Hajózástörténet
Titanic mesék 5. – A hajócserés biztosítási csalás – 1. rész
Olympic – Titanic csere?
112 éve ezen a napon a Titanic már úton volt a végzete felé. 1912 április 10-én indult el Southamptonból. Kihajózáskor megúszott egy ütközést, és a fedélzetén 2224 emberrel már az Atlanti-óceánon haladt New York felé.
Azonban egy negyedszázada a brit Robin Gardiner elméjében született, de különösen az elmúlt években felkapott és sekélyes élvezettel terített elmélet szerint az a hajó nem is a Titanic volt, hanem testvére az Olympic, és néhány beavatotton kívül senki nem is sejtette, hogy egy biztosítási csalás zajlik, amelynek következtében a hajót el fogják süllyeszteni. Erről könyvek, cikkek jelentek meg, film készült, és olykor szervezett előadásokon „tájékoztatják” a nagyközönséget a „kétségtelen bizonyítékokról” és „gyanús elemekről”. Még itt Magyarországon is. (Ajaj, fogyóban az idézőjel… Pedig csak most kezdtem.)
Mindezek csak megfejelik az egyéb színvonalas ötleteket, miszerint a hajó egyébként sem a jégheggyel való ütközés miatt süllyedt el, vagy attól nem kellett volna, csak hát az orr részben lévő szegecsek, vagy a szénraktárban volt tűzben elgyengült acél válaszfal miatt…
A minap is láttam a televízióban egy „dokumentumfilmet” (hopp, találtam még gúnyosan szarkasztikus idézőjelet!). Volt benne elsősorban komoly szakértő. Anélkül nem hiteles! Kapitányi sapkában, ápolt ősz szakállal, szarkalábas szemekkel, megfelelő stílusú kötött kék hajós pulóverben, aki gondterhelt arccal osztotta meg végtelen tudását a nézővel. Ábrázolta is a mondandóját. Az ütközés előtti pillanatokról egy akármilyen hajó kis kormányállásában állva drámai hangon közölte, hogy Murdock kapitány hátramenetet rendelt el, ami ugyebár félinfó, mert a túlélő Boxhall negyedik tiszt szerint ezt helyesen csak a bal oldali propellerrel tette, miközben a turbina hajtotta – hátrafelé nem járatható – középső fő hajócsavart megállíttatta. A hátra parancsot illusztrálandó, a „szagértő” jó nagy díszlet-rántással jelzett is a gépháznak, majd közölte, hogy Murdock a hajó elfordítását is parancsba adta, aminek bemutatására jól megtekerte a kormánykereket – jobbra.
Mondjuk a Titanic balra fordult és aztán a jobb oldalán keletkezett a sérülés, de ugyan miért is zavarna egy ilyen apróság egy vérbeli tengeri medvét és szakértőt!!!
A Titanic kormányállás rekonstruált modellje
Ám, ezek csak bosszantó semmiségek. Itt egyszerűen csak kikapcsolom az ilyen műsort, és legfeljebb elgondolkozom azon, hogy vajon mennyi hülyeséget nyalhatok be én is, amikor olyan témáról látok valamilyen „tényfeltárást”, amelyhez egyáltalán nem konyítok…
Most inkább a csodálatos biztosítási csalásos elméletről lesz szó.
Remélem, a fenti mondatok nem vetítik előre túl erősen az érintett gondolatsort propagálók szakmai felkészültségével kapcsolatos elmeszakértői véleményemet… (Nyilván nem, hiszen csaknem olyan rejtélyes vagyok, mint Fülig Jimmy, ha pofozkodás helyett éppen ír.)
Összesküvés elméletek
Manapság gyanúsan sok van belőlük. Mindenféle és bármiről. Persze a közösségi média és az online kommunikációs eszközök durva burjánzása mellett ez nem is csoda. Éppen csak azt kell hinnem, hogy ez nem véletlen.
Mert így jó az esély arra, hogy, ha valaki egy valódi nagy disznóságot leplez le, akkor már arra nem figyelünk fel a sok humbug között. Hiszen ma már ki ugrik ki a bőréből, ha az utcán egy autóban vagy egy házban víjjogni kezd a riasztó? Kapcsolja már ki valaki, hékás!
Hogy készülnek ezek a színvonalas konteók? Mint az itt következő is? Íme mutatom: „Egy kocsmába betér három összeesküvés-elmélet hívő. Ne mondd már nekem azt, hogy ez csak véletlen!”
Ennyi. És a népek online összenéznek. Te, télleg! Szerintem is vallószinnnű lehet…
Az alap: Gardiner elmélete
Robin Gardiner gyermekkora óta rajongott a Titanicért, sokat foglalkozott vele. Támadt egy ötlete, azt kiszínezte, tán el is hitte, keresett hozzá bizonyítékokat, vagy megfelelő megfogalmazással az elméletet igazolni látszó tényeket. Ezekhez hozzácsapott kellő mennyiségben sokat sejtető kijelentéseket, szakmailag igazolhatatlan, ám a hajózáshoz semmilyen szinten nem értőknek nagyon tetszetős összefüggéseket.
Ezt 1993-ban könyben megjelentetve tette közzé, majd előadásokat is tartott. Később egyre gyarapodó számban készültek ugyanerről okoskodó videók, illetve egyre többen látták meg az elméletben rejlő, a feltűnési viszketegségüket kiszolgáló megjelenési lehetőségeket. Nálunk, Magyarországon is.
Az elmélet kiindulópontja egy baleset. 1911 szeptember 11-én az ötödik útja során az RMS Olympic a brit partoknál a Solent-csatornán találkozott a 7500 tonnás Hawke cirkálóval. A két hajó sokáig párhuzamosan haladt, nagy sebességgel, szinte versengve. A rohanás vége ütközés lett. A cirkáló nekicsapódott az Olympic oldalának, a hátsó részén jelentős lyukat ütve.
A Popular Mechanics magazin cikkéből az Olympic oldala és a Hawke orra az ütközés után
Az Olympic ugyan saját erejéből behajózott a kikötőbe, de természetesen javításra szorult. Erre a belfasti Harland and Wolff hajógyárban került sor az ott épülő testvérhajó, a Titanic mellett.
Gardiner elméletének már az alapja is sántít, de mit számít az! Szerinte ugyanis az Olympic nagyon komolyan megsérült. Annyira komolyan, hogy a teljes kijavítása akkora összegbe került volna, hogy a White Star Line vezetői úgy döntöttek, kicserélik a két hajót, majd már Titanic néven az Olympicet az első útján baleset látszatát keltve elsüllyesztik. Az „új hajóra” indulása előtt kötendő rekordösszegű biztosítás révén majd bekasszírozható kártérítésből pedig építenek újabb hajót. Ugyanakkor az elkészülő Titanic, a kijavított Olympicnek álcázottan, és annak a helyére lépve visszatér a szolgálatba.
Épeszű hajósnak szinte szüksége sem lenne cáfolatra, mert azt mondaná, hogy Belfastban és Southamptonban emberek sokasága – a hajóépítő üzem dolgozóitól a hajósokig rengetegen – még ha nem szereztek volna tudomást a cseréről, akkor is egyetlen rápillantásból észrevették volna a névcserét. A két hajó nem volt teljesen egyforma, hiszen a Titanic már az Olympic-en szerzett tapasztalatok alapján fejlesztett testvérként számos különbözőséggel épült. Akadt köztük olyan is, amelynek alapján egy fotóra tekintve, még én is el tudom dönteni, hogy melyik hajót látom.
A fenti képpárt használva íme a leglátványosabb különbség: az A-sétafedélzet a Titanicon már részben zárt volt
Ám, Gardiner szerint a két hajón ezeket a különbségeket átépítették… Az egyiket a másikra, és vica versa. Sitty-sutty.
Szerinte alaposan előkészített volt a süllyesztés módja is, amelyet a fenékvíz csapok megnyitásával, és ezáltal a süllyedés tempójának megszabhatóságával oldottak volna meg. Ráadásul, tudván azt, hogy az utasszállítón nincs az összes utas számára férőhelyet biztosító elegendő számú mentőcsónak, ezért a süllyesztés tervezett helyszínének közelébe helyezkedő hajók mennek majd kimenteni a Titanic utasait.
Az elmélet szerint a süllyedést okozó léket a terveik szerint nem is jéghegy okozta volna, mert semmiféle jégheggyel nem terveztek ütközni. A Californian sem egy arra járó amerikai teherszállító volt, amely a sok jég miatt éjszakára megállt a baleset körzetében, hanem szintén a White Star Line tulajdonosa által odaállított mentőhajó.
A folytatás a cáfolatokkal – holnap következik…
Kapcsolódó cikkeink
Hajózástörténet
Titanic mesék - 3. rész – A manőver
1912. április 15-én süllyedt el a Titanic. A katasztrófának nem egyetlen fő oka volt. Több kisebb és nagyobb körülmény szerencsétlen összejátszása vezetett a több, mint 1500 ember elvesztéséhez. A jéghegy észlelése után a hajónak nem maradt elég helye a megálláshoz. Meg kellett próbálni kikerülni.
Hajózástörténet
