapok híreket, akkor én elvileg vak leszek.

És van esélyed rádióamatőr kapcsolatra?

Esély van, de nem tudom még mi valósul majd meg. A francia rádióamatőrök itt javasoltak egyfajta napi ciklust, amelynek révén kapnánk időjárás előrejelzést először angolul, aztán franciául. ?agyar rádióamatőrökkel is lehet kapcsolatom, ha egyáltalán megtalálnak, elérnek. Sajnos „hullámvölgyben’ vagyunk, a tizennégyéves napfolt tevékenység ciklus mélypontján vagyunk. Tehát messze nem aza helyzet, mint ’90-91-ben a Salammbóval való földkerülésemkor, amikor a viszonyok kedveztek a rövidhullámú kapcsolattartásnak. Plusz, ahogy mondtad, kihalt az a fajta rádióamatőr hálózat, amely akkoriban még nagyon sűrű és aktív volt.

De akad még magyar rádióamatőr?

Van, és remélem sikerül összehozni a kapcsolatot. Ha tőlük kapok híreket, vagy egy-egy elhaladó teherhajóval tudok kapcsolatot létesíteni, akkor lesznek valamennyire híreim.

Tehát azért egy gazdag csapat, megfelelő rádióamatőröket pénzelve akár útvonaltervet, időjárás előrejelzést is kaphat, vagy tudhatja az ellenfelek helyzetét?

Semmi nem változik. A pénz most is, itt is extra lehetőségeket teremt. Az ilyen információk adása elvileg tiltott, de persze ellenőrizhetetlen. Ez erkölcsi kérdés lesz, de nem lehet kontrollálni. Amennyire tudom, például az orosz közösségek világszerte nagyon készülnek, hogy segítsék a honfitársukat. De Igor meg is érdemli, illetve fontos lesz neki, mert egy szót sem beszél angolul…

Az időjárási nehezségekről és az ellenfelekről

A napjaink gyors vitorlásaival futott földkerülők innen Európából novemberben indulnak, és a déli féltekén az ottani nyárban vitorláznak végig. Ezekkel a lassú hajókkal ez lehetetlen. Az út nem három hónapig, hanem legalább kilencig tart majd. Hol kerülhettek emiatt nehéz helyzetbe?

Hát ez itt a trükk! Minél gyorsabb vagy, annál jobban szívsz! Ha gyorsan leérsz a déli óceánokra, még elkapod a télutóját és a kora tavaszt. Nyilván a Dél-Atlanti és az Indiai-óceán keményebb lesz a Vendée Globe-on szokottaknál. Elvileg – hangsúlyozom elvileg – a Csendes-óceánnak és a Horn-foknak majd jónak kell lenni hozzánk. De hogy az előtte lévő rész rumlisnak tűnik, az tuti! Aztán ha jössz föl az Atlantin Európába, és nagyon jól mész, akkor a cél előtt még a februári Viszkája-öbölbe rohansz be. Az szintén nem egy túl kívánatos forgatókönyv! Tulajdonképpen, ha valaki biztonságra megy, akkor jobb, ha lelassul…

Az eddigi tapasztalatidból, például a Falmouthból Franciaországba átvitorlázásból lehet-e következtetéseket levonni az ellenfelek hajóiról vagy az ő vitorlástudásukról?

Nem igazán, mert ezen a meneten lehetett, sőt kellett motort használni. A falmouth-i parádé után adott időre oda kellett érnünk Les Sables d’Olonne-ba. Mivel végig nagyon gyenge szél fújt, motorozott is mindenki, ki többet, ki kevesebbet, vagyis nem volt az vitorlás verseny.

Van a mezőnyben még egy Tradewind 35-ös, olyan hajó, mit a tiéd. Méregetitek egymást?

Hát Kevin mondhatni belecsöppent ebbe a versenybe. A hajót a versenyt kitaláló vitorlázótól vette. Kevin elsősorban hegymászó, a Mount Everest ostromlója, de gondolta, hogy ebbe a kalandba is belevág. Rengeteget tanult, és azzal, hogy idejekorán ideszállíttatta a hajóját, a franciáktól rengeteg segítséget kapott. Nagyon jó alkat. Az a tipikus barátságos ausztrál, jóképű srác, jó a stílusa is. Amolyan helyi kedvenc lett. Hát, én nekiadtam az egyik viharvitorlámat, mert csak most kezd rájönni, mennyire nem felkészült a hajója. Szerszámokért mindig hozzám rohan, de nem én vagyok az egyetlen, mindenki segíti.

Itt nagyon jó a hangulat. Nem érzel olyat, hogy te ellenfél vagy. Mindenki segíti a másikat, a zöldkártyás akciókban is.

Vagytok páran tapasztalt földkerülők, de emellett többen is akadnak, akikért ti tapasztaltabbak aggódhatnak egy kicsit. Van olyan, aki nincs tisztába vele igazán, hogy mi vár rá?

Nagyon óvatosnak kell lenni, senkit nem szabad lebecsülni! De azért van, akiért aggódom. Például a finn Tapio ( Tapio Lehtinen, egy Asteria nevű Gaia 36-ossal) igen jól áll anyagilag, és elképesztő mennyiségű pénzt ölt a hajójába. A legszuperebb cuccai vannak, a teljes családja, fiai és a felesége dolgoznak a hajóján, de még francia melósokat is bérel. Ennek ellenére aggódom a hajója miatt, mert az olyan alacsony, szinte semmi oldalmagassága nincs. Egyszerűen nem látom, hogy mit csinál majd ott lenn délen! De reméljük, hogy minden rendben lesz!

Van egy-két olyan, hogy is mondjam … Például az észt Uku (Uku Randmaa, One and All, Rustler 36), akiről nagyon keveset tudunk, és ahhoz képest nem úgy tűnik, mintha sokat dolgozna a hajóján. Az oroszoknál (Igor Zaretskiy, Esmeralda, Endurance 35) nagyon komoly csapat van, csak tolmácsból van három… A hollandnak (Mark Slats, Ohpen Maverick, Rustler 36) nagyon komoly szponzora van. A pacák egy Ausztráliában született kétméteres ürge, szerintem van benne őslakos is, és nagyon jó fej. Evezős. Ő állította fel most fel a szóló evezős transzatlanti rekordot. Harminc nap alatt átevezett az óceánon! Az alapszakmája ács. Csinált egy hatalmas kormányevezőt. Azt felszereli és a szélcsendben kétcsomós sebességet ért el ezzel evezve, mint egy gondolával!

És az nem szabálytalan? Igaz, egy földkerülésen hagy csinálja! Majd rájön, hogy az erejét nem szabad pocsékolnia, amikor pihenhet…

Ő Falmouthból átjövet a legkevesebbet motorozta a mezőnyben, viszont van egy főállású menedzsere, aki egy másik hajóból diktálta neki az útirányt, de azt, is, hogy miként állítsa a vitorláit… Szörnyülködsz, de ő nyerte a versenyt. A gyenge szélben felhúzott egy hatalmas vitorlát (Code Zérót) és rendkívül gyors volt.

Szabad olyan vitorlát, például betekerhető Code 0-t használni, ami nem lehetett még a Suhailin?

Igen, ha nem tartalmaz különleges, modern anyagot. Arra hivatkoznak, hogy Robin Knox Johnstonnak bummal tekerve reffelhető grósza volt, így aztán engedik a furling használatát. Például Kevinnek az enyémhez hasonló Tradewind 36-osán három furleres vitorlája is van. Nekem csak a génuám feltekerős, a staysail és minden más elővitorlám hagyományos „stágreiteres”, vagyis drótra akasztott rendszerű, ahogy a Salammbón is volt.

Vannak kinn magyar vitorlázók?

Itt van velünk barátom Vili a Tengerész (Bartyik Vilmos), aki régóta és sokat segít nekem, és akinek a blogján keresztül majd folyamatosan kaphatnak tájékoztatást a versenyről és rólam. Itt van persze Fa Nándi is, aki otthon van Les Sables d’Olonne-ban. Ma meglátogatott a hajón és nagyon jót beszélgettünk. És itt van Szabó Zoli is a hajozas.hu-tól, aki nagyon segítőkész mindenben, összehozott a Helly Hansennel is, ami nagyon hasznos kapcsolat, mert a ruházkodásra már nem sok pénzem maradt.

István köszönöm, hogy időt szakítottál a beszélgetésre! Nem kívánok jó szelet, meg effélét, mert úgy lesz, ahogy lesz, de azt kívánom, hogy az utad az elképzeléseid szerint valósuljon meg, és minél több pillanatát élvezd!

Ruji